Futószalag?

Sziasztok!

Itt az új rész, remélem örültök neki! Próbáltam egy kicsit hosszabbra írni.;) Köszönöm a kommenteket az előző részhez!:)

Jó olvasást hozzá, és nagyon várom a véleményeket!:)

Puszi!

u.i.: xiderlady megkaptad az e-mailemet? A freemail természetesen megint hozza a formáját...-.-

21. rész

 Nagyon meglepett, hogy Lena felkeresett, és fogalmam sem volt, hogy miért.

- Hát…- nyögöm ki- Rád aztán tényleg nem számítottam…

- Ugye?- sétál be a lakásba, és elfintorodva körbenéz- Én is tudok még meglepetéseket okozni…

- Éspedig…?- támaszkodok a kilincsre unottan- Egyébként igen, bejöhetsz…

- Nézd April.- fordul felém Lena hirtelen- Nem fogok kertelni. Egy undorító aljas dög vagy, akiben nincs egy csepp tartás sem. Úgy gázolsz át másokon, ahogy neked tetszik és közben nem foglalkozol vele, hogy hány életet teszel tönkre.

- Azért jöttél ide, hogy ezt elmondd?- húzom fel a szemöldököm. Lena-ból egyértelműen a féltékenység beszél, ezért nem is veszem magamra, amit mond.

- Remélem most boldog vagy, és nyugodtan alszol, amiért sikerült romba döntened a házasságomat.- teszi karba a kezét.

- Ó, azért egy házasság megromlásához két ember kell…- mosolyodok el féloldalasan- És amúgy meg a helyedben nem mertem volna idejönni, és házasságok tönkremeneteléről papolni, miután gyereket csináltattál az én férjemmel… Egy frigid kurva vagy Lena, és Tom csak örülhet, hogy megszabadul tőled. Most pedig ha nem haragszol- mutatok az ajtó felé- még dolgom van.

- Ahogy akarod, de egyet jól jegyezz meg!- fordul vissza az ajtóból, és egyenesen a szemembe néz- Egyszer nálad is lesz jobb, és akkor majd gondolj rám.

- Meglesz, ne aggódj!- mosolygok rá, és becsukom az ajtót.- Hülye picsa…- dörmögöm magamban, és visszaülök a laptopom elé.

Titkon nagyon vártam, hogy Tom megkeressen, és bocsánatot kérjen, de ez nem következett be, úgyhogy elég csalódottan aludtam el nagyjából éjfél körül.

- Most tulajdonképpen mi a problémád?- ül le Bill érdeklődve a nappaliba az ikrek lakásán.

- Az, hogy April ott akar hagyni…- válaszolja Tom szomorúan dörmögve.

- Te ezt honnan veszed?- kúszik fel az énekes szemöldöke.

- Felmondott…

- Uhh, ember…- néz Bill a testvérére lesújtóan- Nem lehetsz ennyire hisztis… Azért vesztél össze vele, mert felmondott?

- Hát végülis…- néz fel Tom az öccsére- …ja.

- Nem értelek én téged… Még csak most jöttetek össze hivatalosan, nem kéne máris ilyenen balhézni, de te tudod… Én a helyedben inkább örülnék neki hogy rendeződik az életem…- fejti ki Bill az álláspontját, majd ott is hagyja bátyját.

Másnap reggel ahhoz képest, hogy este későn feküdtem le, nagyon hamar kimásztam az ágyból. Muszáj volt egy irodát találnom, és úgy terveztem, hogy körbenézek egy kicsit a városban, és közben talán az irodába is beugrok Tomhoz. Talán.

Éppen Hamburg egyik legforgalmasabb osztottpályás útján haladtam, amikor az ablakon kipillantva egy új építésű irodaházon megláttam a feliratot, hogy van kiadó irodájuk.

- Ajaj… jaj… ki kéne innen valahogy keverednem…- nézek a körülöttem haladó autókra, miközben igyekszem sávot váltani, hogy aztán be tudjak kanyarodni.- Engedjetek beeee… légysziii!- nézek a külső sávban haladó terepjáróra, majd amikor egy kicsit lelassít, azonnal bevágok elé. A sofőr hatalmasat fékez, pont úgy mint a mögötte haladó autós is.

- Ki adott neked jogosítványt cica?- hallom még fél füllel a lehúzott ablaknál, ahogy utánam kiabál.

- Akkor is bekanyarodtam, te pöcs, hááhááá!- vigyorgok büszkén, és beintek neki.

Tom unottan ült az íróasztala mögött az egyik vezető beosztásban lévő munkatársával, Maxszal, és oda sem figyelve hallgatta, ahogyan a vele szemben ülő nő beszél az életrajzáról. Valahol a szíve mélyén tudta, hogy szüksége lesz egy új ügyvédre, mert a régi nem fog visszajönni.

- Köszönjük, majd értesítjük.- rendezi össze a papírjait monoton hangon, Max pedig a következő jelentkezőt hívja.

Egy feltűnően csinos, szőke nő lép az irodába, hosszú lábakkal, miniszoknyában, vörösre rúzsozott szájjal. Mindkét férfi azonnal felkapja a fejét, és alaposan szemügyre veszik. A nő mosolyogva csúsztatja eléjük az életrajzát, miközben gondosan figyel rá, hogy kellő belátást engedjen a blúzába.

- Szóval kedves…- kezdi meg a beszélgetést Max, majd a papírra pillant.

- Audrina.- segíti ki a lány.

- Nos, Audrina, milyen szakmai tapasztalatról tudna nekünk beszámolni?- vigyorog rá Max.

Tom kábán ül a székében, miközben erősen kapaszkodik a karfájába. Egy szót sem hall a beszélgetésből, miközben végigfuttatja a szemét a lány bokájától egész a formás combjaiig. A nyál összefut a szájában, amikor hirtelen egy vészjósló hang szólal meg a fejében: Futószalagon jönnek? Mit akarsz, boldog lenni, vagy egyedül maradni?

Melegség önti el a szívét, amikor arra gondol, hogy most van aki odaadóan szereti, majd mint egy elmeháborodott pattan fel a székből.

Max és Audrina megrökönyödve néznek rá.

- Minden rendben, haver?- kérdezi a kollégája Tomtól.

- Persze… persze, csak…- néz körül az irodában- … nekem most asszem mennem kell…

- Most?- lepődik meg Max.

- Azonnal.

- Én várakozzak esetleg kint?- szól közbe visszafojtott hangon Audrina.

- Nem, nem kell…- néz rá Tom- Én már megyek is… azt hiszem…

- Biztos minden rendben?- kérdezi Max.

- Rád bízom a döntést.- engedi el a kérdést a füle mellett Tom, majd kiviharzik a helységből.

Kiérve az előtérbe megáll Claire asztala előtt.

- Nem tudod April merre lehet?- pillant sietve a lányra

- Az előbb telefonált, hogy talált egy irodát a belvárosban és beszél a tulajjal.- válaszol a lány

- Le tudnád írni egy papírra a címet?- kérdezi Tom, mire Claire egy használható toll után kezd keresgélni- Gyorsan ha lehet!- bukik ki Tomból, mire a lány meglepődve a kezébe kap egy ceruzát és szinte olvashatatlan betűkkel firkálja oda a címet, Tom pedig szó nélkül kapja ki a kezéből és már ott sincs.

Az iroda, azt kell mondjam, hogy szinte tökéletes volt. Ki volt alakítva egy váró, volt hely Clairenek, és a váróból nyílt egy újabb helység, ami teljesen megfelelt nekem. Nem volt kedvem tovább várni, mert féltem, hogy elviszik az orrom elől, szóval azonnal meg is egyeztem a tulajjal, hogy kiveszem. Amíg ő elszaladt a papírokért, én az előtérben várakoztam. Már legalább tíz perce álldogálhattam ott, amikor egy magas barnahajú, kék szemű srác jelent meg mellettem kávéval a kezében. Egy darabig csak ácsorgott mellettem, aztán végül rászedte magát és megszólított.

- Te veszed ki az irodát?- fordul felém érdeklődve. Meglepően kellemes a hangja.

- Igen.- mosolygok rá, majd abba az irányba pillantok, amerre a tulaj távozott.

- Leo vagyok.- nyújtja felém a kezét barátságosan- Itt dolgozom a szomszéd irodában.

- April.- fogok vele kezet- Örülök.

- Lenne kedved meginni velem valamit?- kérdez rá spontán, amin eléggé meglepődök.

- Tessék?- nézek rá elképedve, Leo azonban egy csöppet sem veszít a bátorságából.

- Beülhetnél velem valahova.- vágja zsebre a kezét lazán, miközben kedvesen mosolyog rám.

- Ne haragudj, de most… nem igazán érek rá…- hirtelen nem jut jobb az eszembe, annyira zavarba hoz az egyenessége.

- Ó, értem. Hát akkor majd talán máskor.- kacsint rám- Mindenesetre örülök, hogy ilyen csinos csaj béreli a szomszéd irodát.- azzal eltűnik az egyik nagy ajtó mögött.

Elképedve bámulok magam elé. Ez most komolyan kikezdett velem?!

Miután az irodaház tulajdonosával elintéztük a papírokat és minden szükséges dolgot elégedetten léptem ki az épületből. Az autóm mellett egy kellemes meglepetés fogadott. Tom állt a kocsimnak támaszkodva, és hatalmas kiskutya szemekkel bámult rám, ahogy megálltam előtte.

- Kicsim, ne haragudj rám!- bukik ki Tomból néhány másodpercnyi csönd után szenvedő hangon- Akkora barom vagyok…

- Ebben egyetértünk.

- Csak elpattant az agyam… Nem akarok veled veszekedni…- néz rám hatalmas szemekkel, könyörgően.- Sajnálom…

- Aljas vagy, hogy így nézel rám…- eresztek meg egy aprócska mosolyt, mire kicsit közelebb jön.

- Ha saját irodát szeretnél nyitni, akkor én támogatlak.- karolja át a derekam.- Nagyon szeretlek, April.

- Nem tudok rád haragudni, basszameg…- sóhajtom lemondóan, és vigyorogni kezdek, Tom pedig lágyan megcsókol. Ez hiányzott!

- Kiengesztelés gyanánt arra gondoltam, hogy eljöhetnél velem ebédelni.- puszilja meg a homlokom.

- Legyen, de te fizetsz!- csapom meg a vállát jókedvűen.

- Én is így gondoltam.- paskolja meg a fenekem, majd beszáll az autóba, én pedig mosolyogva követem.

Hello, kislány

Sziasztok!

Itt a varáva várt rész! Mostantól újra rendszeresen fogok írni, ígérem. Nagyon sok ötletem van, és remélem, hogy fel lehet ezt még itt éleszteni!:) Köszönöm mindenkinek aki írt, nagyon hálás vagyok nektek!:)

Jó olvasást, és várom a véleményeket!:)

20. rész

 Egyszerűen nem fért a fejembe, hogy Tom képes volt a felmondásomból ekkora ügyet csinálni, még úgy is, hogy a magánéletben már kibékültünk és minden rendeződött. Ő meg egyszerűen összekapta magát, és se szó, se beszéd elviharzott az öccséhez, vagy Isten tudja hova…

Másnap fáradtan keltem ismét. Nehéz napnak néztem elé, mert úgy terveztem, hogy visszamegyek még néhány cuccért Felixhez, és utána beszaladok az irodába is összeszedni a dolgaimat, majd nekiállok irodát keresni. Tudtam jól, hogy Tom nem fogja egykönnyen megérteni, hogy tényleg felmondok, és bár nem értettem egyet vele, azt is tudtam, hogy tajtékzani fog. Komolyan nem fért a fejembe, hogy miután nagy nehezen minden rendeződött köztünk, hogyan képes egy ilyen kis apróságon fennakadni, és játszani a durcás kisgyereket, ahelyett, hogy végre mindketten élveznénk a boldogságot.

Nem éppen könnyű szívvel parkoltam le a Felixszel közös házunk előtt, és miután megláttam az anyósom autóját a kocsibeállón, legszívesebben elfutottam volna. Csak az akadályozott meg, hogy láttam, ahogy a kedves mama kinéz a konyhaablakon, és a világért sem adtam volna meg neki azt az örömet, hogy megfutamodni lásson.

- Már vártam ezt a pillanatot…- támaszkodik meg Dorin a nappali ajtajában.

- Hát még én…- pillantok az anyósomra gúnyosan mosolyogva.

- Miért jöttél?- áll az utamba, amikor be akarnék menni a nappaliba

- Nem mindegy az magának?- tolom arrébb egy egyszerű mozdulattal, majd a nappaliba érve, néhány régi kacatomat lepakolom a polcról egy magammal hozott üres dobozba.

- Mindent el fogunk perelni tőled.- folytatja tovább az öreglány.

- Egyelőre még én vagyok az ügyvéd a családban.- fordulok felé vigyorogva egy pillanatra.

- Felix meg a megcsalt fél…- veti oda

Akkor ezek szerint még nem tudja, hogy Lena terhes… mosolyodok el magamban, és egy másodpercig sem fordul meg a fejemben, hogy be kéne fognom a számat.

- Hát mami, ahhoz képest, hogy nagymama lesz, elég jól tartja magát.- vigyorgok az anyósomra, aki csak tátott szájjal áll, és látom rajta, hogy a feje mindjárt szétdurran a méregtől.

- Terhes vagy?- nyögi ki

- Én ugyan nem.- emelem fel a kezem védekezően- Felix szeretője terhes, úgyhogy a maga helyében erősen kussolnék, amikor a megcsalásról van szó.- mondom a szemébe, majd, mint aki jól végezte dolgát, egy doboznyi kacattal a kezemben becsapom magam után az ajtót.

Nem tehetek róla. Világ életemben imádtam felidegesíteni a vén boszorkát.

Az iroda előtt azért már nem ekkora önbizalommal parkoltam le. Tom nem olyan egyszerű eset, mint Dorin, és ráadásul pasiból is van. Egy újabb üres dobozt vettem magamhoz, és remegő gyomorral léptem az épületben a lifthez.

Amikor felértem az emeletre borzalmas érzés kerített hatalmába. Minden szem rám szegeződött, és az irodában megfagyott a levegő. Tisztában voltam vele, hogy mindenki tudja mi van köztünk Tommal, ez is megerősített abban, hogy el kell jönnöm innen. Nem esett jól az, ahogyan bámultak rám, aztán összesúgtak a hátam mögött, de azzal nyugtattam magam, hogy többet úgysem kell már ide visszajönnöm.

Ahogy az egykori irodám elé értem Claire volt az egyetlen, aki mosolyogva fogadott.

- Rég jártál erre!- üdvözöl

- Igen, tudom.- bólintok, miközben megpuszilom.- Most is csak a cuccaimért jöttem.

- Értem. A telefonban mindenkinek azt mondtam hogy szabadságon vagy.- jön utánam, ahogy bemegyek az irodámba.

- Köszönöm!- pillantok rá hálásan, miközben kihúzgosom a fiókokat, és a kacatjaimat kipakolom belőlük.- Hogy döntöttél? Velem jössz?

- Igen.- válaszolja- Igazad van, nélküled Tomnak már nem lenne rám szüksége.

- Rendben.- mosolyodok el- Akkor segíthetnél nekem valami csinos kis irodát találni.- javaslom.

- Oké, majd körbenézünk.- egyezik bele- Most viszont megyek, mert van még egy kis dolgom. Majd beszélünk!- indul el az ajtó felé.

- Jólvan!

- Ja, és vigyázz Tommal- fordul vissza az ajtóból- ma tiszta idegbeteg, mindenkivel összeveszett.

Nem akarom neki mondani, hogy nagyon jól tudom, hogy mitől ilyen…

Már vagy fél órája pakolásztam nyugodtan, amikor Tom, mint valami bika, rombolt be a helységbe.

- Mi a francot csinálsz?- néz rám fújtatva

- Pakolok.- nézek a dobozra, mintha ez teljesen egyértelmű lenne.

- Most akkor tényleg elmész?- kérdezi

- Amint látod el. Te pedig gyerekesen viselkedsz.

- Nem én menekülök.

- Te hisztizel kicsim, és azt ki nem állhatom….

- Nem szeretném, hogy felmondj.- ül le az egyik székre

- Én viszont fel szeretnék mondani. Nem tudom, miért kell ezen veszekednünk. A magánéletben minden rendeződött.- nézek rá.- Te viszont hülyén viselkedsz. És mondjak még valamit? Az a te nagy bajod, hogy ezentúl majd nem főnökösködhetsz felettem, és ez kurvára dühít…- fejezem be a pakolást.

Tom csak megszeppenve ül, és pislog rám kiskutya szemekkel.

- Úgyhogy jó lesz, ha feldolgozod, hogy a magam ura vagyok.- pillantok még rá az ajtóból, és otthagyom.

Mérges voltam Tomra, amiért nem volt képes elfogadni a döntésem. Azt vártam volna tőle, hogy miután minden rendeződik köztünk, támogat és mellettem lesz, Ehhez képest még úgy állította be a dolgot, mintha valami főben járó bűnt követtem volna el…

Estefelé egy kicsit keresgéltem a neten, hogy mégis hol lenne érdemes irodát bérelni, amikor valaki csöngetett. Elmosolyodtam magamban, és arra gondoltam, hogy Tom eddig bírta. Mosolyogva indultam az ajtó felé, ám minden jókedvem elszállt, amikor kinyitottam, ugyanis Lena állt velem szemben.

- Hello kislány!- köszön elszántan, én pedig csak meglepve bámulok rá.

Újra

Sziasztok!

Először is nem tudom, hogy jár-e még erre valaki, ha mégis, akkor annak nagyon örülök!:) Igen, elhanyagoltam a blogot, igen cserbenhagytalak titeket, és nem jelentkeztem, de rá kellett jönnöm, hogy nem tudok élni az írás nélkül...

Fölösleges magyarázkodnom szerintem, csak azt szeretném kérni, hogy ne haragudjatok rám. Feltett szándékom újra "felvirágoztatni" a blogot (nem úgy ahogy eddig, és most tényleg:D) Nagyon haragszom magamra, amiért itt minden végülis az én hibámból ment tönkre... Hiányzik a társaság, ami itt volt, és az írás is...:S

Tényleg nagyon remélem, hogy jár erre még valaki...:\

Puszi!

Tudj elszámolni a lelkiismereteddel

Sziasztok!

Tudom, tudom, hogy nagyon régen írtam, és szégyellem is magam rendesen miatta. Bocsánatot szeretnék kérni minden olvasómtól. Említettem már, hogy érettségizek föciből, és egyszerűen emiatt semmi időm nem volt... Remélem megértitek. Összecsapott munkát nem akartam kiadni a kezemből, viszont a tanulással minden nap este végeztem... A szóbeli majd 19-20-án lesz, de az már nem annyira vészes. Szóval mégegyszer szeretném kérni, hogy ne haragudjatok rám.

Most viszont itt az új rész, és úgy tervezem, hogy megint rendszeresen lesz folytatás!

Remélem ezzel a résszel meg vagytok elégedve! Próbáltam mindenkinek a kedvére tenni!

+18!! (remélem örültök, de felelősséget továbbra sem vállalok!xD)

Igyekezni fogok a folytatással!

Jó olvasást mindenkinek! Véleményekre kíváncsi vagyok!

Puszi!

19. rész

 Több mint félórányi összebújás után Tomot úgy kellett kirugdosnom a lakásból.

- Menj már! Rég az irodában kéne lenned!- vigyorgok a bejárati ajtót támasztva.

- Mindig elfelejted, hogy én vagyok a főnök, kislány!- dugja oda az orrát az enyémhez játékosan.

- És akkor kiről vegyenek példát a dolgozók, ha nem rólad, hm?- karolom át a nyakát.

- Csak még egy csókot!- görbül le könyörgően a szája- Egy icipicit!

- Jólvan…- csókolom meg mosolyogva, aztán már ott sincs.

A nap nagy része azzal telt, hogy a dobozokból pakolásztam ki a poharakat, étkészletet, és egyéb kacatjaimat.

Éppen az egyik utolsó dobozt ürítettem ki, amikor valaki csöngetett.

- Ilyen hamar végeztél?- sietek az ajtóhoz, ám amikor kinyitom lefagy a mosoly az arcomról, ugyanis Tom helyett Felix áll velem szemben egy dobozzal a kezében.

- Gondolom nem rám számítottál…- húzza be a nyakát.

- Hát nem…- nyögöm ki, majd a kilincsre támaszkodok.- Mi szeretnél?

- Csak ezt hoztam. Otthagytad nálam.- nyújtja oda a dobozt. Futólag belepillantok. Csak néhány könyv van benne.

- Visszamentem volna még néhány holmiért, de köszönöm.- teszem le az előszobában.

- Értem…- bólint- Hát akkor én… megyek is.

- Jólvan.- bólintok, és becsukni készülnék az ajtót, de valami nem hagy nyugodni.- Felix!- szólok utána

- Igen?- fordul vissza meglepetten.

- Megcsaltál?- kérdezek rá egyszerűen. A srác azonnal megrökönyödik, és látom rajta, hogy köpni-nyelni nem tud az ijedtségtől.

- Nem… nem…- válaszol határozatlanul.

- Jólvan.- bólintok- Csak aztán tudj elszámolni a lelkiismereteddel.

- Ezt én is mondhatnám neked!- vág vissza hirtelen.

- Persze…- mosolyodok el- Csak nekem senki nem csinált gyereket…- vonom meg a vállam, majd becsukom az ajtót.

Őszintén szólva baromira jól esett ezt Felix arcába mondani. Valahol a szívem mélyén mérges voltam rá, és talán ezért éreztem úgy, hogy megérdemli a szenvedést, másrészről pedig úgy gondoltam hogy ez jó tanulópénz lesz Lena-nak is.

Délután rendeltem kínait, hogy legyen kaja, mire Tom ideér, mivel a konyha még nem volt olyan állapotban, hogy akármit is főzni lehessen benne.

- Megjöttem!- hallom Tom hangját az előszobából

- A hálóban dobozolok!- kiabálok ki neki

- Szia!- ragadja meg a csípőmet és hátulról magához ölel.- Megvárhattál volna a dobozolással…- búgja a nyakamba.

- Ne aggódj, van még mit kicsomagolni…- fordulok felé mosolyogva, és megcsókolom.

- Jólvan.- enged el vigyorogva, és levetődik az ágyra.- Visszaköltözöm Billhez.

- Ez egyértelmű volt.- bólintok. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy Tom akár ide is költözhetne, de ha józanésszel gondolkozok, akkor ez még korai. Így is a házasságainkból ugrottunk rögtön ebbe a kapcsolatba, és bár korábban már szeretők voltunk, éppen elég nagy falat lesz rendesen összeszokni, és felvállalni, hogy együtt vagyunk.

Néhány perc csönd áll be közénk. Én pakolászok, Tom pedig a plafont bámulja.

- Az előszobában van még egy doboz, behoznád?- fordulok felé.

- Ja, persze.- pattan fel az ágyról, és fél perc múlva a dobozzal tér vissza- Segítek én is.- teszi le és ő is pakolni kezd.

- Itt volt ma Felix.- újságolom.- Otthagytam néhány cuccot, és elhozta, de még így is vissza kell mennem…- grimaszolok

- Nekem is minél hamarabb el kéne intéznem a költözést…- sóhajtja, majd leül a padlóra, a hátát nekitámasztja az üres falnak és úgy néz rám mosolyogva.

- Mi az?- pillantok röviden rá, majd szétszedem az üres dobozt.

- Hé, gyere ide.- int a fejével kedvesen.

- Mit szeretnél?- mászok oda, és megtámaszkodok a felhúzott térdein.

- Szeretkezni.- húz magához még közelebb a karomnál fogva, majd megcsókol. A lábai közé térdelek, és a nyakába kapaszkodok, miközben Tom finoman felgyűri a pólómat, és a csípőmbe markol hosszú ujjaival.

- Tom…- simítok végig az arcán mindkét kezemmel a szemeibe nézve.

- Tudom.- bólint finoman, kitalálva a gondolataimat- Ez az érzés mindkettőnknek kijár.- azzal finoman megcsókol. Hátradőlök a padlón és magamra húzom. Ő óvatosan a combjaim közé fészkelődik, és leveszi rólam a pólómat. Mosolyogva hagyom neki, majd én is megszabadítom a melegítőfölsőjétől, és az alatta lévő trikótól is. Végigfuttatom az ujjaimat az izmos mellkasán egészen a nadrágja vonaláig. A lábaimat a csípője köré fonom, és egy kicsit felemelem a földről a fenekem, ezzel is összenyomva az ágyékunkat. Tom is csak férfiból van, és máris érzem rajta, ahogy kezd felizgulni. Élvezettel hunyja le a szemét, majd újra megcsókol, miközben kellemesen sóhajt egyet. Egy gyors mozdulattal kapcsolom ki a melltartómat, ő pedig készségesen segít eltávolítani a ruhadarabot. Vágyakozva néz végig rajtam, majd egyik kezét finomat a keményedő mellbimbómra csúsztatja, és játszani kezd vele. Néhány rövid másodpercre elengedem magam, és csak a saját élvezetemre koncentrálok, de nem akarok őt sem kihagyni a kellemes dolgokból, ezért vigyorogva becsúsztatom az egyik kezem a nadrágjába, és masszírozni kezdem, várva a hatást.

- Úh, baby…- sóhajtja a fülembe- Ez jó…

Nem válaszolok csak elégedetten mászok fölé és a térdéig lehúzom róla a nadrágot a bokszerével együtt. Tom kéjesen mosolyogva nyúlik végig a padlón és finoman a hajamba túr. Apró puszikat nyomok a mellkasától a nyakán át egészen az ajkaiig. Látom rajta, hogy menyire élvezi a kényeztetést és ez engem is felspannol. A nyelve hegyével finoman megérinti a mellbimbómat, miközben alattomosan a gatyámat kezdi gombolni. Hangosan felsóhajtok, Tom pedig a fenekemen végigsimítva levetőztet és a saját nadrágját is lerúgja magáról. Óvatosan siklik be a keze a lábaim közé, nekem pedig máris mindenem remegni kezd. Semmi mást nem csinál, csak simogat a bugyimon keresztül, majd a pántját óvatosan lejjebb húzza a combomon, és mire észbe kapok már fehérnemű sincs rajtam. Ha valaki, akkor ő nagyon tudja, hogyan varázsoljon ki egy lányt a bugyijából, hogy mire az feleszmél, már ne legyen visszaút.

Jó pár hosszú, simogatással töltött perc után sóhajtozva fekszünk egymáson. Tom engedélyre várva pillant rám, mire én elmosolyodok és megcsókolom. Nagyon lassan és finoman hatol belém. Látszik, hogy vissza kell fogja magát, hogy ne okozzon esetleg fájdalmat, és ezt nagyon becsülöm benne. Figyel rá, hogy nekem is jó-e és amikor látja, hogy borzasztóan élvezem, elkezd mozogni bennem. Hangosan felnyögök és a combjaimat kicsit feljebb húzom az oldala mentén, hogy mélyebben érezhessem magamban. Tom izmos háta megfeszül, ahogy támaszkodik fölöttem, és a nyakamat kezdi csókolgatni.

Másfél órával, és három orgazmussal később fáradtan fekszünk egymás mellett az ágyon. Tom védelmezően átkarol, és csak a plafont bámuljuk.

- Holnap már kedd…- sóhajt fel néhány perc múlva.

- Igen.- válaszolom rekedten.

- Elmegyek Lena-hoz, és összepakolok.

- Nekem is vissza kell még mennem a házba.- bólintok

- Visszajössz dolgozni?- pillant rám reménykedve.

- Felmondtam, nem emlékszel?- mosolyodok el

- April, ne csináld már!- ráncolja a homlokát- Azt csak mérgedben mondtad…

- De komolyan gondoltam. Azért mert te hisztirohamot kaptál, és széttépted a papírt, én még felmondtam…- vonom meg a vállam.

- Hát ezt nem hiszem el…- ül fel idegesen Tom az ágyban.

- Amúgy sem jó összekeverni a munkát a magánélettel.- nézek rá nyugodtan- Szóval ne sértődj meg…

- Meg különben is…- folytatom- Mit szólnának bent?

- Az irodában nyílt titok, hogy szeretők vagyunk…- néz rám Tom lesújtóan.

- Igen?- kérdezem meglepődve- Én még sosem hallottam vissza.

- Jó neked…

- Ez egy újabb ok, hogy ne menjek vissza.

- És mihez akarsz kezdeni?- néz rám ingerülten.

- Nyitok egy saját irodát.- válaszolom

- April…

- Nem értem, hogy ezt miért nem lehet elfogadni…

- Mindegy, hagyjuk…- kezdi el magára kapkodni a ruháit.

- Most mit csinálsz?- nézek rá kérdőn

- Billnél alszom.- válaszolja tömören.

- Hát te tiszta hülye vagy, Tom…- dőlök hátra az ágyon a fejemet fogva. Most komolyan képes volt ezen megsértődni?

Nincs már sok közünk egymáshoz

Sziasztok!

Kész az új rész, és remélem örültök neki, mert már sokan vártátok ezt régóta. Ebben a részben minden, amit eddig nem tudtatok, kiderül. (az is hogy ki tippelt jól!:P)

A hetem egy orbitális katasztrófa volt, és szerintem dobok egy levelet xiderlady-nek, szóval legyen résen!:D

Jó olvasást, és nagyon-naaagggyoooon kíváncsi vagyok a kommentekre!:D

Puszi!

18. rész

 - April nyisd ki az ajtót!- Tom már legalább húsz perce dörömbölt az ajtómon, sikertelenül.- April! A rohadt életbe…- fejezi be a kopogást, majd halkan fülelni kezd. A vízcsobogáson kívül más nem hallatszik.

- Mi a francot csinálsz kicsim…?- kérdezi halkan, aztán kattogni kezdenek a kerekek az agyában.

Az esti hidegzuhany ellenére sem ment le a lázam, és éjjel alig tudtam aludni, mert majd’ megfagytam, és patakokban folyt rólam a víz, úgyhogy gondoltam teszek még egy próbát. Nagyjából kettő lehetett, amikor újból beálltam a jeges zuhany alá. Leültem a zuhanyzótálcára, és bár majd megfagytam, próbáltam elterelni a figyelmemet a hidegről.

Újra eszembe jutott Tom, és ahogy Lena-val kiléptek abból a bababoltból. Könnyek gyűltek a szemembe, és hirtelen kitört belőlem a sírás, aznap már sokadszorra.

Tomnak egyre rémisztőbb gondolatok jutottak eszébe, hogy vajon miért nem nyitok ajtót.

- Mi a francot akarsz hajnali kettőkor…?- szól bele Eric a telefonba zilálva

- Itt vagyok a nővérednél, de nem nyit ajtót. Betörhetem?- kérdez vissza Tom teljesen természetesen.

- Biztos alszik… óóóh!- kiált fel Eric, aztán női nevetés hallatszik a háttérből.

- Rosszkor hívtalak?- kérdezi Tom gyanakodva.

- Hát ami azt illeti… várj egy kicsit…- mondja, majd kicsit távolabbról hallani a hangját- Apuci mindjárt jön, és ellátja a bajotokat!

- Na itt vagyok!- szól bele újra- Miért is hívtál?

- Itt vagyok Aprilnél, de nem nyitja ki az ajtót, viszont a lakásból vízcsobogást hallok.- ismétli el Tom.

- A rohadt életbe…- Tom látja a lelki szemei előtt, ahogy Eric lesápad.- Ezért nem vette fel este… Egy csomószor próbáltam… Jól van, juss be valahogyan, és írj egy sms-t, hogy jól van-e.

- Oké.

- Figyelj, most le kell tennem, mert várnak a vadmacskák, de ha baj van, azonnal szólj!- köti Tom lelkére.

- Rendben. Aztán csak keményen!- vigyorodik el- Ne sajnáld őket!

- Meglesz haver!- azzal leteszik a telefont.

Néhány percre elbóbiskolhattam a könnyeim között, mert arra riadtam fel, hogy kivágódik a bejárati ajtó, és Tom jelenik meg a fürdőszobában. Annyira át voltam fagyva, hogy megmozdulni sem bírtam. Nem éreztem a lábfejemet.

- April!- kiált fel, amikor meglát, és ahogy a víz alá dugja a kezét, rájön, hogy jéghideg.- Úristen…- zárja el a csapot azonnal.

- Hagyjál békén…- mondom neki olyan hangosan, ahogyan csak tudom, de így is alig hallhatóra sikerül.

- A francba…- kap le a törölközőt a fogasról, és rám teríti.- Gyere ide!- ölel át, és törölgetni kezd.

- Takarodj innen…- csuklik el a hangom, és újra keservesen sírni kezdek- Menj a családodhoz…

- Hadd segítsek!- ereszti el a füle mellett, és az ölébe ültet a padlón.

- Nem akarlak látni…- próbálok kiszabadulni a karjai közül, de teljesen le vagyok gyengülve, és ezen a sírás sem segít.- Menj gyereket nevelni…

- Csss… figyelj rám kislány…- próbál megnyugtatni, és ringatni kezd, miközben azon van, hogy teljesen szárazra töröljön- April... Lena nem tőlem terhes.

Hirtelen hatalmasat dobban a szívem, hogy ezt kimondja, és néhány percnyi csönd után már nyugodtabban bújok hozzá.

- Nagyon fázom…- húzom összébb magam vacogva.

- Átviszlek a szobádba, rendben?- simogatja meg a hátam, és meg sem várva a választ felemel.

- Jobbra van a háló…- ásítóm csukott szemmel, aztán érzem, ahogy Tom finoman letesz az ágyra és mellém fekszik.

- Vedd fel a pulóverem!- teríti rám csöndesen a hatalmas ruhadarabot, majd szorosan átkarol, és mindkettőnket betakar egy nagy takaróval.

- Tom…- szorítom az arcom a mellkasához, és mélyet szippantok az illatából.

- Jobban vagy?- dörzsöli a hátam

- Igen.- bólintok lehunyt szemmel.

- Hogy jutott ilyen az eszedbe?- kérdezi kissé vádlón.

- Este nagyon magas volt a lázam… azért gondoltam… aztán elaludtam a zuhany alatt…- ásítom, és még jobban hozzábújok.- És te… hogy hogy itt?

- Holnap reggel mindent elmesélek, ígérem, de most aludj egy kicsit. Látom, hogy álmos vagy.- puszilja meg a homlokom.

- Jólvan…- sóhajtom- Tom?

- Hm?

- Szeretlek.- mondom ki végül először. Hallom, ahogyan felgyorsul a szívverése.

- Én is szeretlek.- válaszol azon a nyugtatóan mély, búgó hangján, aztán mindketten elalszunk.

Másnap reggel arra ébredtem, hogy az orrom teljesen el van dugulva, és a torkom kiszáradt a szájon keresztüli levegővételtől. Tom még mindig szorosan ölelt magához, és aranyosan szuszogott mellettem álmában. Óvatosan lefejtettem a karjait magamról, majd a konyhába mentem. A lakás nagy részén a cuccaim még mindig dobozokban álltak, így kénytelen voltam egy teáscsészét előbányászni a kupac legaljáról, miközben teavizet tettem fel forrni.

- Miért kell arra felébrednem, hogy nem vagy mellettem?- támolyog ki a konyhába Tom a tegnapi ruhájában a szemét törölgetve.

- Próbáltam halkan kiosonni mellőled, ne haragudj…- pillantok rá halványan mosolyogva.- Kérsz teát?

- Inkább egy kávét.- sétál mögém, és magához húz.- Jól áll neked a pulóverem!

- Köszönöm.

- Szóval…- ül le a reggeliző asztalhoz- Beszélgetünk?

- Hallgatlak.- bányászok elő a rendetlenségből még egy csészét, és előveszem a kávét.- Például Lena nem fog kiakadni, hogy nem vagy otthon?

- Nem, nem fog.- rázza a fejét- Mivel nem tőlem terhes, nincs már sok közünk egymáshoz…

- Neked is szeretőd volt…- vonom meg a vállam, és forró vizet öntök a csészékbe.

- És nem bántam meg…- egészíti ki a mondatomat- Lena azt állítja, hogy tudja mi van köztünk… De most ez mindegy is… Egyik nap éppen futni indultam amikor már nem bírta tovább és kitálalt. Azt mondta, nem akarja tönkretenni az életemet azzal, hogy felneveltet velem egy olyan gyereket, aki nem is az enyém. Ezzel akart magához láncolni, de ő nem az a fajta, aki egy életen át képes hazudni.

- Pedig én kinézem belőle.

- Tudom mi a véleményed róla, és meg is értem, de ő nem olyan, mint amilyennek mutatja magát. Nem akart senkit tönkretenni.

- Becsülendő, hogy bevallotta, de azért nem dobok hátast tőle, ha nem haragszol…- ülök le mellé az asztalhoz.

- Rendben.- bólint, és beleiszik a kávéjába.

- De akkor kié a gyerek?- kérdezem.

- Felixé…- ejti ki lassan a száján, nekem pedig kiesik a kezemből a teáskanál.

- Na ne…- nyögöm ki sápadtan.

- De…- dől hátra Tom

- Hát én ezt nem hiszem el!

- Pedig kénytelen leszel…- néz a szemembe.

- És akkor most?

- Elválok és… szeretném, ha te velem maradnál…- kapja el a tekintetét szégyenlősen.

A mondat hallatára apró pillangók kezdenek röpködni a gyomromban. Tom baromira édes látványt nyújt, ahogyan zavarban van, az én szívem pedig úgy olvad mint a fagyi…

- Khm… jól van, még átgondolom…- próbálom titkolni az örömömet.

- Apriiiil!- néz rám vigyorogva- Lehet, hogy ügyvéd vagy, de engem nem vágsz át…

- A francba…- mosolyodok el én is, és hagyom, hogy Tom az ölébe húzzon.

- Kezdetnek például segíthetnék kipakolni a dobozokból, mert ami itt van, az katasztrófa…- csóválja a fejét rosszallóan.

- Héé, beteg vagyok, és szerelmi bánatom volt…- lököm meg a fejét.

- Szerelmi bánat kipipálva, a betegségből meg majd én kikúrállak.- támasztja a homlokát az enyémnek, én pedig mosolyogva kapaszkodok a nyakába, és hagyom hogy finoman megcsókoljon.

Van értelme maradnom?

Sziasztok!

Bár kicsit megkésve, de itt az új rész!

Remélem mindenkinek tetszik! Jó olvasást!;)

Dobjatok kommentet!

Puszi!

17. rész

 Hétfő reggel iszonyatos torokfájással ébredtem fel, de muszáj volt dolgozni mennem, egyrészt, mivel volt két tárgyalásom is, másrészt pedig fontos döntésre szántam el magam: felmondok a cégnél. Mérlegeltem, és arra jutottam, hogy sokkal több a magánügyfelem, és nagyon kényelmesen meg tudnék élni abból, amit rajtuk keresek. Fel akartam számolni a magánéleti problémáimat, azért hogy tényleg tiszta lappal kezdhessek.

Vasárnap éjjel kínlódások árán, de végül sikerült megírnom a felmondólevelemet. Féltem Tom reakciójától, de meg kellett tennem.

- Claire, bejönnél az irodámba?- állok meg a titkárnőm asztalánál, amikor beérek a céghez.

- Persze, egy pillanat.- bólint, majd felveszi az éppen csörgő telefont.

Összeugrott gyomorral léptem meg az irodámba, és néztem körül. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fog hiányozni, és nem kötnek ide szép emlékek. Nem akartam erre a munkára, és az itt eltöltött évekre kellemetlenül visszaemlékezni.

- Itt vagyok.- csukja be a titkárnőm maga után az ajtót.

- Rendben.- támaszkodok az íróasztalomnak.- Szóval te vagy az első, akinek szólok róla, ezért szeretném, ha diszkréten kezelnéd a dolgokat.

- Kíváncsivá teszel.

- Felmondok.- bököm ki, mire Claire szemöldöke szinte egész a haja vonaláig szalad.

- Mi? De miért?- kérdezi értetlenül.

- Az okát nem szeretném kifejteni, a lényeg, hogy már megírtam a felmondólevelemet. Mivel te a titkárnőm vagy, ezért nagy valószínűséggel Tom kirúgna, mert nélkülem már rád sincs szükség. Éppen ezért azt szeretném felajánlani, hogy gyere velem. Úgy értem nyitok egy ügyvédi irodát, és így is-úgy is szükségem lesz egy titkárnőre.

- Értem.- bólint- Gondolkozhatnék ezen egy kicsit?

- Persze.- válaszolom- Nekem úgyis vannak még elintéznivalóim ezzel kapcsolatban.

- Rendben. Köszönöm.

A munkaidő vége előtt éreztem elérkezettnek az időt, hogy bemenjek Tomhoz, és közöljem vele a döntésemet. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, sőt talán még nehezebb lesz, mint Felixnek bejelenteni a válást.

- Zavarlak?- nyitok be az irodájába

- Nem, dehogyis!- néz rám Tom kedvesen, és becsukja az előtte heverő dossziét.

- Gyors leszek.- állok meg előtte gombóccal a torkomban- Fel szeretnék mondani.- teszem le az asztalára felmondólevelemet.

- Tessék?!- kiáltja el magát, és látom rajta, hogy nem kap szikrát.

- Jól hallottad.- biztosítom- Felmondok.

- Ugye most csak viccelsz?- áll fel a székéből.

- Nem.- rázom a fejem

- Felejtsd el!- tiltakozik- Nem mondhatsz fel!

- És miért nem?- nézek rá kíváncsian.

- Eléggé felnőttek vagyunk már ahhoz, hogy ne keverjük a munkát a magánélettel.- érvel

- Igen, szerintem is. Éppen ezért mondok fel.

- A rohadt életbe April!- kiabál rám hisztérikusan.- Nem hagyhatsz itt!

- Van értelme maradnom?!- emelem fel én is hangom- Asszisztáljak a boldog családodhoz?! Vagy mégis mit vársz tőlem?

- Azt akarom, hogy ne hagyj el! Azt akarom, hogy ne mondj fel!- tépi ketté a felmondólevelemet, aztán apróbb kis darabokra.

- Ne legyél gyerekes!

- Te ne legyél az! Miért futsz el?!

- Nem futok el!

- Nem engedem, hogy felmondj…- tér vissza a tárgyhoz kicsit lenyugodva.

- Egyelőre még szabad országban élünk, ha jól tudom…- piszkálgatom a körmeimet

- Akkor baszd meg a jogaidat!- kezd Tom újra kiabálni.

- Miért nem intézzük el békében?- vetem fel- Te gyereket csináltál, én pedig lelépek.

- Azért, mert hosszú hónapok óta te vagy az egyetlen boldogságforrás az életemben, és ezt nem hagyom kicsúszni a kezeim közül.

- És annak szerinted van értelme, hogy erőszakkal itt tarts?

- Te sem ezt akarod…- pillant rám reményvesztetten

- Nem tényleg nem…- érzem, ahogy a sírás fojtogatni kezdi a torkom.- Én beadtam a válópert, azért, hogy boldog legyek… És őszintén szólva nem értem, hogy lehettem olyan hülye, hogy azt gondoltam, hogy köztünk valami komolyabb is lehet.

- April…- tesz felém egy bizonytalan lépést.

- Holnapra nyomtatok egy másik felmondólevelet.- nézek a földön heverő összetépett papírfecnikre.

- Nem!- emeli fel a hangját.

- Tom…

- Egy hülye picsa vagy, ha most itt hagysz!

- Menj a francba!- vágom ki az iroda ajtaját, otthagyva őt.

Estére belázasodtam, és borzalmasan éreztem magam. Testileg és lelkileg is. Kezdtem összeomlani fejben, az utóbbi időben történtek miatt. Nagyon fájt otthagyni Tomot, de hosszútávon mégis ez volt a megoldás. Lefeküdtem a kanapéra, és egész este csak bőgtem. Fogalmam sem volt, hogyan tovább. Keresnem kell egy irodahelységet, be kell rendesen rendeznem a lakásomat, el kell mennem a bírósági tárgyalásra, és össze kell pakolnom a cuccaimat a cégnél. Csak ültem, sírtam, és leszartam, hogy a telefonom már sokadszorra csörög.

Kilenc is elmúlt, amikor rávettem magam, hogy megmérjem a lázam. A hőmérő harminckilenc és felet mutatott. Nem volt jobb ötletem, mint fogni magam és beülni a hidegzuhany alá.

Tom agya egész éjjel kattogott, míg végül rávette magát, hogy kiosonjon Lena mellől. Magához vett tiszta ruhát, és pizsamában lecsattogott az autóhoz, majd beülve kezdett el felöltözni. Olyan zaklatott volt, hogy nem tudott aludni. Érezte, hogy végleg kicsúszott a kezéből az irányítás, de esze ágában sem volt beletörődni. Halálosan komolyan gondolta, hogy az éjszaka alkalmas a dolgok tisztázására, és ezért meg sem állt a lakásomig.

Szeretők csapdája

Sziaszok!

Megkezdődött a suli, de ahogy mondta igyekezni fogok, szóval itt a folytatás!;)

Jó olvasást hozzá, remélem tetszik! Dobjatok kommentet!

Puszi!

u.i.: Nevelőapám nézi a magyar-moldáv meccset a nappaliban és csak ennyit lehet hallani: jaj bazmeg...!-.- xD (gondoltam megosztom veletek) <--- ennyit a magyar fociról...:D

16. rész

 A nap további rész totáliskínlódással telt. Magamra zártam az iroda ajtaját, és nem vettem fel a telefonokat sem. Tom az ajtó előtt ordítozott, azzal az ürüggyel, hogy őt, mint főnököt nem zárhatom ki, de egyértelmű volt, hogy ez csak a kint ülőknek szóló színjáték. Végül föladta, és a napnak csöndesen lett vége.

Élőhulla módjára vergődtem haza, és álltam neki bedobozolni a cuccaimat, mivel az albérlők kiköltöztek. Eric nagyon készségesen jött, és segített, így legalább volt kivel megbeszélnem a dolgokat.

- Ez várható volt.- fűz véleményt a mesémhez az öcsém, miközben elindul az autóhoz az egyik dobozzal.

- Micsoda?!- kérdezem- Hogy felcsinálja?! Azt mondta, hogy már vége a házasságának. Nem foglalkozik vele a neje, és nem is szexelnek!

- Azt kell mondjam, hogy beleestél a szeretők csapdájába.

- Hát ez bíztató, kösz…- grimaszolok, majd beteszek egy dobozt a csomagtartóba

- Hé, én csak őszinte vagyok!- teszi fel a kezét megadóan

- Tudom…- sóhajtok.- És azt is tudom, hogy igazad van… Rosszul csináltam, de nem bántam meg egy percet sem.

- Beszélhetek Tommal, ha szeretnéd.- ajánlja fel

- Isten ment! Nehogy megpróbáld!- tiltakozok azonnal.- Nem vagyunk már gyereket, tudni fogja, hogy én uszítottalak rá.

- Jólvan.- bólint- De azért a saját véleményemet elmondhatom neki, mint barát, nem?

- Hogyhogy Hamburgban?- bonja ki a sörét Tom, miközben leül Ericcel szemben

- Üzleti ügy…- fintorog- Legalább három hétig itt dekkolok…

- Még mindig jobb mint a porfészek München…- vonja meg a vállát mosolyogva Tom

- Hé, ne fikázd!- iszik bele a sörébe az öcsém.

- Sziasztok!- battyog be a konyhába Bill is, majd magához ragad egy doboz sört.

- Cső, kolibri!- int neki az öcsém mosolyogva.

- Nem vagyok kolibri, ötvenszer megmondtam már!- ripakodik rá Bill, de azért halványan elmosolyodik.

- Pedig szerintem pont olyan vagy…- vonja meg a vállát Eric.- Törékeny, de feltűnő és mindenbe beleüti a csőrét…

- Jól van, hagyd. Durcás, mert megint nem sikerült becsajoznia…- kortyol a sörébe Tom

- Apropó csajozás!- ragadja meg a témát Eric- Ahogy hallottam, neked nem csak becsajozni sikerült…

- Gondolom a nővéred részletesen beszámolt az eseményekről…

- Igen, és nem mondhatnám, hogy büszke lehetsz magadra…

- Én is ezt mondtam neki…- szól közbe Bill

- Jó, és most mit tudok tenni? Lena terhes!- emeli fel a hangját Tom kétségbeesetten

- Sosem tudhatod…- mondja Bill, majd csönd áll be közéjük.

- Szerelmes vagy?- kérdezi végül Eric, mire Tom csak szó nélkül rápillant- Nem kell macsónak lenned, nekünk bevallhatod…

- Igen…- válaszolja halkan

- Jól van.- bólint Eric- April akár mondta neked, akár nem, miattad adta be a válópert, és most padlón van.

- Kösz, ettől most jobban érzem magam…- ráncolja össze a szemöldökét

- Elbasztad tesó…- vonja le a következtetést Bill.

- Kolibrinek igaza van. Elbasztad.- ért egyet Eric is

- Anyád a kolibri!- azzal Bill hozzávág egy üres sörösüveget az öcsémhez.

Péntek estére az öcsém segítségével sikerült teljesen átcuccolnom a régi lakásomba. Nem mondom, hogy lelkileg nem volt megterhelő, de tudtam, hogy meg kell tennem, hogy előre tudjak lépni az életemben. Azonkívül elgondolkoztam Lenán és Tomon. Egy gyerek nem két hónapig tart, és nem is két évig. Ez egy életre szóló meló, és nem lehet csak úgy kiiktatni… És ha Lena tényleg terhes, akkor nagy valószínűséggel a mi kapcsolatunknak Tommal lőttek…

- Biztos, hogy ezt akarod?- állít meg Felix az ajtóban, mielőtt kivinném az utolsó doboz kacatot is a kocsiba.

- Jobb lesz így mindkettőnknek. Ez már sehova nem vezetett.

- Igen, tudom…- hajtja le a fejét

- Megyek.- simítok végig a vállán.

- Rendben.- néz a szemembe fájdalmasan

- A bíróságon találkozunk.- ölelem magamhoz fél kézzel- Szia, Felix!

- Szia!- várja meg, amíg bepakolok, és beülök az autóba, majd én elhajtok, ő pedig becsukja a bejárati ajtót. Otthagyva a garázs előtt a közös múltunkat.

Vasárnap délelőtt leugrottam a közeli bevásárlóközpontba, mert az öcsémmel együtt ebédeltünk nálam. Le kellett kötnöm magam valamivel, egyrészt, mert napok óta nem aludtam egy szemhunyásnyit sem, másrészt pedig azért, mert éreztem, hogy beteg leszek, és nem akartam kaja nélkül maradni. Minden ötödik gondolatom Tom volt. Újra és újra lepörgettem magamban a beszélgetést, amikor elmondta, hogy Lena terhes, és mindig egyre jobban fájt.

Éppen fizetni készültem a pénztárnál, amikor felpillantottam a pénztárcámból, és a következő kép tárult elém: Tom és Lena együtt léptek ki az egyik bababoltból, három hatalmas szatyorral. Olyan érzés volt, mint akit agyonvágtak. Az arcom égni kezdett, és a szívem annyira felgyorsult, hogy majd kiugrott a mellkasomból. Egy pillanatra összetalálkozott a tekintetem Tommal, ő megállt, és csak bámult rám, nekem pedig minden kiesett a pénztárcám a kezemből.

- Minden rendben?- szólít meg a sorban mögöttem álló srác, majd felveszi a pénztárcám.

- Igen.- zökkenek ki- Köszönöm!- majd mire újra a bababolt felé pillantok, Toméknak már hűlt helyük.

- Hova mész?- siet ki az előszobába Lena, amikor hallja, hogy Tom készülődik.

- Futni.- húzza fel az edzőcipőjét.- Kiszellőztetem a fejem… ha szabad…- teszi hozzá cinikusan.

- Jól van.- vonja meg a vállát Lena nemtörődöm stílusban, majd visszamegy a nappaliba.

Tomnak borzalmasan szüksége volt egy kis egyedüllétre, mert már kezdte úgy érezni, hogy szétrobban a feje, ha továbbra is csak tehetetlenül ül. Tudta jól, hogy neki egyedül kell megoldást találni a problémáira. Egy kicsit úgy érezte, mintha a felesége helyett a szeretőjét csalta volna meg azzal, hogy lefeküdt a feleségével. Tisztában volt vele, hogy csalódást okozott, és bármit megtett volna érte, hogy jóvátegye.

Éppen kilépett volna az ajtón, amikor bentről hallotta a felesége hangját.

- Tom, várj egy kicsit!- szalad ki Lena

- Igen?- fordul vissza

- Mielőtt elmész, szeretnék valamit mondani…- böki ki egy megbánó sóhaj kíséretében, ami alaposan felkelti Tom figyelmét.

Hirtelen történt, ideges lettem...

Sziasztok!

Kész az újabb rész, a sulikezdés örömére...-.-xD Remélem eléri a kívánt hatást!!!

Mindenkinek jó első napot holnapra, mostanra pedig jó olvasást!;) Kommenteket kérnék! Nagyon kíváncsi vagyok!:P

Puszi!

u.i.: igyekezni fogok, hogy a suli ellenére se hanyagoljam el a blogot! Ha mégis ritkábban lesznek részek, akkor azért ne haragudjatok meg rám! Ősszel előrehozott érettségit teszek, úgyhogy a következő 3 hónap nekem pokol lesz, utána viszont jöhet a lazítás!;)

uui.: ja, és visszatér egy régi szereplő is, remélem örültök neki, mert őt nagyon szerettétek!:P

15. rész

 Láttam Felixszen, hogy törni-zúzni tudna mérgében, de mielőtt ez bekövetkezett volna, megszólalt a telefonom. Szó nélkül otthagytam a férjemet, és a mobilom után kezdtem kutakodni.

- Igen?- veszem fel

- Szia! Én vagyok.- hallom az öcsém hangját a vonal másik végén

- Eric?- kérdezek vissza elképedve- Te jó ég, ezer éve nem beszéltünk!

- Hamburgban vagyok, gondoltam felhívlak.

- Hol szállsz meg?- kérdezem azonnal

- Egy hotelben, nem nagy cucc…- szinte látom a lelki szemeim előtt, ahogy megvonja a vállát.

- Rendben. Holnap ráérsz?

- Igen.

- Akkor ebédeljünk együtt!

Az öcsém Münchenben lakik, és nagyjából évente csak egyszer találkozok vele, akkor is csak anyuéknál. Telefonon szoktuk tartani a kapcsolatot, de mostanában mindketten annyira el voltunk havazva, hogy erre nem nagyon került sor…

Másnap reggel jókedvvel mentem dolgozni. A gyomromban volt az a rég nem tapasztalt érzés, amikor az ember szerelmes, és minden pillanatban azt lesi, hogy mikor találkozik vele. Kíváncsian nyújtogattam a nyakam, mielőtt még bementem volna az irodámba, de Tom nem bukkant fel. Valószínűleg a kis barlangjában kuksolt.

Tudtam, hogy valamit nem mondd el nekem, és ez idegesített. Nem akartam erőltetni, és mindenáron kiszedni belőle, mert az jóra úgysem vezet, de azért legbelül furdalt a kíváncsiság.

Azonkívül eldöntöttem, hogy amint lehet elmondom neki, hogy beadtam a válópert. Hiába terveztem, hogy csak később tudja meg, nem tudok várni.

Ebédszünetben az öcsémmel ebédeltem, ahogy azt megbeszéltük telefonon.

- Hiányoztál!- ölelem magamhoz, ahogy meglátom.

- Te is nekem!- ad egy puszit az arcomra, azzal leülünk egy egyik asztalhoz az étteremben.

- Hogy-hogy itt?- kérdezem miután rendelünk magunknak.

- Üzleti ügy. Legalább három hétig itt leszek.- sóhajt.

- És három hétig egy hotelben fogsz lakni?- szalad magasra a szemöldököm.

- Nem megyek hozzátok, ha erre akarsz kilyukadni!- szögezi le azonnal- Ki nem állhatom a pöcsfej férjed!

- Ja, igen…- vakarom meg a tarkóm- Ha már itt tartunk, el kéne mondanom valamit…- sóhajtom kelletlenül.

- Éspedig?- pillant rám, miközben kihozzák az italainkat.

- Elválok…- nyögöm ki. Először megrökönyödést látok Eric arcán, ami hirtelen őszinte elismeréssé változik.

- Végre már!- kiált fel, aztán együtt érzően kijavítja magát- Vagyis… hát, az nem túl jó…

- Egész nyugodtan örülj neki. Sokkal korábban meg kellett volna tennem…- látom be- És van itt még valami…

Nem válaszol, csak kíváncsian rám pillant.

- Szóval… te vagy az első, akinek erről beszélek… és maradjon is köztünk…- gyűrögetem a terítő szélét- Az a helyzet, hogy szeretőm van már egy ideje…

- Ja, azt eddig is tudtam…- vonja meg a vállát, mire félrenyelek.

- Mivan?! Honnan??

- Hát Tomtól. Mindig is jóban voltunk.- iszik bele az üdítőjébe. Be kell látnom, hogy igaza van. Ők tényleg mindig jóban voltak egymással, de nem gondoltam, hogy még most is tartják a kapcsolatot. Eric mutatott be minket egymásnak, miután elvégeztem az egyetemet, aztán két évvel később Tomnak ügyvédre volt szüksége, és így lettünk munkatársak.

- Tudom már egy ideje, hogy mi van köztetek, és kíváncsi voltam, hogy tőled mikor hallhatom.- kacsint rám- Örülök, hogy én vagyok az első, akinek elmondod. Mellesleg Tom sokkal inkább húsvér férfi, mint Felix…- teszi hozzá.

- Köszönöm.- bólintok vigyorogva.- És te? Örök szingli maradsz?

- Jó hogy!- csapja össze a kezeit- Körülöttem csak buta libák vannak, azok meg másra nem jók, csak hogy kihasználjam őket…

Mosolyogva nyugtázom, hogy az öcsém semmit sem változott, majd kihozzák az ebédünket is.

Az ebédszünet után már nem tudtam várni, és muszáj volt beugranom Tomhoz, hogy elújságoljam neki a nagy hírt.

- Bejöhetek?- dugom be a fejem az irodája ajtaján.

- April!- élénkül fel a tekintete, és felpattan a bőrszékéből.- Kerestelek, és már azt hittem, hogy belefulladtál az ebédedbe!

- Dehogyis, csak Eric a városban van.- legyintek repeső szívvel.

- Itt van?- lepődik meg Tom is

- Igen.- bólintok- Nekem is csak tegnap szólt.

- Majd én is felhívom!

- De igazából nem ezért jöttem…- mosolyodok el, amikor Tom átkarolja a derekam.

- Hanem?- nyalja meg az ajkait.

- El szeretnék valamit mondani.- ülök le az egyik székre, és magamban jót nevetek a csalódottságán.

- Halljuk.- ül fel mellettem az asztalra, és kíváncsian néz rám.

- Szóval… füvet találtam Felixnél, de nem ez a lényeg…- veszek egy nagy levegőt, és ráemelem a tekintetem.- Hanem az, hogy beadtam a válópert.

Érdeklődve figyelem Tom reakcióját, de a várt hatás elmarad. Csak ledöbbenve ül az asztalon, és beletelik legalább két percbe, mire összeszedi magát.

- Mi az, nem is örülsz?- lököm meg a vállát játékosan.- Az utóbbi időben mindig erre célozgattál. Igazából főként magam miatt teszem, nem csak miattad. Nem várom el, hogy te is ezt tedd, de nekem meg kellett lépnem. A jövő héttől visszaköltözök a belvárosi lakásomba.

- Aha… értem…- bámul maga elé semmitmondó arckifejezéssel.

- Hé, mi az?- kérdezem újra- Azt hittem velem fogsz örülni…

- Örülök is, csak…- nyel egy nagyot- April, én annyira hülye vagyok!

- Mi? Miért?- állok fel meglepetten a székből, Tomból pedig dőlni kezdenek a szavak.

- Előbb kellett volna szólnom, sőt meg sem kellett volna tennem… Nem érdemled meg, és annyira rosszul érzem magam miatta… Hirtelen történt, ideges lettem és…

- És?- próbálom tovább gördíteni a beszélgetést.

- Azt hiszem teherbe ejtettem Lenat… Legalábbis ő ezt állítja… és a teszt is…- nyögi ki, én pedig úgy állok ott, mint akit nyakon öntöttek egy vödör jéggel.

- Tessék?- kérdezek vissza, hátha rosszul hallottam- De… hogyan?

- Gondolom nem bánod, ha nem részletezem…- hajtja le a fejét.

- Akkor ezért... De ti nem is…- mutatok rá szinte sokkos állapotban.

- Tudom, hogy ezt mondtam, és tényleg nem… úgyértem, nem hazudtam… ez csak egy egyszeri alkalom volt, esküszöm!- néz rám kétségbeesetten.

- Értem…- szólalok meg halkan- Akkor én most megyek is…- azzal sarkon fordulok, és annak ellenére, hogy Tom utánam szól, sietősen becsapom magam mögött az ajtót, majd az irodámba érve bezárkózok, és keservesen sírni kezdek.

Ha tetszik, ha nem

Sziasztok!

Mivel mostanában eléggé elhanyagoltalak titeket, ezért most nagyon igyekezdtem a folytatással! Remélem mindenkinek tetszik!:)

Jó olvasást! Kommenteket kérnék!*.*

Puszi!

14. rész

Végül úgy döntöttem, hogy nem veszek ki szabadságot. Valamivel le kellett kötnöm magam, és minél kevesebbet voltam otthon, annál jobb volt. Felix továbbra is a vendégszobában lakik, és nem igazán vagyunk beszélő viszonyban. Ő megsértődött, amiért lehúztam a wc-n a füvet, én pedig egész egyszerűen tüntetőleg nem állok vele szóba.

Felkerestem egy ügyvéd barátomat, és átbeszéltük a válást. Úgy néz ki, hogy amíg nem derül ki, hogy félreléptem, nem jöhetek ki rosszul a dologból. Elkezdtem intézkedni a belvárosi lakásommal kapcsolatban is. Felmondtam az albérlőknek, és amint kiköltöztek én visszaköltözök oda. Egyelőre Felix még nem tud semmit, ahogy Tom sem. Úgy döntöttem Tomnak csak akkor szólok, ha már folyamatban van az ügy, Felixszel viszont minél hamarabb beszélnem kell. Hosszadalmas procedúra lesz, de végre elégedettséggel ébredtem fel minden reggel, és úgy indultam neki a napnak, hogy változtatok az életemen.

Tom az utóbbi napokban szokatlanul komor ábrázattal jelent meg a cégnél. Az arca elnyűtt volt, látszott rajta a fáradtág, és a gondterheltség. Furdalt a kíváncsiság, hogy mi történhetett, de egyelőre még nem volt alkalmam rákérdezni. Totálisan el voltam havazva a lakásom és a válásom miatt.

Éppen egy tárgyalástól értem vissza az irodába, és alig vártam, hogy megkezdjem a jól megérdemelt ebédszünetemet, egyrészt mert farkas éhes voltam, másrészt pedig találkozóm volt a válóperes ügyvédemmel.

- April, egy pillanatra!- szól utánam a titkárnőm

- Igen?- fordulok felé

- Tom hagyott itt neked valami iratokat. Azt mondja, hogy sürgős lenne átnézned.- nyújt felém egy vaskos mappát.

- Öhh… rendben.- veszem el tőle, aztán Tom irodája felé indulok.

- Bejöhetek?- dugom be a fejem az ajtaján rövid kopogás után.

- Persze!- mosolyodik el halványan

- Claire odaadta ezt.- mutatom fel a mappát- Mennyire sürgős?

- Eléggé…- húzza a száját- Miért?

- Ebédszünetben el kéne mennem…

- Hova?- kapja fel a fejét érdeklődve.

- Találkozóm van egy kollegámmal.- zárom rövidre a választ.- Fontos lenne…- nézek rá könyörögve- Amint visszajöttem átnézem a papírokat.

- Jólvan, legyen, de egyre itt legyél!- néz az órájára, majd rám szigorúan.

- Köszönöm! Nagyon köszönöm!- nyomok egy nagy cuppanós puszit az arcára, aztán rohanok is el, Tom pedig meglepetten, de mosolyogva bámul a csukott ajtóra, miközben végigsimít az arcán.

Az ügyvéd barátommal, Patrickkal utoljára mindent átbeszéltünk, hogy már a nap folyamán elindítsa a válást. Nem akarok marakodni Felixszel, de felkészültünk a legrosszabbra. Ha mégsem menne bele és pereskedni kezdene, nagy valószínűséggel vesztene, hiszen megütött, és évekig drogozott. A lényeg, hogy nem szabad kiderülnie, hogy hónapok óta viszonyom van a főnökömmel. A férjem valószínűleg postán fog értesítést kapni hivatalosan, de előtte szeretnék vele leülni és megbeszélni a dolgokat.

Visszaérve az irodába átnéztem és megírtam azokat a papítokat, amiket Tom kért, ittam egy kávét, aztán elindultam leadni neki. A irodája ajtaja elé érve beszélgetés szűrődött ki, de nem lehetett túl sokat hallani. Én is csak nőből vagyok, és akaratomon kívül is érdeklődve hegyeztem a fülem. Bill hangját ismertem fel, és néhény mondatfoszlányt:

- …mert lehet, hogy nem is őszinte! Ne törődj bele ilyen könnyen…- ám ekkor megszólalt valamelyik kinti telefon, én pedig attól félve, hogy lebukok, gyorsan bekopogtam.

- Áh, April…- vakarja a tarkóját Bill a bőrkanapén ülve, amint meglát.

- Nem akarok zavarni, csak ezt hoztam.- mutatom fel a mappát, és Tom asztalára csúsztatom. Tom csak meggyötörten néz a testvérére.

- Nem zavarsz, én már megyek is!- pattan fel Bill a kanapéról, és a testvérére pillant- Fogadd meg a tanácsom!

- Rendben…- sóhajt, Bill pedig felszívódik.

Leülök Tommal szembe, és csak szótlanul meredünk egymásra. Érdeklődve nézek rá, hátha le tudom olvasni az arcáról, hogy mi nyomasztja már napok óta.

- Köszi!- mutatja fel a mappát megtörve a csöndet, majd az egyik fiókba csúsztatja. Néhány másodpercig csak hangtalanul bámulok rá.

- Kivele!- szólalok meg végül.

- Mivel?- néz rám értetlenül

- Mi a baj?- kérdezem- Nehogy azt hidd, hogy nem vettem észre. Ilyen vagy, amióta hazajöttünk Párizsból… Megbántottalak valamivel?

- Nem!- tiltakozik azonnal- Dehogyis! Imádtam veled Párizst, és minden rendben van. Csak ki vagyok merülve egy kicsit…

- És Bill? Mire célzott azzal, hogy fogadd meg a tanácsát?- könyökölök az asztalra.

- Csak beszélgettünk… erről-arról…- vonja meg a vállát, az ujjait pattogtatva az asztalon, aztán a szemembe néz- Gyere ide, baby!

Szó nélkül átülök az ölébe, és hagyom, hogy apró, gyengéd puszikat adjon a nyakamra.

Bár többször is megfordult a fejemben, de mégis lebeszéltem magam róla, hogy Tomnak elmondjam a válást. Ráérek még vele. Felixszel kapcsolatban viszont egyre inkább szorított az idő. Még azelőtt lekellett ülnöm vele beszélni, hogy értesítik.

Az ominózus beszélgetésre a legjobb alkalom szerda este adódott az ebédlőasztalnál.

- Jó étvágyat!- ülök le a férjemmel szembe, miközben ő élvezettel harap bele egy hatalmas szendvicsbe, aminek az elkészítésével eddig foglalatoskodott. Egy pillanatra megáll a mozdulatsorban és megrökönyödve néz rám. Az utóbbi egy hétben nem szóltam hozzá.

- Köszönöm!- harap le egy óriási falatot.

Csöndben figyelni kezdem, ahogy eszik, miközben minden agysejtem azon munkálkodik, hogy bele tudjak kezdeni a mondandómba. Fogalmam sincs, hogyan kezdjek hozzá. Végül a legegyszerűbbet választom: bele a közepébe.

- Nézd Felix, gondolkoztam.- pillantok rá, majd folytatom- A kapcsolatunkról…

A férjem növekvő érdeklődést mutatva hallgat.

- …ami már réges-régen meghalt.- folytatom tovább- Éppen ezért… el akarok válni…- nyögöm ki nagy nehezen.

- Tessék?- dől előre Felix az asztalnál- Tessék?!

- Jól hallottad.- jelentem ki határozottan- Végleg elegem volt. Felkerestem egy ügyvédet, és már folyamatban van az ügy.

- Ezt most nem gondoltad komolyan…- néz rám hitetlenkedve.

- De, a legkomolyabban. Azt gondolom, hogy miután megütöttél nincs nagyon keresnivalóm melletted.

- A rohadt életbe!- kezd el hirtelen üvölteni- Te tehetsz róla, hogy ide jutottunk! Csakis te!

- Ez nem így van, te is tudod.- válaszolok higgadtan

- De igen, így van! Ha nem lennél ilyen karrierista, akkor minden rendben lenne köztünk!

- Ne fogd rá a munkámra! Te legalább annyira hibás vagy, mint én, és én ezt így nem akarom tovább folytatni!

- És akkor most…?- vesz vissza a hangerőből- Egyszerűen elhagysz?

- Én nem abba az emberbe szerettem bele, aki most vagy.

- Hát mondjak valamit?- dől előre, és élesen a szemembe néz- Verd ki a fejedből! Nem megyek bele és kész! Nem fogunk elválni!

- De igen, elfogunk.- nézek rá magabiztosan, majd lassan, tagoltam folytatom- Ha tetszik, ha nem.

Azzal felállok az asztaltól, és otthagyom.

Megint tépsz?

Sziasztooook!

Végre sikerült összehoznom a részt, pedig ma délelőtt is áramszünet volt...-.-

Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokáig kellett vnotok, de én is igyekszem kiélvezni a nyár utolsó pillanatait. Most pedig remélhetőleg már semmi nem jön közbe, ihlet pedig van bővel, szóval jönnek a részek is gyakrabban.;)

+18! xD (ahogy tőlem megszokhattátok...:D már azt sem írom ide, hogy saját felelősségre, mert tudom, hogy romlottak vagyok...:D:P)

Jó olvasást mindenkinek! Kíváncsi vagyok a véleményekre!;)

Puszi!

13. rész

Másnap reggel kialudtan keltem. Tom már félálomba szuszogott mellettem, amikor felültem az ágyban.

- Hova mész?- motyogja, majd a hátára fordul.

- Szomjas vagyok.- válaszolom

- Mindjárt felhívom a szobaszervizt…- dünnyögni, aztán résnyire nyitja a szemét.

- Maradj csak, majd én elintézem.- válaszolom, és kitakarózok, ám amikor felállnék, Tom hirtelen magára ránt.

- Ne hagyj itt…- dörgölőzik hozzám

- Csak a telefonig megyek.- támaszkodok meg fölötte

- Odáig sem.- vigyorodik el, és teljesen fölébredve maga alá gyűr, majd a combjaim közé fészkelődik.

- Mit szeretnél, hm?- simítok végig lassan az álla vonalán, amikor megérzem a reggeli merevedését.

- Uh, hogy is fogalmazzak…?- nyal végig a nyakamon, amitől pillanatok alatt bezsongok.- Talán szeretnék benyúlni ide…- húzza lejjebb a bugyim pántját, és becsúsztatja a kezét- …aztán megérinteni ezt…- kezd el simogatni, amire akaratlanul is felsóhajtok- … játszani…- húz egy kicsit közelebb magához.

- Benne vagyok…- nyögöm remegve, majd a térdéig leszenvedem róla a bokszert, amiben aludt. Tom vadul megcsókol, miközben megérzem két ujját magamban. Hirtelen ér, de majd elalélok a gyönyörtől. Ha akarnám se tudnám titkolni, hogy képes pár perc alatt felizgatni, és ő ezt ki is használja. Nem izgat sokáig, szinte már akkor abbahagyja, amikor igazán kezdenék belejönni. Lerúgja magáról az alsónadrágot, én pedig erőt véve magamon megcsókolom. Élvezettel markol a fenekembe, miközben a férfiasságát teljesen nekem nyomja. Hihetetlenül izgalomba jövök, és érzem, ahogy a bugyim kezd teljesen átnedvesedni.

- Imádom, amikor vergődsz alattam.- szólal meg, de nem válaszolok neki, csak a kezembe veszem a szerszámát és ingerelni kezdem. Tom hangosan sóhajt egyet, és hosszú percekig csak élvezi, amit csinálok. A férfiassága a kezemben egyre jobban növekedni kezd, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve lelököm magamról a pasit, és föléje mászok. Tom szinte levegőt is alig kap a meglepődéstől, amikor a számba csúsztatom a szerszámát. A szemei kitágulna, és a lepedőbe markol. Hosszú idő telik el így, de nem hagyom elélvezni. Amikor újra föléje mászok, Tom vérszemet kapva teper le, és vadul megcsókol, miközben már érzem is, ahogy belém hatol. Pár másodpercig visszafogja magát, de amikor látja, hogy nekem egyáltalán nem fáj, sőt, borzasztóan élvezem, akkor a saját tempóját kezdi diktálni. Teljesen eluralkodik rajtam, és jóformán azt tesz velem amit akar, de közben végig gondosan ügyel rá, hogy nekem is jó legyen. Magamhoz húzom egy rövid csók erejéig, majd a kezét a bal vádlimra csúsztatom, jelezve, hogy fogja meg, a másik térdemet pedig felhúzom magam mellé. Semmi másra nem vágyok, minthogy minél mélyebben érezzem magamban, és ez a póz erre tökéletes. Erősen tartja a lábam, miközben kissé rám hajol, és újra megcsókol. Egy kicsit gyorsabb tempóban kezd mozogni, majd újra lelassít. Élvezettel figyeli, hogy milyen hatást vált ki belőlem a kis játéka, miközben én alatta vergődök. Az ajkamba harapva kezdek nyöszörögni, miközben Tom még mindig csak játszadozik. Biztos kézzel szorítja a vádlimat, és az arca kezd kipirulni, miközben állatiasan zilál fölöttem. Teljesen kikapcsol az agyam, olyan hihetetlenül jó érzés kerít hatalmába. A nyakába kapaszkodok, és úgy húzom le magamhoz. A kezem az izmos hátára csúszik, és átölelem, miközben a csípőmet- amennyire a póz engedi- megemelem.

Aztán a következő pillanatban Tom hirtelen elengedi a lábam, és oldalra dől, engem is húzva magával. Igazi szeretkezésbe kezdünk az ágy közepén, miközben már szinte minden ágynemű a földön hever. A mozgástól teljesen összeizzadunk, és Tom egyre csak gyorsít. Teljesen ellazítom az izmaimat, amikor háromnegyed óra után egyszerre ránk tör az orgazmus. A kezeim a testem mellé hullnak, és csak lehunyt szemmel hagyom, hogy teljesen átjárjon a bizsergető érzés. Ő fölöttem feszesen tartja a csípőmet, és egész testében remegve élvez el. Összeszorítja a szemeit, és a háta ívben megfeszül, miközben artikulálatlanul nyög.

- Úristen…- lihegi, amikor levegőhöz jut- Nem gondoltam, hogy ilyen sokáig bírom…

- Basszus…- ölelem át a nyakát fáradtan- Ez volt aztán a döngetés…

- És még előttünk az egész nap…- száll le rólam és mellém fekszik.

Legalább negyed óra telik el, mire mindketten aránylag lenyugszunk.

- Ilyet is rég csináltam már.- fordul felém mosolyogva

- Hát ilyet én is…- fújom ki magam.

- Kérdezhetek valamit?- könyököl fel

- Persze.

- Felixszel mikor feküdtél le utoljára?- kissé meglep a kérdés.

- Hónapokkal ezelőtt…- vonom meg a vállam.

- De úgy mégis…- kíváncsiskodik.

- Nézd Tom, nem tudom… Négy vagy talán öt hónapja, de miért fontos ez?- pillantok rá.

- Csak úgy érdekel…- vonja meg a vállát, majd újra hanyatt fekszik. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy én is visszakérdezek, de égül úgy döntök, hogy inkább nem akarom tudni.

- Megnézem van-e valami alkoholmentes a minibárban.- állok fel az ágyról, majd a nappali felé veszem az irányt.

- Lássuk csak…- nyitom ki a minibár ajtaját- Jäger, martini, tequila… kóla…

- A martini is megteszi.- hallom Tom hangját a hátam mögül egészen közelről, majd hirtelen érzem, ahogy végigsimít a fenekemen, egészen be a lábam közé.

- Benned még van szufla…?- nyögök fel, és megtámaszkodok a minibár ajtaján.

- Annyi még biztos, hogy még egyszer lássalak elélvezni.- súgja a fülembe kajánul.

A három nap Párizsban iszonyatos gyorsasággal telt el. Ki sem mozdultunk a szállodai szobából és észre sem vettük, hogy szalad az idő. A hamburgi reptéren munkatársakként búcsúzkodtunk, aztán Tom taxival, én pedig a férjemmel mentem haza. A kocsi visszapillantó tükrében még visszanéztem, és láttam, amint Tom kisfiús ábrázattal bámul utánunk. Kicsit megrémisztett a látvány, mert ismét érzelmeket láttam az arcán. Eldöntöttem magamban, hogy ideje rendezni a gondolataimat.

Hazaérve kipakoltam a bőröndömet, és alig vártam, hogy letusoljak. A fürdőbe lépve a csap szélén érdekes látvány fogadott. Egy kis alufólia darabka gondosan összehajtva. Elég volt csak rápillantanom, és azonnal tudtam mi az. Fű. Felixnek volt már egyszer baja ebből, és akkor megesküdött nekem, hogy leáll. Évekig függő volt, és rajtam kívül mindenki elfordult tőle.

A vérnyomásom azonnal az egekbe szökött. Idegesen csörtettem ki a nappaliba.

- Hol vagy?- nézek körül.

- A hálóban!- hallom a férjem hangját, majd a hálószobánkba indulok.

- Ez mi a franc?- mutatom meg neki a kis csomagot. Felix hirtelen köpni-nyelni nem tud.

- Ezt hol találtad?- kérdezi

- A csap szélén a fürdőben! Nem hiszem el, hogy ennyire amatőr vagy!- emelem fel a hangomat- Legalább rejtenéd el valahova! Megint tépsz?!

- Nézd April, ez nem az enyém…- védekezik

- Ja, persze…- nézek rá cinikusan- Két évvel ezelőtt nem volt még elég?

- Jólvan, rendben…- hajtja le a fejét- Alkalmanként előfordul…

- Hát őszintén gratulálok…- nézek rá megvetően, majd visszamegyek a fürdőbe.

- Most mit csinálsz?- siet utánam

- Lehúzom a wc-n.- vonom meg a vállam

- Le ne húzd!- kiabál rám- Normális vagy?! Drága volt.

- Nem érdekel.- dobom be a kis csomagot a wc-be, majd lehúzom.

- Ebben a házban senki nem szív füvet amíg én itt vagyok.- jelentem ki egyszerűen, majd gondolatban hozzáteszem, hogy már nem sokáig vagyok itt. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. A párizsi út alatt már eljátszottam a gondolattal, hogy fel kéne adnom a házasságom, egyrészt Tom miatt, másrészt, hogy újrakezdjem, mert ez így nem vezet sehova. Nehezen, de sikerült bevallanom magamnak, hogy már réges-régen egy másik férfibe vagyok szerelmes… Ezek után pedig biztos vagyok benne, hogy beadom a válópert.

Mindent lerombolunk

Sziasztok!

Ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig várattalak titeket, de kissé zűrös héten vagyok túl, és szokás szerint a T-home is szarakodott kicsit, csak hogy teljes legyen a kép...-.- Mindegy, nem magyarázkodok, a lényeg, hogy most itt a rész.;)

+18! (saját felelősségre, bár ezt azért még mindig nem nevezném teljes értékű szexjelenetnek...:P)

A részben található egy visszatérő régi kedves kifejezés! Aki megtalálja az nagyon ügyes!:D (bár remélem, ez mindenkinek sikerül!)

Jó olvasást mindenkinek! A véleményekre nagyon kíváncsi vagyok!;)

Puszi!

12. rész

 A repülőutat hamar letudtuk. Összeszedtük a cuccainkat a reptéri futószalagról, és fogtunk egy taxit a bejáratnál. Nagy szemekkel néztem ki az ablakon, és figyeltem a várost, mialatt Tom telefonált.

- Nem telefonálsz haza, hogy megérkeztünk?- fordul felém, miután letette a telefont.

- És mégis kinek?- kérdezem bámészkodva

- Igazad van… Én is csak Billt hívtam fel.- dönti hátra a fejét.

A belvárosban szálltunk meg egy nagyon elegáns szállodában. Elkértük mindkét szobakulcsot. Senkinek nem kell tudnia, hogy egy szobában fogunk lakni. A recepciós feltűnően flörtölt Tommal. Bár ő próbált úgy tenni mintha nem értené a célzásokat, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem húzott fel a jelenet.

- Nyomulós kis fruska…- dőlök a lift oldalának, miközben Tom magához húz.

- April…- csóválja a fejét mosolyogva- Elcsallak Párizsba három napra, és gondolod, hogy kikezdek a recepcióssal…?

- Hát… nem tudom…- játszok az inggallérjával.

- Ne legyél kishitű…- kapja el a tekintetem, miközben kinyílik a liftajtó.

Be kell vallanom, Tom nagyon jól eltervezett mindent erre a három napra. Lefoglalt egy kisebb szobát –a látszat kedvéért- és egy hatalmas lakosztályt.

- Azta!- állok meg az ajtóban, amikor végre sikerül bejutnunk.

- Tetszik?- néz rám

- Nagyon!- nézek körbe. Egy hatalmas nappaliban találom magam felszerelve minden luxussal. Innen nyílik a hálószoba. Kíváncsian beljebb sétálok. A hálószobában egy hatalmas kör alakú ágy foglalja el a központi szerepet, rajta egy vörös szatén ágyneművel.. Az ablak az Eiffel-toronyra néz, és innen lehet kisétálni a hatalmas erkélyre is.

- Jakuzzi is van!- kiabál nekem Tom a lakosztály másik pontjából.

- Hol?- követem a hangját. Végül a márvány fürdőszobában találom meg, a jakuzzi szélén ülve.- Ejjha!- nézek körbe.

- Gyere ide!- húz magához

- Mit fogunk itt csinálni?- kérdezem, miközben a nyaka köré fonom a karjaimat.

- Mindent lerombolunk.- vigyorodik el

A tárgyalás csak délután háromkor kezdődött. Addig még bőven volt időnk. Kipakoltunk, aztán lementünk az étterembe ebédelni.

- Mit szeretnél csinálni még ebben az…- nézek az órámra, miközben látványosan lenyalom a desszertes kanalamat- …egy órában?

- Kíváncsi voltam, mikor indulsz be…- mosolyodik el kacéran és lejjebb csúszik a széken. A lábammal az asztal alatt észrevétlenül végigsimítok a combja belső felén.

- Menjünk fel…- intek az étterem bejárata felé a fejemmel.

Tomnak nem kell kétszer mondani. Megtörli a száját egy szalvétával, és felpattan a helyéről. Némán mosolyogva követem. A liftnél szorosan egymás mellé állunk. Tom sietősen nyomkodja a gombot, de úgy néz ki, hogy a lift elég lassan közlekedik. Kinyújtom a bal kezem, és oda sem nézve végigsimítok a mellkasától egészen az ágyékáig, majd nadrágon keresztül ingerelni kezdem. Elégedettem hallom, ahogy elnyom egy jóleső sóhajt, mire végre a lift is megérkezik. Tom mögém lép, és a fenekemnél fogva tol be a szerelvénybe, egészen a szemközti falig.

- Gyerünk már!- fél kézzel megnyomja a gombot, miközben egész testével a falhoz szorít, a szabad kezével pedig még mindig a fenekem markolássza.

- Valaki nagyon siet…- szólalok meg

- Valaki inkább nagyon kanos…-  teszi szabaddá a nyakam, és csókolgatni kezdi. Már most érzem a fenekemen, hogy mennyire fel van izgulva.

Egy örökkévalóágnak tűnik, mire felérünk az ötödikre. Felugrok Tom derekára, és úgy cipel el a lakosztályunkig. Szerencsétlenkedik egy sort a belépőkártyával, aztán amikor kattan a zár, a lábával rúgja be az ajtót. A nappaliba sétál, és letesz a szőnyegre. A combjaimat szélesre távra hajol oda hozzám egy csókért, én pedig nem késlekedve, azonnal megszabadítom az ingétől. Észrevétlenül gombolja ki a gatyámat, és már csak arra eszmélek fel, hogy a keze a bugyimban van. Szorít az idő, és hozzá vagyunk már szokva a gyors aktusokhoz, hiszen ezt otthon sem lehet másképp megoldani. Hangosan felnyögök, ahogy óvatosan simogatni kezd, és megpróbálom lehámozni róla az ing alatt lévő pólót, majd a nadrágját is kigombolom. Tom lerúgja magáról, én pedig fordítok a helyzeten. Lelököm a padlóra, és fölé mászok. Lassan húzom le az alsónadrágját, aztán játékosan megragadom a már majdnem teljesen merev férfiasságát, és óvatosan végignyalok rajta. Egy nagy nyögés szakad fel belőle, miközben még a hátát is megfeszíti ívben. Finoman izgatni kezdem, miközben a számmal is rásegítek néha. Tom csak lehunyt szemekkel, apró kis mosollyal az arcán élvezi, amit csinálok.

- Igen…- suttogja, és a hajamba túr. Nem hagyja, hogy sokáig kényeztessem. A karomnál fogva átemel magán, és a combjaira ültet. A segítségemmel szabadít meg a fölsőmtől, és a melltartómtól is.

- Olyan gyönyörű vagy…- áll meg egy pillanatra, és áhítattal néz rám. Érzelmeket látok a szemében, és ez újra megrémiszt, de nem hagy elég időt a gondolkodásra, és megcsókol.

Pillanatokon belül már meztelenül ölelkezünk a padlón. Tom újra izgatni kezd az ujjaival. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve egy finomat taszítok rajta, ezzel jelezve, hogy szálljon le rólam. Nem tudja, mi következik, de kíváncsian engedelmeskedik. Mosolyogva fordítok hátat neki, majd kiscicásan homorítva, négykézláb helyezkedek el előtte. Nem látom az arcát, de biztosra veszem, hogy azonnal elönti az agyát a lila köd, és az ösztönök veszik át a főszerepet. Az izgalomtól reszkető ujjakkal simít végig a tarkómtól a gerincem vonalán egészen a fenekemig, majd újabb ingerlés után végre belém hatol. Megkönnyebbülten nyögök fel, jelezve, hogy ennek már éppen ideje volt. Tom sóhajtozva a derekamba markol, és abban a pillanatban, ahogy mozogni kezd bennem, megszólal a lakosztály telefonja. Én először összerezzenek az ijedtségtől, aztán érzem, ahogy ő megdermed mozgás közben és mindketten csak pislogunk a kis állványra elhelyezett telefonra.

- Hogy baszódna meg…- szakad fel Tomból.

- Vedd fel…- sóhajtom lemondóan, mire ő fintorogva áll fel mögülem, és a telefonhoz sétál.

- Tom Kaulitz…- szól bele nem túl barátságosan. Én még mindig ugyanabból a pózból figyelem, és teljesen meztelenül, kivont karddal telefonálás közben elég megmosolyognivaló látványt nyújt.

- Ó, a picsába!- szólal meg újra, aztán hirtelen megköszörüli a tokát- Már úgy értem… ez teljesen kiment a fejemből…

- Rendben, köszönöm.- azzal leteszi.

- Na?- pillantok rá

- Nemsokára itt a taxi…

- Milyen taxi?- kérdezem meglepetten

- Ja, rendeltem taxit, amivel a megbeszélésre megyünk, csak nekem is kiment a fejemből…- néz rám- Azt mondta a nő, hogy nemsokára itt van értünk, de majd még felszól.- vonja meg a vállát.

- Hát… akkor még befejezhetjük gyorsan.- javaslom. Őszintén szólva baromira izgató látványt nyújt, így teljesen pucéran álldogálva. És hiába zavart meg minket a telefon, én attól még ugyanúgy bizsergek… Nem tehetek róla!

- Nincs már rá elég idő, és azt semmiképp sem szeretném, hogy neked fájjon.- néz rám gondoskodóan. Végülis be kell látnom, hogy van benne valami.

- Igazad van.- bólintok.- És akkor most mit csinálunk? Mert az hagyján, hogy én fel vagyok izgulva, de te…- nézek a férfiasságára, ami továbbra is kőkemény.

- Oké, akkor gondoljunk valami teljesen lehangolóra…- ül a kanapéra, és engem is maga mellé húz a karomnál fogva. Koncentrálva lehunyja a szemét, és én is ugyanezt teszem.

- Képzeljük el például…- kezdek bele- … az öcsédet, ahogyan hány.

- Fúj ez undorító!

- Sugárban!- teszem hozzá.

- Mit evett előtte?- kérdezi

- Mondjuk egy kis brokkoli krémlevest és spenótot.- válaszolom

- Oké, a desszert legyen sima puding, aztán dinnye. Kihányva elég szar párosítás…- egészíti ki, én pedig hallom a hangján, ahogy mosolyog.

- Na?- nyitom ki reménykedve a szemem.

- Mindjárt, várj…- néz le a merevedésére, ami már korántsem olyan kemény.- Nagyjából még fél perc, és lelankad. Várj, még elképzelem a nagymamámat is, biztos, ami biztos.- hunyja be újra a szemét, mire hangosan felnevetek.

- És láss csodát, hatásos!- pillantok rá

- Igen.

- Rendben, akkor most elkezdek pánikolni, hogy iszonyatos késésben vagyunk!- bököm ki, majd mindketten ijedten egymásra nézünk.

A nagy kapkodás, és kétségbeesés ellenére a csodával határos módon sikerült időre elkészülnünk, és nem is késtünk el.

A megbeszélésen minden jól ment. Elhúzódott ugyan egy kicsit, részben miattam is, mert Tom megkért, hogy jó alaposan nézzem át a szerződést, és ez időt vett igénybe. Minden részletesen átbeszéltünk, úgyhogy nagyjából három órán át ültünk a konferenciateremben, viszont amiért idejöttünk, az sikeres volt.

Este aztán hulla fáradtan dőltünk be az ágyba mindketten.

- Ó te jó ég…- botorkálok bel a hálóba a hajam alját törölgetve fürdés után.

- Látom kikészültél…- ásít egy nagyot Tom

- Te sem panaszkodhatsz…- bújok be mellé az ágyba- Látom rajtad, hogy ez a mai nap leszívta az energiádat…

- Ezt jól látod.- karol át, és közelebb húz magához a takaró alatt.

- Akkor az orbitális döngetést halasszuk holnapra…- mosolyodok el.

- De holnap nem menekülsz!- válaszol, majd rövid csönd áll be közénk.

- Hogy vagy mostanában?- teszi fel a kérdést

- Hogy érted?- pillantok fel rá

- Az otthoni dolgokra gondolok. Felixre.- böki ki. Nagyon meglep, hogy ilyen konkrétan rákérdez.

- Átköltözött a vendégszobába. Alig beszélünk.- vonom meg a vállam.

- De azóta nem bántott, ugye?

- Nem, dehogyis.

Újabb csönd telepszik ránk. Hallom, ahogyan szuszog, de a fáradság ellenére nekem mégsem jön álom a szememre.

- Tom.- fordulok hasra, és felkönyökölök.- Kérdezhetek valamit?

- Bármit.- válaszolja csukott szemmel

- Boldog vagy?

Először nem válaszol, csak kinyitja a szemét.

- Öhh…- látom rajta, hogy erősen kutakodik az agyában- Ha úgy vesszük igen. A cég jól megy, sikeres vagyok…

- Nem így értem, te is tudod.- szakítom félbe

- Rendben.- bólint beleegyezően- Most, hogy itt fekszem veled ebben az ágyban, igen, határozottan boldog vagyok.

Be kell valljam magamnak, hogy ügyesen tér ki a tényleges válasz elől, de ugyanakkor melegség önti el a szívem. Még ahhoz is fáradt vagyok, hogy ez ellen az érzés ellen tiltakozzak, így inkább hagyom, hogy Tom lágyan megcsókoljon, majd leoltsa az éjjeli szekrényen lévő kislámpát.

Nem hat meg a hisztid

Sziasztok!

Íme az új rész, remélem elégedettek vagytok vele!;)

+18! ---> nemtudom mennyire lehet ezt a mait szexjelenetnek nevezni, de inkább kirakom a korhatárt!:P 

Jó olvasást mindenkinek! Kommenteket kérnék!:$

Puszi!

11. rész

 Mivel a tárgyalás csak délután volt, ezért a délelőttöt az irodában töltöttem. Aggasztott egy kicsit, hogy mi lesz amikor majd Felixel találkozom, de tudtam, hogy nem halogathatom a hazamenetelt. Nem akartam Bill nyakán lógni, még akkor sem, ha reggelre sikerült megemberelnie magát, máshova pedig nem nagyon tudtam menni a városban, mivel a szüleim vidéken élnek.

Éppen a jól megérdemelt kávémat hoztam fel a földszinten lévő büféből, amikor a titkárnőm elkapott.

- Martin Kraus, vagy ki a halál keres telefonon…- pillant rám Claire

- Remélem, ezt nem hallotta, különben repülsz!- vigyorgok rá- Kapcsold be!

Egy sóhaj kíséretében támaszkodok az asztalnak, és felveszem a telefont.

- Kraus úr?- szólok bele

- Jó napot ügyvédnő!

- Miben segíthetek?- hallom ki az aggodalmat a hangjából- Történt valami?

- Igen, ami azt illeti a fiamról lenne szó.- sóhajt gondterhelten- Letartóztatták drog birtoklásáért, és szükségünk van egy nagyon jó ügyvédre.

- Hát grat… nos, ez nagyon megdöbbentő…- javítom ki magam azonnal, miközben Tom lép be az irodámba. Szó nélkül intek neki, ő pedig leül az egyik székbe, és türelmesen néz rám.

- A fiam azt mondja, a drog nem az övé, de tudja, hogy megy ez…- folytatja a mesélést a vonal végén Kraus.

Majdnem megszólalok, hogy a rendőrséggel szemben ezt baszhatják, de moderálom magam. Nem tudom, mi van ma velem, egyszerűen kikívánkoznak a beszólások… Az már más kérdés, hogy lehet, egy ügyfél ezt nem veszi jó néven…

- Nézze uram…- szakítom félbe, miközben Tomra mosolygok, ő pedig valamit matatni kezd az asztalomon.- Nem tudom én mit tehetnék az ügy érdekében. Az én munkaköröm elsősorban az üzleti ügyek, perek és hasonlók.

- Persze értem én, csak tudja, maga már olyan régóta az ügyvédünk…- folytatja a történetet, mire én csak megforgatom a szemem, Tom megbököd, és el papírt tart maga elé a következő felirattal:

Hogy aludtál?

Válaszképpen felmutatom a hüvelykujjam, és próbálok figyelni Kraus családi történetére. Tom újra firkálni kezd a lapra.

Bill kedves volt?

Bólintok.

- …és tudja, amikor Patrick édesanyja meghalt, nagyon összezuhant… Ekkor kezdődtek a drogügyei…- üti meg a fülem a mondatfoszlány.

- Igen, ez valóban nagyon szomorú…- válaszolok, és újra Tomra nézek.

Észbontóak a melleid!

Vigyorogva meglököm a vállát, mire újra írni kezd.

Leírjam, mit szeretnék csinálni?

Hevesen ingatni kezdem a fejem, jelezve, hogy el tudom képzelni.

- …és most nagyon meg van ijedve… Tudja még sosem volt ilyen helyzetben. Könyörgött, hogy szerezzek egy jó ügyvédet.

Benyúlhatok a szoknyád alá?

Mire felkapom a fejem, Tom már előttem áll, és úgy tartja maga elé a lapot. A szabad kezével végigsimít a csípőmön, majd mikor ellököm magam az asztaltól a fenekemen is. Hangtalanul mosolyogva csúsztatja a kezét a combomra, majd egy gyors mozdulattal egy kicsit felgyűri az amúgy is rövid szoknyámat, és meg sem áll a bugyimig. Leteszi a papírt az asztalra, engem pedig felültet mellé. Közben Kraus még mindig a fia lelki problémáit taglalja a telefonban.

- …ezért lenne szükségünk magácskára. Magácska nagyon jó ügyvéd, bízunk önben.- fejezi be a monológot, pont amikor Tom ujjai alattomosan félrecsúsztatják az alsóneműmet, és simogatni kezd.

- Értem… és köszönöm…- próbálok elfojtani egy sóhajt- De… az a helyzet, hogy én… nem ez a szakterületem… viszont… jesszus!

- Baj van?- kérdezi azonnal. Tom csak egyre szélesebb vigyorra húzza az ajkait, és nézi, ahogy vergődök. A szabad kezével finoman rámarkol a mellemre, majd izgatni kezdi.

- Nem… nem, dehogyis… minden rendben… úristen...- suttogom és Tom szemébe nézek, aztán hátrahajtom a fejem, és igyekszem minél gyorsabban lerázni a beszélgetőpartneremet.

- Biztos, hogy nem tudja elvállalni?- kérdezi reménykedve

- Ne haragudjon… De ha gondolja, szólok egy nagyon jó kollégámnak…- nyögöm ki nagy erőfeszítések árán, és ekkor érzem, hogy Tom belém csúsztatja az egyik ujját.

- Rendben.- válaszol Kraus- Azért köszönöm!

- Szívesen! Most viszont mennem kell, viszhall!- azzal meg sem várva a válaszát, lecsapom a telefont. Tom hangosan felnevet, és mozgatni kezdi a kezét. Megkönnyebbülve a nyakába kapaszkodok, ő pedig nyom egy csókot a fülem alá.

- Hát milyen főnök vagy te?- sóhajtom- Feltartod… az alkalmazottaidat…

- Nem tudom…- válaszol vigyorogva- Mondd meg te, milyen vagyok.

- Ohh…- nyögöm, és kicsit hátrébb dőlök- Jó… ahh… jóóó…

- Mennyire jó?- csúsztatja belém még egy ujját elégedetten.

- Jézusom!- kiáltok fel, amint megérzem- Nagyon jó… borzasztóan…

Tom nem válaszol, csak csöndben izgatni kezd, és mosolyogva hallgatja, ahogyan a fülébe nyöszörgök.

- Ha így folytatod…- kapaszkodok a nyakába- …sikítani fogok…

- Csak várd ki, amíg Párizsba utazunk.- tart erősen- Ott majd sikíthatsz. Sőt, ha akarod tönkretesszük az egész hotelszobát.- duruzsolja a fülembe- Visongani fogsz, és zsibbadni fog mindened az élvezettől!

- Már most is zsibbad mindenem…- markolok a pólójába. Hihetetlenül bepörgetnek a szavai, és ezzel ő is tisztában van.

- Könyörögni fogsz egy kis repetáért!- folytatja gyorsítva az ütemen, nekem pedig ennyi elég is. A nyakába dőlve élvezek egy hatalmasat. Elfojtott hangon nyögök fel, és csípőmet egy kicsit megemelem. Tom biztos kézzel tart, és egész addig mozgatja az ujjait, amíg le nem csillapodik az orgazmusom. Kimerülten csókolom meg és ölelem át.

- Ezt még visszakapod!- nézek rá

- Már alig várom!- puszil a nyakamba, és segít lemászni az asztalról.

Délután öt óra elmúlt, amikor hazaértem. Kicsit izgultam, ahogy kiszálltam az autóból, hogy mi fog otthon várni.

Olyan halkan nyitottam ki a bejárati ajtót, amilyen halkan csak tudtam, de Felix így is azonnal ott termett az előszobában. Valószínűleg már figyelte egy ideje, hogy mikor jövök haza.

- Na végre!- kiált fel megkönnyebbülten- Hol voltál?

- Dolgoztam. Mégis hol lettem volna?- kérdezek vissza felé sem fordulva.

- És merre jártál egész éjjel?- kér számon.

- A tegnapi után nincs túl sok közöd hozzá…- vetem oda neki és a fürdőbe megyek.

- Már mondtam, hogy sajnálom…- jön utánam.

- Sokra megyek vele…- mosom meg a kezem, és megnézem magam a tükörben. Semmi nem látszik az arcomon, pedig tegnap annyira sajgott az állkapcsom, hogy azt hittem megbolondulok.

- Jó, és mit akarsz még?- dől az ajtófélfának türelmetlenül.

- Én?- nézek rá- Semmit. Igazán semmit.- megyek el mellette.

Áttipegek a hálóba, és komótosan összeszedem Felix ágyneműjét.

- Most mi a francot művelsz?- követ értetlenül.

- Irány a vendégszoba!- mutatok az említett helység irányába, és a kezébe adom az ágyneműjét.

- A rohadt életbe, April!- dob le a földre mindent, ami a kezében van hisztérikusan- Borzasztóan sajnálom! Hirtelen elborult az agyam, de már százszor megbántam!

- Nem hat meg a hisztid…- pillantok rá karba tett kézzel, és arrébb lököm a lábammal a nagypárnáját- Szedd össze a holmidat, és húzz át a másik szobába.

- És meddig akarod ezt csinálni?- szedi össze a cuccait

- Nem tudom…- vonom meg a vállam, aztán hunyorítva ránézek- De ha nem tetszik, akkor a következő pofont a jobb oldalamra kérem, hogy szimmetrikus legyen, jó?

Nem válaszol semmit, csak dúlva-fúlva eltrappol a vendégszobáig az ágyneművel.

- Ja, és következő körben jöhetsz a ruháidért!- szólok utána- Köszi!

A párizsi utazás napja hamar eljött. Felixszel nem nagyon beszéltem, miután átköltöztettem a vendégszobába. Ő próbálkozott persze, mert érezte, hogy ez így hosszútávon nem lesz jó. Hogyne érezte volna… Én is éreztem…

Unottan támasztottam a fejem az autó ablaküvegének a reptérre menet, miközben Felix a rádióállomások között kapcsolgatott. Még hajnali hat sincs. A reptérre az út nagyjából fél óra. Sajnos nem találtam más megoldást, minthogy Felix hoz el.

Tom már a repülőtéren várt. Az út igazából repülővel nagyon rövid, de mégiscsak kényelmesebb, mint autóval.

- Sziasztok…- nyeli le a mérgét, ahogy meglátja Felixet. A formalitás kedvéért kezet fognak, bár látom Tomon, hogy tényleg nehezére esik visszafogni magát. Egy nyugtató pillantást küldök felé, mikor rám néz. Valójában csak saját magán múlik, hogy nem rendez-e a balhét. Valószínűleg ő lenne fölényben, mert legalább fél fejjel magasabb a férjemnél.

- Hoztam neked kávét.- nyújt felém egy dobozkát- Felhívtam Clairet, ő mondta hogy így szereted.

- Köszönöm!- veszem el tőle, amikor bemondják a jártunkat, és hogy melyik kapunál lehet becsekkolni. Felix felé fordulok, ő pedig rezzenéstelen arccal bámul rám.

- Kösz, hogy elhoztál.- veszem el tőle a bőröndöm

- Vigyázzatok magatokra!- hajol oda hozzám, ám én elfordítom a fejem, így csak az arcomra tud puszit adni. A szemem sarkából látom, ahogy Tom keze ökölbe szorul.

- Menjünk!- húzom ki a bőröndöm fogantyúját, és elindulok a kapuk felé.

Tom még egy utolsó megvető pillantást küld Felix felé, és utánam jön.

- Nyugodj le.- mondom neki már Felix hallótávolságán kívül.

- Egyszer még kitaposom belét…- fújja ki a levegőt.

Amikor látom, hogy Felix kiér az épületből, alig észrevehetően hozzáérintem a kézfejem Tom combjához. Még mindig érezhetően megfeszülnek az izmai.

- Mikor is jövünk haza?- kérdezem

- Három nap múlva.- válaszol, aztán vigyorogni kezd- Amúgy mondtam már, hogy az utazás üzleti részét már ma délután elintézzük?

- Tessék?- nézek rá- De akkor holnap is hazajöhetnénk… Vagy egy esti géppel.

- Pontosan.- bólint magabiztosan- De nem jövünk.

Azonnal leesik, hogy direkt tervezte így. Kellemes bizsergés fut végig rajtam, és jólesően izgulni kezdek.

Maradj velem

Sziasztok!

Itt az új rész, most lett kész, szinte még meleg és ropogós!:D Remélem mindenki örömét leli benne!:D

Elhoztam a képet is amit ígértem. Mivel nálam a blogzóna újabban szarakodik, ezért itt a link (Tom kezét kell nézni rajta. Ezt azok értik, akik szoktak kommentelni, vagy olvasgatják a kommenteket, úgyhogy ha valakinek mégsem világos, az olvasson bele az előző rész hozzászólásaiba.;D):http://larablog.gportal.hu/picview.php?prt=556267&gid=2608335&index=101

Jó olvasást a részhez! Kíváncsi vagyok a véleményekre!

Puszi!=)

10. rész

Hirtelen óriási kimerültség és fáradtság lett rajtam úrrá, ahogy leparkoltam az iroda előtt. Tom már ott várt rám, és ahogy leállítottam a motort, azonnal kiszállt az autóból, és beült mellém az anyósülésre.

- Mutasd magad!- kapcsolja fel az autóban lévő lámpát, és várakozóan pillant rám.

- Fölösleges…- szipogom, és lekapcsolom a fényforrást- Csak egy pofon…

- Szeretném látni.- kérlel, és óvatosan az állam alá nyúl- Nem kapcsolunk lámpát, ha nem akarod, jó?

Némán bólintottam, és úgy fordultam, hogy jól láthassa az arcom bal felét. Először elképedt, aztán szinte láttam, ahogy felszökik a vérnyomása. Akarva-akaratlanul is a visszapillantóba néztem. Az arcomon még mindig egy óriási vörös folt éktelenkedett. Olyan volt, mintha egyeletlenül égett volna meg a napon.

- Legszívesebben agyonütném most…- fújja ki a levegőt Tom

- Hagyd…- szipogok még mindig.

- Zsepit?- nyújt felém egy százdarabos csomagot kisfiúsan- Otthonról hoztam.

- Lenának nem fog feltűnni?- pillantok rá

- Mindig hozok le a kocsiba.- magyarázza- Meg amúgy is leszarja, hogy mi van velem, mondtam már…

Nem kerüli el a figyelmemet az érezhető szemrehányás a hangjában, de a gesztus sem, hogy gondolt rám.

- Van hol aludnod?- vált témát

- Van egy lakásom a belvárosban, de ott albérlők laknak… Nem dobhatom ki őket egyik pillanatról a másikra, csak azért, hogy egy éjszakát ott töltsek…

- Értem.- bólint- Az öcsémmel vettünk régen egy lakást nem messze innen. Ketten éltünk ott, amíg el nem vettem Lenát. Ő még most is ott lakik, de az én szobám üres.

- Na nem!- tiltakozok azonnal- Felejtsd el, hogy az öcsédhez megyek!

- Mért, van hova menned?- néz rám átható tekintettel- Ráadásul holnap tárgyalásod lesz, ha jól tudom. Valahol tusolnod kell, és normálisan aludnod.

- Inkább hazamegyek.- indítom el az autót

- Biztos, hogy nem!- kiabál rám hevesen, és kikapja a slusszkulcsot a zárból.

- Tom, ne játszd már a hőst…- nyújtom a kezem a kocsikulcsért.- Úgy csinálsz, mint egy szerelmes, kínlódó, pattanásos tini, közben pedig otthon vár a feleséged…

- Te most komolyan azt hiszed, hogy ha berezelsz és felvértezed magad, akkor nem látok át rajtad?- néz rám kérdőn.

- Menj előre, én meg követlek…- egyezek bele egy lemondó sóhajjal, kitérve a válasz elől.

- Jól van.- nyitja ki a kocsiajtót elszántan.- Egy pillantás az útra, egy pedig a visszapillantóba, és ha nem vagy mögöttem, akkor elmegyek hozzátok, és addig ütöm a férjed, amíg mozog.- azzal átül a saját autójába.

Egy kicsit kezdett összeugrani a gyomrom, amikor már az ikrek lakása előtt álltunk. Nagyjából negyedórányira lehettünk az irodától. Tom bajlódott egy kicsit a kulccsal, de végül bejutottunk. Egy nagy társasházban voltunk. Nyilvánvalóan nem két euróba kerül itt egy lakás. Ezt már csak onnan is gondolom, hogy a lépcsőház is puccos, hát még milynek lehetnek a kéglik…

- Tom te vagy az?- halljuk Bill hangját, ahogy belépünk a lakásba- Megint összevesztél Lenával?- jelenik meg, de amint meglát megtorpan.

- Hali.- dobja le a lakáskulcsát Tom az egyik kis szekrényre.

- Szia…- köszönök halkan

- Ez mit keres itt?- bök rám minden kedvesség nélkül.- Újabban idehordod a szeretődet?

- Bill!- szól rá Tom

- És mi történt az arcával?

- Hosszú.- válaszol helyettem Tom, majd felém fordul.- Menj és tusolj le! Törölközőt az alsó szekrényben találsz.

- Mi? Itt is marad?- rikácsol közbe Bill- Nem mondtam, hogy itt maradhat!

- De itt marad!- válaszol neki Tom, én pedig belépek a fürdőbe.

Ahhoz képest, hogy legénylakás, elég nagy tisztaság volt, de ez gondolom leginkább a takarítónő érdeme. Nem tudtam elképzelni, hogy Billie fiú ilyennel bemocskolja a kezét. Miután megtaláltam a törölközőket beálltam a zuhany alá. Nagyon jól esett. Egy kicsit folyattam magamra a vizet –nem túl sokat, nehogy ebből is gond legyen- és csak gondolkoztam a dolgokon. Nagyon megijedtem Felixtől, még ha nem is mutattam ki. Soha nem gondoltam volna, hogy elszakad nála a cérna, és bántani fog. Őszintén szólva arról sem volt fogalmam, hogy ezek után hogyan megyek haza, vagy hogy mi lesz köztünk a férjemmel. Eddig sem volt valami rózsás a hangulat otthon, és nem mintha azon lettünk volna, hogy jobb legyen, de legalább eléldegéltünk egymás mellett. Mostanra ez is romba dőlt…

- Nem tudom elhinni, hogy ide hoztad!- ripakodik rá Bill az ikrére már a konyhában.

- Mégis hova kéne vinnem?- kérdezi Tom- Haza, hogy figyelj Lena, ő itt a szeretőm, nem tud hova menni, és jó lenne, ha te ma kint aludnál a nappaliban, hogy befekhessen az ágyunkba?

- Meg mi ez a szöveg, hogy nem tud hova menni?

- Összeveszett Felixszel, az a féreg meg felpofozta…- fortyog Tom

- Ja, hogy azért volt olyan az arca…- esik le Billnek- Hát figyelj tesó, nekifutok a hűtőnek fejjel, és megnézzük utána hogy nézek ki… Vagy lecsapom magam a légycsapóval!

- Te mekkora egy degenerált vagy…- hunyorít rá Tom.- Mégis mit gondolsz, hogy kamuzik?

- Én kinézem belőle...- vonja meg a vállát Bill

- Na látod, ezért menekül tőled az összes nő…- veti oda Tom, mire Bill elkomorodik.

- Akkor sem maradhat!

- De igen! Ez az én lakásom is, és itt fog maradni! Te pedig az ikrem vagy, és segítened kell, szóval pofa be, és legyél kedves vele! Semmit nem tett ellened!

Jó volt végre ágyba bújni. Tom adott nekem ágyneműt, és úgy ahogy volt ruhástul befeküdt mellém.

- Megvárom, amíg elalszol, aztán haza megyek.- súgja a nyakamba, ahogy mögém kucorodik, és átöleli a derekamat.

- Köszönöm…- fogom meg a kezét.

Nem szólunk egy szót sem, csak fekszünk és szuszogunk. Hallom, hogy Tom tényleg nem fog elaludni, és hirtelen el szeretném mondani neki, hogy mennyit jelent nekem, de a szemeimet is alig bírom nyitva tartani.

- Tom…- motyogom félálomban

- Igen?- kérdezi halkan

- Tom…- ismétlem meg alig érthetően.

- Itt vagyok.- húz közelebb magához bíztatóan.

- Maradj velem…

Másnap mikor felébredtem Tom már valóban nem volt ott. Ezzel szemben a tegnap levetett ruháim gondosan összehajtogatva pihentek egy széken, én pedig nyakig be voltam takargatva. A konyhába menet bepillantottam Bill szobájába. Már ő is forgolódott, de valószínűleg még aludt.

Hamar feltaláltam magam, főztem kávét, és igyekeztem minél hamarabb elkészülni, hogy ne fussak össze az urasággal, de sajnos így sem sikerült elkerülnöm a találkozást. Már az előszobatükörben sminkeltem, amikor Bill baba előtámolygott egy szál alsónadrágban, a hímtagját igazgatva…

- Meg ne szólalj! Már itt sem vagyok, nehogy elszívjam előled az oxigént!- előzöm meg mielőtt még felocsúdna.

- Jólvan, jólvan…- ásít kábán

- Csináltam kávét.

- Kösz.- bólint és a konyhába botorkál.

Hallom, ahogy elővesz egy bögrét, és Tolt bele, aztán szürcsölgetni kezd. Csöndben igazgatom magam, befejezem a sminkelést, és kivasalom a hajam. A tárgyalás miatt egy miniszoknyás kosztüm van rajtam fehér inggel, és magassarkúval. Mielőtt még elindulnék gyorsan lehúzom az ágyneműt is.

- April itt vagy még?- hallom Bill hangját, amikor kinyitom a bejárati ajtót.

- Igen!- kiabálok vissza, mire kisiet az előszobába, megjegyzem még mindig elég hiányos öltözékben.

- Én csak… hogy… szóval… szeretném, ha Tom boldog lenne…- nyögi ki. Egy kicsit meglep a kijelentés, még akkor is, ha Bill Tom ikertestvére.

- Rendben.- bólintok, és kilépek az ajtón.

- És köszi a kávét!- kiabál utánam

- Szívesen!- válaszolok, és mosolyogva megrázom a fejem. Hát mégsem akkora köcsög, mint amilyennek elsőre látszik.

Ki a feladó?

Sziasztok!

Itt az új rész, siettem vele ahogy tudtam.=) Jó hosszú lett, szóval remélem örültök!:P

Jó olvasást hozzá, és kommentket kérnék szépen!:)

Puszi!

u.i: Az Erika Inotól kapott díjakat nagyon köszönöm! Sajnos nem tudom kitenni, mert újabban valamiért nem jeleníti meg a képet...:S De majd próbálok valamit intézkedni!;)

9. rész

 Kedden reggel az első utam az iroda helyett már rögtön a kerületi bíróságra vezetett, ahol a tárgyalást tartották. Egy magánügyfelemet képviseltem.

Bár az ilyen tárgyalások előtt mindig bemegyek reggel az irodába, most szándékosan nem tettem. Be kellett valljam magamnak, hogy most először zavarban voltam Tom miatt, ezért igyekeztem minél későbbre halogatni a vele való találkozást.

- A főnök már háromszor keresett.- szól oda Claire nekem, amint belépek az irodába.

- Majd keres negyedszerre is.- sétálok el mellette, és becsukom magam mögött az ajtót. Gondterhelten dőlök hátra a székemen, és lehunyom a szemem, amikor valaki kopogás nélkül benyit az irodába.

- Mi az?- szólalok meg anélkül, hogy kinyitnám a szemem- Figyelted, hogy mikor jövök be?

- Tessék?- hallom meg a férjem hangját, amire kipattannak a szemeim.

- Felix!- kiáltok fel, és előredőlök.

- Mit hittél ki vagyok?- néz rám furcsán

- Áh, csak Claire meg van ma bolondulva…- kenem egy legyintéssel a titkárnőmre- Szerintem megjött neki…

- Értem.- zárja le a témát kurtán, jelezve, hogy ez az információ egyel több volt, mint amennyit tudni akart.

- Miért jöttél?

- Ezt otthon hagytad.- mutat fel egy vastag mappát tele szerződésekkel.

- Basszus!- állok fel a helyemről- Ezt valószínűleg csak fél óra múlva kezdtem volna keresni… Nagy köszönöm!- veszem ki a kezéből.

- Akkor megyek is.- pillant rám furcsán

- Rendben.- bólintok én is, ő pedig szó nélkül távozik.

Kivételesen örültem, hogy a férjem vette a fáradtságot, és behozta ezt a mappát, ugyanis egy csomó olyan dolog volt benne, amit még le kellett adnom Tomnak, és ha nem kapja meg határidőre, akkor tuti, hogy belém köt…

- Szabad!- hallom a túloldalról Tom hangját, amikor kopogok az irodája ajtaján.

- Csak ezt hoztam be.- mutatom fel a szerződésekkel teli mappát, amint belépek.- Átnéztem őket, ahogy kérted.

- Köszönöm.- bólint viszonylag nyugodtan, ám amikor sarkon fordulok, azonnal felugrik a székéből.

- April!- kapja el a karom.

- Mi az?- fordulok felé

- Szóval… csak… elmehetsz szabadságra a jövő hét után, ha hazajöttünk Párizsból, ha még mindig szeretnél.- mondja bizonytalanul

- Még meggondolom.

- Jól van.- álldogál előttem esetlenül.

- Claire szólt, hogy kerestél.- gördítem tovább a beszélgetést.

- Ja, igen. Csak azt akartam kérdezni, hogy hány szobát foglaljak a hotelben.

- Hogy-hogy hány szobát?- lepődök meg

- Hát… egyet vagy kettőt…?- böki ki végül.

- Kettőt.- adom meg a magától értetődő választ, amire szemmel láthatóan ledöbben.

- Öhh… rendben…- ereszti el a karom- Akkor mindjárt fel is hívom őket.

Szó nélkül indulok el az ajtó felé, de egy belső kis hang nem akarja engedni, hogy csak így otthagyjam Tomot.

- Hé, főnök úr!- fordulok végül vissza, amikor ő már a neki kijáró bőrszékben ül.

- Igen?- kapja fel a fejét.

- Belegondoltál, mi történne, ha kitudódna, hogy csak egy szobát foglalsz?- sétálok oda és áthajolva a hatalmas mahagóni asztalon, egy szenvedélyes csókot nyomok a szájára, aztán kisietek a helységből. Tom csak mosolyogva dől hátra a székén.

Hazafelé eltűnődtem rajta, hogy mennyiben változna meg az életem, ha bevallanám magamnak, hogy igenis kötődök érzelmileg a főnökömhöz… Milyen folyamat indulna el, és végül hány élet dőlne romba…

Arra jutottam, hogy korai még erre gondolni, és nem akarok fölösleges terheket a nyakamba venni ezzel. Ha eljön az ideje, úgyis döntést kell hoznunk.

Hazaérve Felix már otthon várt. Kimérten ült az előszobában(?) és átható tekintettel nézett rám, ahogy beléptem az ajtón.

- Hát te?- veszem le a cipőmet- Mit ülsz itt mint egy szobor?

- Téged vártalak.- teszi nőiesen keresztbe a lábát. Eltűnődök rajta, hogy miért jó a férfiaknak ez a póz. Nem nyomja nekik bizonyos testrészeiket?? Mindegy, a férjem esetében ez csak tovább erősíti az anyuci-kedvence hatást…

- Féltél, hogy nem jövök haza?- vonom fel a szemöldököm.

- Ugyan már, April…- horkan fel cinikusan.

- Ja igen, bocs, mindig elfelejtem, hogy te olyanokra nem adsz, mint például az érzelmek.- vigyorgok rá

- Szeretném, ha őszinte lennél hozzám.- ereszti el a füle mellett a csipkelődésemet.

Nem válaszolok, csak abbahagyom a pakolászást, és lassan felé fordulok.

- Kaptál egy csokor rózsát.- bök a konyha felé a fejével.- Vízbe tettem, de gondolom azt mondanom sem kell, hogy nem tőlem van…

Bizonytalanul pillantok be a konyhaajtón, ahol ott díszeleg az asztalon egy óriási méretű rózsacsokor.

- Szóval?

- Mit szóval?- fordulok újra a férjem felé.

- Kitől van?

- Szerinted én ezt most így csuklóból tudom?- kérdezek vissza talán kicsit hevesebben a kelleténél- Ha nem te küldted, akkor honnan kéne tudnom ki volt az?

- Tipped biztosan van…- sétál elém

- Oké, akkor talán nézzük meg a kártyát, hátha okosabbak leszünk…- sóhajtom

- Nincs benne kártya.- előz meg- Már kerestem.

- És akkor mégis honnan kéne tudnom, ki a feladó…?- nézek rá értetlenül. Bár a legnagyobb probléma az, hogy nagyon is jól tudom, ki a feladó…

- Megcsalsz?- teszi fel hirtelen a kérdést. Nagyon meglep, de a másodperc töredéke alatt kell eldöntenem, hogy védekezek vagy támadok. Az utóbbit választom.

- Szerintem nem lenne meglepő, ha ehhez folyamodnék…- nézek élesen a szemébe

- Nem tudom, miről beszélsz…

- Jaj, ugyan már Felix, szerinted egy nőnek arra van szüksége, amit te nyújtani tudsz?- teszem csípőre a kezem.

- Én- bök magára nyomatékosan- minden megteszek érted, April.

- Nem hiszem…- vonom meg a vállam- Te csak baszogatni tudsz állandóan! Az utóbbi időben soha egy kedves szavad nincs hozzám!

- És mégis mit vársz? Szerinted minden férfinek az az álma, hogy egy olyan munkamániás érzéketlen felesége legyen, mint te?!

- Nem, nem hiszem.- vonom meg a vállam cinikusan- Legalábbis a magadfajta elkényeztetett, anyuci kedvenceinek a dúsgazdag, sznob, rongyrázó szülők biztosan jobbat szánnak. Ennek köszönhető, hogy a hárpia anyád utál!

- Anyámat hagyd ki ebből!

- Ahogy akarod!- teszem fel védekezően a kezem, majd folytatom- Akkor máshogy fogalmazok. Egy ilyen puhapöcsű anyámasszony-katonájának, aki elvárja, hogy kinyalják a seggét, és a felesége anyáskodjon fölötte, mert ő maga nem igazi férfi, biztosan jobb jár, mint én!

A következő pillanatban pedig Felix válasza helyett, olyan dolog történik, amire soha életemben nem számítottam volna. Egy óriási pofon csattan az arcomon. A bőröm, és az állcsontom másodpercek alatt annyira sajogni kezd, hogy akaratlanul is könnybe lábad a szemem.

Fátyolos tekintettel nézek fel Felixre, az arcomat fogva. A férjem ijedt szemekkel néz rám.

- April…- mozdul felém bűnbánóan.

- Szemétláda…- indulok meg a háló felé

- Ne haragudj… kicsim…- siet utánam.

Amilyen gyorsan csak tudok, kirángatok egy kisebb sporttáskát a szekrény aljából, majd néhány ruhát, és mindent ami szükséges beledobálok.

- Elborult az agyam…- próbálkozik újra Felix.

- Aha…- dünnyögöm pakolás közben

- Most mit csinálsz? Elmész?- hallom a kétségbeesést a hangjában, ahogy az előszobába megyek- Ne menj el! Ne haragudj!

- Szia!- csukom be magam mögött az ajtót, miután újra felöltöztem.

Az autóba beülve újra könnyek gyűlnek a szemembe, és halkan sírni kezdek. Felix nem jön utánam. Csak némán a kormányra dőlök, miközben az arcom még mindig borzasztóan sajog. Meg sem merem nézni magam a tükörben. Ez a pofon valószínűleg izomból csattant rajtam…

Remegő kézzel halászom ki a táskámból a mobilomat, és némileg felfüggesztve a pityergést tárcsázni kezdem Tom számát.

- Igen?- hallom meg a hangját a vonal túlsó végén

- Én vagyok…- szólok bele halkan.

- Kiírta a számod.- válaszol kedvesen- Csak nem vagyok hozzászokva, hogy ilyenkor keresel.

- Te küldted?- kérdezem szipogva

- Mit?

- A virágot.

- Szólni akartam… Ne haragudj!- kapcsol, és azonnal magyarázkodni kezd- Hirtelen felindulásból tettem, miután úgy elrohantál tegnap este… Próbáltam lemondani, de már nem lehetett…

- Mindegy… Csak ezt akartam tudni.

- Hé, mi az?- kérdezi aggódó hangon- Te sírsz?!

- Nem, csak…- szipogom, és letörlöm a könnyemet.

- Mi történt?- vág közbe

- Semmi… Hosszú…- csuklik el a hangom.

- A csokor?- kérdezi óvatosan

- Igen…

- April!

- Megütött…- tör ki belőlem a sírás.

- Tessék?!- kiált fel a vonal túlsó végén, aztán csöndben vár néhány másodpercet, hogy megnyugodjak, de így is hallom a nehéz légzését.

- Hol vagy most?- szól hozzám újra

- Az autóban ülök… Nem megyek vissza…- fújom ki az orrom

- Rendben. Húsz perc múlva ott vagyok az irodánál.- jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon, és leteszi a telefont, mielőtt még válaszolhatnék.

Igazi szeretők

Sziasztok!

Ne haragudjatok, hogy ennyit kellett várni, de rajtam kívülálló okok miatt nem tudtam részt hozni, amit le is írtam az előző rész kommentjében.

Most viszont itt a rész, mindenkinek jó olvasást hozzá!;)

+18! (remélem mondanom sem kell, hogy senkiért nem vállalok felelősséget!:P)

Kommenteket kérnék! (különösen Tom viselkedéséről vagyok kíváncsi a véleményekre!)

Puszi nektek!

u.i.: Köszönöm a díjakat! Az egyik korábbi bejegyzésben már kiraktam a díjat amit kaptam, mindenkit aki az előző résznél szólt, hogy adott nekem, odaírok!

8. rész

A délután további része elég rossz hangulatban telt. Csak ide-oda dobálgattam idegesen a papírokat, és egyik kávét ittam a másik után, mialatt már rég kész kellett volna legyek a keddi tárgyalásra való felkészüléssel. Rengeteg mindent át kellett még néznem, de egyszerűen képtelen voltam koncentrálni.

Már este hét is elmúlt, amikor kész lettem mindennel. Egy kicsit összerámoltam az asztalomon, aztán az irodámból kilépve láttam, hogy Tomnál még ég a villany. Más esetben biztosan beköszöntem volna neki, de most nem tettem- dacból. Azonban nem volt szerencsém, ugyanis pár másodperccel utánam lépett ki az irodája ajtaján.

- Te még itt vagy?- néz rám tettetett meglepődéssel.

- Tudod, hogy itt vagyok…- sóhajtom, és a lifthez megyek

- Jó, igen, beismerem… Meg akartalak várni.- bólint lemondóan, és utánam siet.

Nem szólok egy szót sem.

- Most nem fogsz hozzám szólni, amíg el nem engedlek szabadságra?- támaszkodik lazán a falnak.

- Megfordult a fejemben ez is.- gombolom össze a kabátom.

- Hé…- tűri el a hajam a fülem mögé békítően, de odébb hajolok- April…

- Hagyjál…- morgom

- Gyere, maradjunk még! Nincs már senki az épületben!- próbálkozik újra

- Nincs kedvem…

- Na jó, és mire vársz? Hazamész és Felixszel akkorát döngettek, hogy szétesik a ház?- teszi karba a kezét.

Nem válaszolok.

- Nem hiszem, hogy az a puhapöcs egyáltalán egy ujjal is hozzád ér…- mosolyodik el gúnyosan.

- Nem puhapöcs!- válaszolom dacból, pedig tudom, hogy az.

- De igen! Puhapöcs!- mondja ki újra, hogy idegesítsen.

- Lena meg egy kis kurva…- nézek rá hunyorítva

- Puhapöcs!

- Frigid kurva!

- Anyuci kedvence!

- Fogadjunk, hogy Lena csak színleli az orgazmust!- mosolyodok el én is, mire az ő arcáról lefagy a vigyor.

- Na ugye…- lépek el a lifttől karba tett kézzel, elégedetten.

- Gyere ide!- ránt magához, és szorosan átkarolja a derekamat.

- El tudod képzelni, hányszor fordulhatott elő, hogy miközben nagy átéléssel nyögött alattad, valójában az egész csak egy színjáték volt?- igazítom meg az inge nyakát gúnyosan mosolyogva- Ó, igen Tom… még…még… csináld!

- Ez nagyon gonosz volt…

- Csak őszinte…- vonom meg a vállam, ám a következő pillanatban megcsörren a vezetékes telefon az irodámban.- Ez biztosan Felix.

Lefejtem a karjait a derekamról, és visszamegyek az irodámba mielőtt letenné.

- Igen, tessék?- kapom fel a kagylót.

- Én vagyok az.- hallom a férjem hangját.- Csak nem tudtam hol vagy…

- Még az irodában.- válaszolom, aztán hirtelen egy erős markolást érzek a fenekemen- Későn érek haza, mert még mindig ki sem látszok a munkából… Már csak én vagyok itt…

- Jólvan.- szinte látom a lelki szemeim előtt, ahogy bólint, mikor Tom lehúzza rólam a kabátot, és belecsókol a nyakamba.- Vigyázz magadra a hazafelé úton.

- Rendben. Szia.- azzal leteszem a kagylót.- Te tiszta hülye vagy…- mondom Tomnak.

- Ugyan már…- csúsztatja előre a kezét és kigombolja a blúzomat.- Kellően felspannoltál, szóval nem menekülsz.

- Ó, értem már…- döntöm hátra a fejem a vállának élvezettel, amikor megérzem, hogy két ujját finoman a melltartómba csúsztatja.

- Egyébként is imádom, amikor ilyen harcias vagy.- súgja a fülembe. Ha valamihez, akkor ahhoz nagyon ért, hogy hogyan izgasson fel pár másodperc alatt.

Felé fordulok, és gyorsan megcsókolom, miközben lerángatom róla az inget, és az alatta lévő pólót is. Határozottan markolok a gatyájába, mire meglepetten a számba nyög, és amilyen gyorsan csak tudja, kigombolja teljesen a fölsőmet, és meg is szabadít tőle. Felkap az ölébe és átcipel a saját irodájába, majd letesz a bőrkanapén.

- Itt még úgysem csináltuk.- mászik fölém és újra megcsókol. Félig-meddig kigombolom a gatyáját, majd becsúsztatom a kezem a bokszerébe és simogatni kezdem. Hangosan felnyög, én pedig érzem, hogy kezd felizgulni. Kicsit megemeli a combom és erősen markol a fenekembe a szoknyám alatt. Hiába nincs már itt senki, nem nagyon érünk rá, ezért gyorsan megszabadít a melltartómtól, és ajkai közé veszi az egyik mellbimbómat. Egy pillanatra megállok, és élvezem, amit művel, majd újra simogatni kezdem a férfiasságát. Jólesően felmordul, én pedig lehúzom róla a nadrágját. Odahajol hozzám és hosszan csókolózni kezdünk. Segítek neki megszabadulni a szoknyámtól, Tom pedig nem teketóriázik, és lerángatja rólam a bugyimat is. Teljesen meztelenül fekszem alatta, egyik ujjamat a bokszerébe akasztom, jelezve neki, hogy sok rajta a ruha kicsit meghúzom. Érzem, ahogy elmosolyodik, de nem csinál semmit, csak a vállára támasztja a lábaimat, és kicsit lejjebb csúszik a kanapén. Óvatosan simogatni kezd, majd belém csúsztatja két ujját.

- Tom…- nyögöm hátrahajtott fejjel, ő pedig izgatni kezd. Egyik kezével a fenekem alá nyúl, és kicsit megemel, miközben az ujjaimat végigfuttatom a fonatai között. Hosszú percekig kínoz így, mire már majdnem elmegyek, de nem hagyja. A kezembe nyom egy óvszert, én pedig készségesen felhelyezem neki. A lábaimat a dereka köré fonom, és egy érzéki csók kíséretében élvezem, ahogy belémcsusszan. Végigsimítok a tarkóján, majd a hátán is, miközben Tom lehunyt szemekkel, lassan mozogni kezd, ügyelve rá, hogy nekem is jó legyen. Mosolyogva nyögök egyet, ahogyan teljesen belém merül, majd a nyakát kezdem csókolgatni. Hangosan szuszogni kezd, majd végül egy hangosabb sóhajtás szakad fel belőle. Erősen tartja magát fölöttem a kanapén, mire egy kicsit lejjebb húzom magamhoz, jelezve, hogy úgy is kényelmes. Erre egyik kezével erősen a combomba markol, és úgy mozog tovább. A mellkasához nyomom a mellem, ő pedig egy kicsit gyorsabb tempót kezd diktálni. Feszesen megemelem a csípőm, ezzel is segítve neki. Borzasztóan élvezem, amit csinál. Legalább negyed óráig mozgunk így együtt, amikor már érzem rajta, hogy nem bírja tovább türtőztetni magát, és nekem sem kell sok. Innentől kezdve felgyorsulnak az események, vadul csókolózni kezdünk, és ezzel együtt a mozgásunk is intenzívebb lesz. Majdnem egyszerre élvezünk el, Tom végigmozogja az orgazmusomat, amitől majdnem elájulok, végül pedig ő is elmegy. Izzadtan dől rám, és mindketten hosszan lihegünk.

- Ezentúl szex előtt mindig össze kéne vesznünk…- mosolyodik el, majd leszáll rólam.

- Na persze…- ülök fel én is- Ha gondolod minden nap elmondom neked, hogy Lena csak színlel!

- Ne gonoszkodj!- hunyorít rám játékosan

- Én ezt komolyan mondtam…- vonom meg a vállam

- Az a gond, hogy már én is észrevettem régebben, hogy színlel…- sóhajt gondterhelten.- De mostanában már nem szexelünk.

- Vigasztaljon, hogy én őszinte vagyok!- simítok végig a vállán. Átérzem, hogy milyen rossz lehet egy férfinak a tudat, hogy a nő akit feleségül vett, nem élvezi vele a szexet.

- Köszönöm!- húz oda magához, és kisfiúsan hozzám bújik. Kicsit meglepődök a gesztuson. Régebben a kapcsolatunkban minden csak a szexről szólt, de az utóbbi időben, mintha egész máshogy viszonyulnánk egymáshoz. Ez egy kicsit megijeszt. Rémisztően hat rám, hogy érzelmileg kötődjek Tomhoz…

- Indulnunk kéne…- szólalok meg, és gyorsan kezdem kapkodni a ruháimat.

- Annyira gyűlölöm a titkolózást!- csúszik ki a száján hirtelen, mire ijedten pattanok fel az öléből.

- Felix mérges lesz…- megyek át a saját irodámba, ahol a blúzom a földön hever.

- Véletlen volt…- cammog utánam lassan, miközben begombolja a nadrágját.

- Későre jár… Lenának is fel fog tűnni, hogy nem vagy otthon.- öltözök fel teljesen

- April kérlek!- fogja meg a karom és maga felé fordít- Lenát nem érdeklem, nem érted? Soha nem kérdezi, hol vagyok, vagy miért kések!

- Komolyan sietek.- nézek a szemébe

- Ugyan már! Előlem menekülsz, mert megijedtél!- mondja komolyan. Már az is lég baj, hogy ennyire a fejembe lát…

Szó nélkül a lifthez sétálok, és a gombot kezdem nyomogatni. Amikor a szerelvény megérkezik, és beszállok, Tom az utolsó pillanatban kapja el az ajtót. Még mindig nem öltözött fel.

- Jól van. Jövő héten Párizsba kell jönnöd velem.- sóhajt- Egy francia cég szeretne velünk szerződést kötni, és ott kell lenned. Mint ügyvéd.- teszi hozzá gyorsan.

Nem válaszolok, csak nagy szemekkel nézek rá.

- Kérlek…

- Még meggondolom…- bólintok

- Ott kell lenned!

- Jól van.- mondom végül halkan- Ott leszek.

Erre Tom szó nélkül ellép az ajtóból, és hagyja, hogy a lift elinduljon.

Gondterhelten dőlök a lift falának. Olyan érzésem van, mintha ez a nap lett volna a fordulópont a Tommal való kapcsolatomban. Talán most lettünk csak igazi szeretők. És mindent az az aprócska mondat indított el a titkolózásról…

Mindig így nézel rá

Sziasztok!!

Meghoztam az új részt, remélem mindenki elégedett lesz vele!

Nyertek a spanyolok, háááhhááá!!:P:D Ahogy az előző rész kommentjében is írtam, remélem xiderlady-nek és fannykaaa-nak eszébe jutottam (mert nekem eszembe jutottatok!), amikor lefújták a meccset, és a németek kiestek!:D Jó... azért kicsit sajnálom őket, dehát ez van!:D

Egyébként azon ki voltam akadva, hogy Özil mennyire hihetetlenül ronda!xD Komolyan az egész meccs alatt nem tértem magamhoz a megdöbbenéstől!:D

A részhez jó olvasást!;) Nagyon.nagyon-nagyon örülnék a kommenteknek!=) Lééégysziii!

Puszi nektek! Azért remélem úgy is szerettek, hogy a spanyolok vannak a döntőben!:P:D

7. rész

Lena ott állt a terem közepén, a mellei között egy nagy adag saláta, tejfölös öntettel, és rákvörös fejjel nézett Tomra. Mellettük Mark, az újonc a cégnél, bocsánatkérően pislogott a főnökúr feleségére.

- Te szerencsétlen!- kiabált rá Lena Markra hisztérikusan, mire Tom nyugtatóan elkapta a karját.

- Elnézést… én… én… sajnálom… nem figyeltem…- szabadkozik Mark, majd Tom felé fordul- Kaulitz úr…

- Semmi baj.- bólint

- Mi az hogy semmi baj?- néz Lena a férjére- Ezért minimum ki kéne rúgnod!! Tudod te mennyibe került ez a ruha?- mutat magára

- Igen, Lena, tudom. De ezért nem fogom kirúgni.- válaszol Tom higgadtan. Az egész terem őket nézi.

- Haza akarok menni. Most!- villantja meg a szemeit parancsolóan.

- Menj ki a kocsihoz, mindjárt megyek én is…- sóhajt Tom higgadtan. Jelen pillanatban bármi jobb neki, mint a további balhé.

- Ez nagyon kínos…- ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseket hallok a tömegből, majd miután Tom biztosította róla Markot, hogy tényleg semmi nem történt, ő is Lena után megy.

- A rohadt életbe…- törölgeti magát Lena egy zsebkendővel már az autóban.

- Gratulálok…- mondja Tom

- Nekem?!- pillant a férjére- Annak a Marknak vagy kinek gratulálj inkább…

- Csodálkoztam volna, ha ez az este balhé nélkül telik.

- Tudom, hogy még maradtál volna.- jelenti ki

- Igen, jól éreztem magam.- bólint Tom is, majd befordul az utcájukba.

- Az ügyvédnővel…- mosolyodik el Lena gúnyosan

- Tessék?- néz a feleségére

- Azt hiszed nem láttam hogy nézel rá?- kérdezi élesen

- Miért, hogy néztem rá?- kérdez vissza Tom higgadtan, és leparkol a házuk előtt.

- Tudod, hogy miről beszélek…- mondja Lena

- Nem, nem tudom. Mindig ugyanúgy nézek rá.

- Hát ez az.- nyitja ki Lena a kocsiajtót- Mindig így nézel rá.- azzal otthagyja Tomot.

A hétvége eseménytelenül telt. Egész végig otthon voltam, szinte ki sem mozdultam, ahogy Felix sem, mégis alig beszéltünk egymással. Két napon keresztül csak a laptopját bújta, így aztán kész megváltás volt, hétfőn úgy felkelni, hogy dolgozni kell mennem. A hét elég húzósnak ígérkezett. Hétfő kivételével minden nap tárgyalásról tárgyalásra kell rohangálnom..,

A nap nagyjából azzal telt, hogy elintéztem egy-két papírt, amit időre kellett leadnom Tomnak, és találkoztam az ügyfelemmel, akit kedden képviselek.

Az ebédszünetben elégedetten tettem fel a lábamat az asztalra, és álltam neki az ebédemnek, amikor valaki kopogott.

- Tessék!- szólok ki és kelletlenül leveszem a lábaimat az asztalról.

- Jó napot ügyvédnő…- sétál be az ajtón Bill Kaulitz a maga kimért tekintetével.

- Áhh, csak te vagy az?- dőlök hátra. Szinte biztosra veszem, hogy személyes ügyben jött.

- Csak én.- ül le velem szembe.

- Remélem nem zavar.- teszem fel a lábaimat újra az asztalra- Tudod, éppen ebédidő van.

- Igen, tudom.

- Ami azt jelenti, hogy akkor nem fogadok senkit.- folytatom nyomatékosan.- Gondolom, nem okoz gondot úgy…- pillantok az órámra- …még húsz percet várakozni, kint.

- Az egy Dior cipő?- bök a lábfejemre, figyelmen kívül hagyva, hogy most dobtam ki burkoltan az irodából.

- Jó a szemed.- bólintok, és inkább le is mondok róla, hogy kitessékeljem, úgysem fog menni.- Na, bökd ki gyorsan, hogy mit akarsz.

- Jogi tanácsot szeretnék.- könyököl az asztalra, kihúzva magát. Gyanakvóan vonom fel a szemöldököm.- Tudja ügyvédnő, a férjemet rajtakaptam, hogy megcsal…- vékonyítja el a hangját, összeszűkített szemmel- Egy munkatársával. Szeretném tudni, hogy mik az esélyeim, ha beadom a válópert.

- Ó, ügyes!- veszek egy falatot a számba, miközben rákacsintok.- Belőled jó ügyvéd lenne. És ami a válaszomat illeti… Asszonyom, gondolkozzon el rajta, hogy mégis mivel sikerült a férjét egy más nő karjaiba kergetni.- veszem fel a szerepjátékot.

- Hagyd békén a bátyámat.- böki ki egyenesen.

- Ne játszd az őrangyalt. A bátyád házassága nélkülem is tönkrement, és ezt te is nagyon jól tudod.

- Még megmenthető lett volna. Egy időben Tom mindent megtett volna Lena-ért, csak aztán jöttél te…

- Nem én másztam rá.- vonom meg a vállam.- És ha azért jöttél, hogy kioktass, akkor akár mehetsz is. Felnőtt emberek vagyunk, tudjuk mit csináljunk.

- April, komolyan… fejezd ezt be! Csak mindent még jobban összekuszálsz.- néz rám kérlelően

- Mit? Mégis mit?- veszem le a lábam az asztalról, és előre dőlök.- Tom nem boldog Lenával, és ezt te is látod. Akár lefekszik velem, akár nem, a felesége mellett nem boldog.

- Te tehetsz róla, hogy ide jutottak!

- Lena-nak egy kedves szava sincs Tomhoz!- válaszolok

- Mert érzi, hogy valami nincs rendben!

- Na jó, Bill, ne tarts nekem kiselőadást az erkölcsökről!- legyintek- Nincs erre se időm, se energiám.

- Pontosan erre számítottam.- dől hátra- Egy szívtelen dög vagy.

- Nem fogok neked magyarázkodni.- kezdem el rendezgetni a papírokat az íróasztalon- És ha csak ezért jöttél, akkor mehetsz is!

A legnagyobb meglepetésemre, nem szól vissza, csak hang nélkül feláll, és ahogy jött, úgy el is megy.

- April, Koch úr keres telefonon, kapcsolhatom?- jön be Claire az irodámba közvetlen Bill után.

- Elegem vaaaan...- nyögöm, és az asztalra döntöm a fejem.

- Ráérsz egy kicsit?- dugom be a fejem Tom irodájába.

- Persze, gyere csak! Nem is láttalak péntek óta…

- Ja, igen… - ülök le az egyik székre

- Mit tehetek érted?- támaszkodik meg mellettem háttal az asztalnak

- Jövő héten szabadságra szeretnék menni.- bököm ki

- Miért is?- kérdezi

- Mi az, hogy miért?- nézek rá értetlenül- Ebben az évben még legalább három hét szabadságom van, és rohadtul el vagyok fáradva…

- Nem.- rázza a fejét

- Mit nem?

- Nem mehetsz.- jelenti ki határozottan, és látom rajta, hogy egy elfogadható indokon kattog az agya gőzerővel.

- De miért?

- Te vagy a cég egyetlen ügyvédje. Szükség van rád.- néz a szemembe.

- De most jóformán semmi nincs! Se egy céges per, se semmi. Átnézem a szerződéseket, meg mindenféle papírt, és ennyi.

- Akkor sem.

- És akkor ezentúl egyáltalán nem is fogsz szabadságra engedni?- dőlök hátra sóhajtva.

- Még meglátom…- vonja meg a vállát, mire rendesen ledöbbenek.

- Hát akkor baszd meg!- pattanok fel a székből, és az ajtó felé indulok.

- April… Ne legyél ilyen…- szól utánam valamivel kedvesebb hangon.

- Ja, és még valami!- fordulok vissza az ajtóból- Jó lenne, ha szájkosarat tennél az öcsikédre!- azzal mérgesen becsapom magam után az irodaajtót, és dúlva-fúlva átvágtatok a saját helyemre.

Egy hajszálon múlt

Sziasztok!

Először is hazatértem a nyaralásból, és most lettem kész a résszel! Ha egy kicsit lejjebb görgettek, már olvashatjátok is.;)

Remélem mindenkinek tetszeni fog!;) Dobjatok kommentet!

Jó olvasást!

Másodszor pedig kaptam egy díjat, amit nagyon köszönök:

Akiktől kaptam: xiderlady, Sweeetbaby, Erika Kaulitz, OdettandElena (1000bocsi, ha kihagyok valakit, mindenképpen szóljon az illető!)

7 dolog rólam:

imádom a vörös körömlakkot (bár ezt tudjátok:D)

soha nem lépek rá az utcán a csatornafedőre, félelemből...:$

van egy halálédes kisöcsém:) (akinek a jelleme nagyon nagy segítségemre volt a másik blogomnál Alex megformálásában)

a megszokások embere vagyok

nem bírom a piát... (erről is hallottatok már...:D)

képtelen vagyok élni a hajvasalóm nélkül...:D (remélem nem vagyok ezzel egyedül)

ha beindul a party, akkor nincs megállás!!!:P

És akiknek én szeretném adni a díjat: xiderlady, anitabill, Lara Kaulitz, carmenke02, Sweeetbaby és Sumaya

És akkor most íme a rész:

6. rész

Titkon szurkoltam, hogy Felix ne akarjon eljönni a céges összeröffenésre, ezzel is csökkentve a lebukási esélyt, de ez sajnos nem jött össze. Miután este hazaértem a futásból, kitörő örömmel közölte, hogy már alig várja, hogy egy kicsit kimozduljunk.

Így aztán pénteken este hatkor egy sötétkék-fehér pöttyös, pántnélküli miniruhában álltam a fürdőben a tükör előtt, és enyhe görccsel a gyomromban igyekeztem kisminkelni magam. A férjem már az ajtó előtt toporgott türelmetlenül.

- Pillanat!- szólok ki neki, majd kirúzsozom magam, és kilibbenek az előszobába.

- Ennél kihívóbb ruha nem volt a szekrényedben?- néz végig rajtam érzelemmentes arccal, majd nekiáll megkötni a nyakkendőjét.

- Kössz a bókot…- grimaszolok, és belebújok a magassarkúmba. Őszintén szólva azt hittem hogy tetszeni fog neki…

Az odafelé vezető út, szokás szerint csendben telik. A party egy belvárosi galériában van megrendezve. Nem mi érünk oda elsőnek, a parkolóban már jócskán sorakoznak az autók, és szinte azonnal kiszúrom Tom kocsiját is.

Beérve félhomály fogad minket. Amolyan svédasztalos kiszolgálás van. Nem kifejezetten vagyok éhes, inkább csak pezsgőznék. Valami hangos zene is szól, és már jó néhány pár táncol összebújva az ideiglenesen kialakított táncparketten.

Felix nem szól egy szót sem, csak érdeklődve futtatja végig a szemét a termen. A következő pillanatban azonban Claire jelenik meg.

- Sziasztok!- villantja rá hatalmas mosolyát a férjemre.

- Hello- köszönünk vissza neki, de még mielőtt megszólalhatna, kiszúrom Tomot a tömegben, amint engem néz.

- Kimegyek a mosdóba, rendben?- fordulok Felix felé

- Menj csak.- bólint, nem igazán törődve velem. Újra Tomra nézek, és elindulok a mellékhelységek felé.

Alig telik bele néhány másodperc, és a főnököm máris utolér, még a táncparkett szélén.

- Ha azt akartad elérni ezzel a ruhával, hogy egész este álljon a farkam, akkor nagyon jól választottál.- jelenti ki köszönés helyett

- Legalább valaki értékeli…- simítok végig a ruhámon

- Gondolom a prűd pasidnak nem tetszett…- pillant Felix felé, aki éppen a titkárnőmmel nevetgél.

- Frigid Picsa Kaulitz itt van?- váltok témát és körbenézek a teremben, Lenát keresve.

- Ó, igen, minden erejét abba öli, hogy leszólja az estét. Már szinte mindenbe belekötött…- vigyorodik el- Egyébként találó ez a név…

- Tudom…- vonom meg a vállam- Én viszont megyek, mert eredetileg a mosdóba indultam.

- Még biztos találkozunk.

- Ismerlek…

- Van egy raktár az épület hátsó részén…- nedvesíti meg az ajkait alig észrevehetően.

- Nem akarok lebukni…- válaszolom

- Felhúzol egy ilyen ruhát, én pedig nem érek hozzád?- néz rám kérdőn- Tévedsz, kislány.

Miután meglátogattam a mellékhelységet, és udvariasságból ittam egy pohár pezsgőt néhány munkatársammal, visszamentem Felixhez, aki már valami felismerhetetlen tengeri herkentyűt majszolt, és még mindig Claire-rel beszélgetett.

- Ezt nem sietted el…- pillant rám

- Bocs, csak találkoztam néhány emberrel. De ahogy látom jól elvoltatok.

- Felix nagyon szórakoztató!- vigyorog Claire, majd beleiszik a pezsgőjébe- De hagylak is titeket. Remélem még összefutunk…- néz a férjemre sokat sejtetően, majd eltűnik.

Kérdőn nézek Felixre, aki csak a szokásos nemtörődöm stílusában megvonja a vállát, jelezve, hogy nincs hozzáfűznivalója a dologhoz.

- Megkóstolhatom?- pillantok a kajára a kezében, és meg sem várva a választ elveszem tőle a kis műanyag villát.

- Tudod, hogy utálom, ha beleeszel…- húzza el előlem azonnal. Ez a gesztusa kivételesen nagyon rosszul esik. Csalódottan nézek fel rá, de ő állja a tekintetem.

- Ha nem, hát nem…- válaszolom végül, aztán szó nélkül otthagyom. Hamar túlteszem magam a sértődöttségen, hiszen a házasságunkban ez mostanában már mindennapos.

Gyorsan szerzek magamnak egy martinit, és azt szürcsölgetve ülök le az egyik asztalhoz.

Szűk másfél órával, és jó pár szám végigtáncolásával később a martinitól enyhén becsípve és jókedvűen álldogálok az egyik italos pult mellett, amikor ismét megjelenik Tom.

- Rég láttalak!- vigyorgok rá fátyolos tekintettel

- Távolról figyeltem, hogyan sikerül leinni magad…- vágja zsebre a kezét egy mosollyal.

- Lena?- nézek körbe

- Éppen lenyúlja a férjed…- bök a fejével a hátam mögé, ahol Felix éppen valami nagyon bizalmasat súg a bige fülébe jókedvűen…

- Lena egy ribanc…- mosolygok Tomra

- Hé, vigyázz mit mondasz, a főnököd feleségéről beszélsz…- ingatja a fejét vigyorogva.

- Különben mi lesz?- nézek a szemébe kacéran

- Rosszul jársz…- nyalja meg az ajkait, és feltűnően végignéz rajtam.

- Ez felhívás keringőre?- teszem le a poharam- Na gyere te tigris, mutasd mit tudsz!

Nagy lendülettel vágódtunk be a Tom által felfedezett raktárba, ahol egy csomó képet tartottak. Megvártuk a megfelelő pillanatot, és egyszerűen leléceltünk, úgy hogy senki nem vett észre. Ő egész egyszerűen kisétált a terem ajtaján, én pedig pár perccel később rosszullétre hivatkozva utána mentem.

Tom felkapott az ölébe, miközben berúgta a lábával az ajtót, majd hevesen kezdett csókolni.

- Fogadjunk, hogy a férjed ilyet nem csinál…- csókol bele a nyakamba lihegve, és a falhoz szorít, miközben felgyűri a ruhám alját.

- Tarthatnál neki felzárkóztató órát…- kulcsolom át a lábaimat a csípőjén, és meglazítom a nyakkendőjét- Persze csak elméletből.

- Eszméletlen vagy ebben a göncben.- markol a fenekembe teljesen beindulva.

- Ne dumálj, nincs sok időnk!- csókolom meg, és kigombolok néhány gombot az ingén.

A következő pillanatban azonban tisztán és jól kivehetően üti meg a fülem a férjem hangja, amint a raktár felé közeledik. Tom megmerevedik a mozdulatsorban, én pedig azonnal leugrok a derekáról. Ijedten nézek rá.

- Kurva életbe…- suttogom mozdulatlanul.

- Megnézem itt is!- hallom Felix hangját, aztán halkan egy női hangot is.

- Ez Lena…- suttogja Tom is, majd amilyen gyorsan csak tud, felkap és elindul a velem a raktár hátsó részébe. Sietve beáll egy állvány mögé, amin egy hatalmas kép van, magához szorít, a kezét a számra tapasztja, és a következő pillanatban már nyílik is az ajtó.

- Itt sincsenek…- hallom a férjem hangját, majd néhány léptet. Levegőt is elfelejtek venni, Tom pedig összeszorított szemekkel áll előttem.

Aztán halljuk, ahogy becsukódik az ajtó, majd a léptek zaja is elhal. Egy szikla gördül le a szívemről, miközben Tom leereszti a kezét, és engem is letesz a földre.

- Egy hajszálon múlt…- sóhajtok megkönnyebbülten

- Igen.- gombolja vissza az ingét, én pedig megigazítom a nyakkendőjét. Óvatosan, és gyengéden megcsókol, aztán megbeszéljük, hogy ezt a légyottot elhalasztjuk máskorra.

Tom megy előbb vissza a terembe, aztán én. Felix érdekesen néz rám, mire megnyugtatom, hogy rosszul voltam, és ezért mentem ki, a terem másik végéből azonban Lena rikácsolása hallatszik. Elégedett mosollyal fordulok oda.

Itt egy kép April ruhájáról: (nagyon remélem, hogy berakja..."-.-)

Tudom ki vagy te

Sziasztok!

Mivel holnap (pontosabban éjjel) nyaralni megyek egy hétre, ezért igyekeztem összedobni az új részt! Remélem mindenkinek teteszik! Jövő csütörtökön érek haza.

Kaptam több embertől is kreatív blogger díjat, de mivel elvileg éjjel egykor, azaz kicsivel több mint 2 óra múlva fel kell kelnem, ezt majd csak a nyaralás után fogom kitenni. Most sietek aludni, jók legyetek, amíg nem vagyok itthon.;)

Addig is dobjatok kommentet, és beszéljétek ki egymás problémáit!;)

Jók legyetek! Szeretlek titeket! A részhez jó olvasást!

Puszi!

5. rész

Az ijedtségtől lihegve, hatalmas hévvel, kopogás nélkül rontok be Tom irodájába, mire két meglepett szempár szegeződik rám.

- April…- nyögi ki először Felix rám pillantva

- Ügyvédnő?- néz rám kérdőn Tom is, de látom az arcán, hogy igencsak nagy erőfeszítésbe kerül komolynak maradnia. Pontosan tudja, hogy mitől ijedtem így meg.

- Valami történt?- szól hozzám újra a férjem

- A papírok…- nyögöm ki kalimpáló szívvel- A papírok…

- Milyen papírok?

- Nem találom őket!- nézek kétségbeesettem Tomra. Találj már ki valamit!

- Ezt keresi?- mutat fel a főnököm egy dossziét, mire megkönnyebbülten kapom ki a kezéből.- Az előbb akartam maga után vinni, csak aztán a kedves férje…

Lenyűgöz, hogy Tomnak mennyi arca van. Olyan jól tud szerepet játszani, hogy az ilyen szorult helyzetekben még én is elhiszem, hogy őszinte…

- Köszönöm.- bólintok- Te nem hozzám jöttél véletlenül?- fordulok végre Felixhez

- De igen. Gondoltam elviszlek ebédelni, de mivel reggel olyan ügyesen kivágtad magad, ezért beugrottam Tomhoz.

Tom eszelősen mosolyogva figyel minket.

- Felix…- kezdenék bele

- Ugyan már, April…- von közelebb magához a férjem, és egy puszit ad a fülem alá. Eléggé meglepődök a gesztuson, de aztán hamar összeáll a kép. Nyilvánvalóan Felix érzi, hogy szorul a hurok a nyaka körül, azért viselkedik így. Ismerem már, mindig ezt csinálja… Összeveszünk, aztán jön a békítő ebéd… Milyen kár, hogy ennek már semmi értelme sincs. Régen mindig olyan lázasan készülődtem, ha valahova elmentünk ketten, de mostanában mintha minden megváltozott volna. És ez jóval a Tommal való viszonyom előtt kezdődött. Egyszerűen elbeszélünk egymás mellett. Felix, ha kettesben vagyunk, teljesen hidegen viselkedik…

- Menjünk át az én irodámba esetleg…- sóhajtok, majd egy kicsit elhúzódok tőle Tomra nézve. Már korántsem azzal az elégedett vigyorával figyeli Felixet. Sokkal inkább mintha a terhére lenne a férjem.

- Rajtam ne múljon…- vonja meg a vállát, aztán utánam indul.

- Nem megyek veled ebédelni.- jelentem ki kerek-perec már a saját irodámban, miután becsuktam az ajtót, megfosztva Claire-t a látványtól. Sohasem titkolta, hogy mennyire odavan a férjemért, de kétlem, hogy bármit is merne tenni. Meg aztán… Felix szerint egy fontoskodó kis minden lében kanál…

- De miért nem?- kiált fel hirtelen, majd leül az egyik székre.

- Nincs nekem ma erre időm…- sóhajtok

- Haragszol rám.- állapítja meg

- Ez is egy ok, igen.- ismerem be- És tekintve, hogy szerinted te nem hibáztál, nagyon nincs rajta mit megbeszélni.

- Na jól van!- áll fel- Hozzászokhattam volna, hogy neked semmi nem jó…

- Nekem?- fordulok felé- Nekem nem jó semmi? Az elmúlt egy év másról sem szól, minthogy mindenkinek, de főként a te családodnak próbálok megfelelni! És tudod mit? Elegem volt!

Nem válaszol, csak nagy szemeket mereszt rám.

- Akkor vigyen téged ebédelni a halál!- veti oda nekem végül, majd idegesen kivágtat az ajtón.

- Nagyszerű!- az ajtófélfának támaszkodva kiabálok utána- Pontosan ezt vártam tőled, te férjek gyöngye!

Claire meglepetten néz rám, Tom pedig, hasonlóan még néhány munkatárshoz, érdeklődve dugja ki a fejét az irodájából. Ügyet sem vetve rájuk, becsapom magam mögött az ajtót, és levágódok az asztalom mögé.

Késő délután, hazaérve Felixet már otthon találom. Ismételten a laptopja előtt ül, és dolgozik.

- Szia.- köszön

- Szia.- megyek ki az erkélyre, majd lekapom a szárítóról az edzőcuccom.

- Készülsz valahova?- néz rám érdeklődve

- Elmegyek futni.- válaszolom a hálóba menet, és öltözni kezdek.

- Még csak most értél haza…- jön utánam

- Pénteken céges buli lesz.- fogom össze a hajam témát váltva.

- És?

- Döntsd el, hogy akarsz-e jönni.- nézek rá, majd kimegyek az előszobába

A futás eléggé kikapcsolt. Semmi kedvem nem volt Felixszel, vagy akárki mással foglalkozni. Végigfutottam a parkon, és közben próbáltam rendezni a gondolataimat, és arra gondolni, hogy a holnapi céges bulin nem lesz semmi gond. Bár ha jobban belegondolok, elég izgalmas estének nézünk elébe. Remélem Lena balhézni fog, vagy történik valami érdekes… Annyira kíváncsi vagyok hogy milyen egy frigid picsa, amikor indulatos lesz, és hisztizni kezd.

Már elég messze jártam a környékünktől, amikor gondoltam beugrok valami kajáért egy gyorsétterembe.

Éppen kezdtem kifújni magam, amikor hátulról egy ismerős hang ütötte meg a fülem.

- … az én kedvenc ügyvédnőm!

- Tom!- fordulok felé meglepetten és nem kerüli el a figyelmem a mellette álló magas, vékony, fekete hajú srác sem.

- Mi járatban?- vágja zsebre a kezét

- Akármilyen meglepő, én is kajáért járok gyorsétterembe.

- Csak így egyedül?- vigyorog

- Csak így egyedül.- bólintok

- Hallottam ám a mai kis összezördülést az irodában…

- Örülök, hogy jó a hallásod- nyugtázom, majd megnézem kicsit jobban a mellette álló srácot, aki viszont szemmel láthatóan nem szimpatizál velem.

- Ja igen, ti még nem ismeritek egymást!- kap észbe Tom is- April, ő itt az ikertesóm, Bill. Bill, ő pedig az ügyvédnő a cégtől, April.

- April Grünfeld.- nyújtom neki a kezem, ő viszont csak átható tekintettel néz rám.

- Tudom ki vagy te.- szólal meg végül határozottan.

- Igen?- eresztem le a kezem érdeklődve- És ki vagyok?

- Téged húz a bátyám.- jelenti ki

- Bill!- löki meg a könyökével az öccsét Tom.

Oké, gondolom magamba, ha képes vagyok szembeszállni Felix anyjával, akkor te már gyerekjáték leszel.

- Van valami kifogásod ellene?- nézek a szemébe

- Van, ha már így rákérdezel.- bólint kimérten, miközben én gyorsan kikérem a vacsorámat elvitelre.

- Éspedig?- fordulok újra felé

- Jó érzés minden nap úgy lefeküdni aludni, hogy belegázolsz egy házasságba?

- Ja, a nőről beszélsz, akin jegygyűrű van, és Tom pénzéből él?- eresztek meg egy mosolyt, amivel sikerül egy kicsit kizökkentenem. Egy ikertestvérnek igazán tudnia kéne, hogy áll a tesója házassága. És ahogy látom, ők jóba vannak.

Bill nem is tud rá semmit válaszolni.

- Ha csak ennyi, akkor én azt hiszem, megyek is.- veszem magamhoz a kis zacskót, miután fizetek- További szép estét uraim!- mosolygok rájuk, aztán kifelé indulok az étteremből.

Fél füllel még hallom, ahogy Tom a tesójához szól:

- Attól, mert te álomvilágban élsz, én még élvezhetem az életet…- de aztán enyhe fenékrázással elhagyom az épületet.

És miután nyugtázom magamban, hogy meg van a mai napi vacsorám és ellenségem is, nyugodt tempóban indulok hazafelé.

Veszélyes vizek

Sziasztok!

Most lettem kész az új résszel! Bocsi, hogy sokat kellett rá várni, de hát nyári szünet...:$ Ezt is főként éjszakánként gépeltem, és mostanra sikerült befejezni.

Remélem mindenkinek tetszik! Dobjatok kommentet!

Jó olvasást!;)

Puszi!

4. rész

 Miután Tommal letusoltunk, közös megegyezés alapján hagytuk el a szobát. Okosabbnak láttuk nem maradni éjszakára, mert bár neki jó alibije volt, de nekem igen komoly fejtörést okozott volna kimagyarázni magam. Így is csoda, hogy ezt a pár órát együtt tudtuk tölteni, anélkül, hogy figyelnünk kellett volna, mikor bukunk le.

- Itt kiszállok.- szólalok meg kétutcányira a házunktól.

- Nem lesz gond?- néz rám figyelmesen

- Nem. Majd azt mondom, hogy kiszellőztettem a fejem.- bólintok

- De ha bármi van, kezet emel rád vagy…

- Tom, ne felejtsd el, hogy feleséged van.- rántom vissza a realitás talajára- Felixet meg bízd rám. Holnap találkozunk.- adok neki egy gyors puszit, és kiszállok az autóból, majd sietős léptekkel indulok el hazafelé.

Amikor hazaértem, Felix a nappaliban ülve gépelt valamit a laptopján. Az órára pillantottam. Már jócskán elmúlt éjfél.

- Csakhogy itt vagy.- szólal meg, rám sem pillantva.

- Csakhogy.- ismétlem meg kimérten, majd kiviszem a dohányzóasztalon álló borosüveget a konyhába. Ha iszik, abból semmi jó nem sül ki…

- Azt megittam volna!- szól utánam

- Így jártál, édesem…- dünnyögöm, majd kidugom a fejem a konyhaajtón- Mit mondtál? Nem hallottam!

- Semmit…- válaszol egy lemondó sóhaj kíséretében

- Na azért…- jegyzem meg magamnak, és a fürdőbe sietek. A látszat kedvéért gyorsan beállok a zuhany alá, elvégre eddig sétáltam.

Nem sokkal azután, hogy bebújok az ágyba, Felix is megjelenik a hálóban.

- Kivel voltál?- teszi fel spontán a kérdést, mire egy kicsit megdermedek

- Senkivel…- vonom meg a vállam nyugalmat színlelve- Kiszellőztettem a fejem.

- Rendben.- bólint, majd csönd áll be közénk. Meglep, hogy ilyen konkrétan érdeklődött.

Lezártnak tekintve a beszélgetést az oldalamra fordulok, és kényelembe helyezem magam. Felix lekapcsolja a villanyt, és ő is betakarózik.

- Miért csináltad?- szólal meg végül újra.

- Ki kellett állnom magamért, ha már nem volt, aki kiálljon mellettem.- jelentem ki

- Ezt meg hogy érted?

- Más férfi ugyanebben a helyzetben kiállt volna a felesége mellett.

- Álltam volna ki melletted, miután elnyomtál egy csikket az anyám kedvenc terítőjén?!- támad rám azonnal

- Nem.- válaszolom higgadtan- Álltál volna ki mellettem, amikor egész este mindenért baszogatott…

- Nem gondolom, hogy lett volna bármi, ami miatt ki kellett volna állnom melletted…

- Hát én nem így látom…

- Akkor sajnálom…- sóhajt, de érződik a hangján, hogy inkább csak szeretne véget vetni a beszélgetésnek.

- Ugyan, Felix… Mindig is anyád kicsi fiacskája leszel… Ne is próbálj meg kitörni a szerepből…- pillantok rá némi megvetéssel, majd eleget téve a ki nem mondott kérésének, lezártnak tekintve a témát, elfordulok tőle, és kényelembe helyezem magam.

Másnap kész rémálom volt felkelni. Hatalmas karikák voltak a szemem alatt, és alig láttam ki a fejemből. Nincs mit tenni, nem vagyok hozzászokva az éjszakázáshoz. A tegnapi csak egy különleges alkalom volt, buta lettem volna nem kihasználni az adódó lehetőséget, hogy nyugodt körülmények között Tommal legyek.

Kelletlenül szálltam ki az ágyból. Felix már nem volt mellettem. A fürdőbe mentem, és elvégeztem a szokásos reggeli teendőimet. Felhúztam egy sötétszürke, csinos kosztümöt, fehér, kivágott blúzzal, majd kisminkeltem magam.

- Jó reggelt!- köszön a férjem az asztalnál ülve, ahogy a konyhába lépek

- Neked is…- válaszolom, majd kinyitom a hűtőt.

- Főztem kávét.- mondja

- Igen, látom.- bólintok kimérten, majd kiveszem a hűtőből a narancslevet, és töltök magamnak.

- Ebédelj ma velem!- szólal meg Felix spontán

- Nem lehet…- vágom rá visszakézből, bár igazából semmi akadálya sem lenne- Max… maximum fél órás ebédszünetet szoktam tartani… Tom nem hiszem, hogy tovább elengedne…- vágom ki magam

- Oh… hát jól van…- tekinti látszólag lezártnak a témát

Unottan pakolásztam az íróasztalomon, éppen egy ügyfelemre várva, amikor Tom jelent meg az irodámban.

- Szia!- köszönök neki

- Hello!- vigyorog rám

- Na mi ez a jókedv?- pillantok fel

- Jó éjszakám volt…- dől neki az asztalomnak mellettem.

- Óh…- húzom fel a szemöldököm játékosan.

- Minden rendben volt este?- vált át egy kicsit komolyabb hangnemre.

- Ó, persze!- vigyorodok el elégedetten- Kiválóan a kezemben tartom a házasságomat!

- Na persze!- horkan fel jókedvűen- És közben végignézed, ahogy a kezeid közt kihűl…- pillant rám, majd kinéz az ablakon. Elgondolkoztat, amit mond. Lehet, hogy Felix semmit sem sejt a viszonyunkról, mégis tönkremegy a kapcsolatunk…

- Mindegy is…- szól hozzám újra, amikor látja, hogy elmélázok- Csak azért jöttem, hogy szóljak, hogy pénteken céges buli!

- Az mit takar?- kérdezem

- Férjek, feleségek jöhetnek, a gyerekekre a nagymama vigyáz, pia dögivel, és rengeteg hidegtál.- vázolja néhány szóban.

- Szóval feleségek és férjek jöhetnek?- hunyorítok rá érdeklődve, mire csak bólint.- Veszélyes vizekre evezel…

- Tudom. De nem tehetek róla. Majd’ megöl a kíváncsiság, hogy mégis kinek sikerült téged feleségül vennie!

Nem válaszolok. Őszintén szólva egyáltalán nem örülök, hogy Tom a saját kis játékait játssza az én rovásomra. Világ életemben okosan játszottam a lapjaimmal- de csak akkor, ha azok nem kerültek közvetlen kapcsolatba egymással.

A délelőttöm azzal telt, hogy sikerült egy dúsgazdag üzletembert kellően felspannolnom, hogy olyan iratok vannak a kezünkben, amivel a volt üzlettársát csont nélkül lealázzuk a bíróságon. A pasi teljesen oda meg vissza volt az elégedettségtől. Ezért imádom a magánügyfeleimet. Mindenki elégedett, és a jól megérdemelt fizetség az én számlámon landol.

Éppen kávészünetet rendeltem el magamnak, amikor kilépve az irodámból a következő kép tárult a szemem elé: Felix, amint határozott léptekkel Tom irodája felé tart, Claire, a titkárnőm pedig nagy szemekkel bámul utána.

- Hát ez?- pillantok a lányra ijedten

- Ne tőlem kérdezd!- tartja fel a titkárnőm megadóan a kezét- Én is azt hittem, hogy hozzád jött, mikor közölte, hogy neki a főnökkel van beszéde…

- Ajaj…- csapom le a bögre kávémat a pultra, majd a férjem után indulok.

Rosszabbnál rosszabb gondolatok cikáznak a fejemben. Rájött. Lebuktunk… Már szinte látom is lelki szemeim előtt, ahogyan benyitok, és Felix éppen Tom fejét töri be az Indiából hozatott mahagóni íróasztal szélén…

És megint

Sziasztok!

Ma reggel felkeltem 4:20-kor, csak azért hogy legépeljem a ti várva várt szexjeleneteteket!:P Szóval ezt tessék méltányolni!:D

Tehát +18, és ahogy mondani szoktam, nem vállalok értetek felelősséget!:D:P

Jó olvasást mindenkinek!:P Remélem tetszeni fog! Dobjatok kommentet!=)

Puszi!

3. rész

Húsz percet kellett várnom Tomra, mire odaért.

- Na végre!- állok fel a padkáról

- Ne haragudj, csak tudod nekem is van családom…- nyúl át az anyósülésen és kinyitja nekem az ajtót.

- Húzzunk innen!- kötöm be magam, Tom pedig a gázra tapos.

- Szóval?- szólal meg végül egy hosszabb csönd után- Nem mesélsz?

- Mit?- kérdezem

- Hogy miért kellett érted jönnöm este negyed kilenckor ide a világ végére.

- Összevesztem Felix anyjával…- sóhajtom- Mindegy, nem érdekes.

- Ahogy gondolod.- bólint- És most mi a terved?

- Nem akarok hazamenni.- vonom meg a vállam

- Nem lesz belőle bajod?- pillant rám

- A kérdés, hogy neked lesz-e belőle bajod…- mosolygok rá

Felix idegesen vágta le a kocsikulcsot az előszobában. Természetesen egyedül volt otthon, de ezen már meg sem lepődött. Mérges volt a családja összes női tagjára, amiért megint nem sikerült egy nyugodt családi vacsorát összehozni. Azonkívül régóta érezte, hogy valami nincs rendben… Egy megromlott házasságban élt, és semmit nem tett ellene. Egyelőre azt sem tudta, hogy juthatott a helyzet idáig. Egyetlen egy dologban volt csak biztos, hogy nem fogja átengedni a feleségét másnak.

Már tíz is elmúlt, mire egy városszéli, eldugott kis motelhoz értünk. Az utóbbi időben igencsak rászoktunk ezekre a kis szállókra. Több szempontból is hasznos volt. Egyrészt nem találkoztunk ismerőssel, másrészt nem a városközpontban volt.

- És megint egy kis eldugott szobában, titokban, bujkálva, veled.- dőlök hanyatt az ágyon mosolyogva.

- És megint.- ismétli Tom, majd az éjjeliszekrényre dobja a kocsikulcsát, és négykézláb fölém támaszkodik.- Egész nap erre a pillanatra vártam. Sőt, már le is mondtam mára erről a pillanatról.- folytatja

- Látod. Semmiről sem szabad lemondani.- simítok végig a nyakán.

- Csókolj meg és teperj le!- érinti neki az orrát finoman az enyémnek.

- Na de főnökúr…- mondom tettetett felháborodással, majd gyengéden a fejébe kapaszkodok, és szenvedélyesen megcsókolom. Nem sokáig bírja az alárendelt szerepet, egyszerűen nem passzol a személyiségéhez. Rövidke csókolózás után hamar találja meg a farmerom gombját. Kigombolja a nadrágom, de nem veszi le rólam. Ritkán fordul elő, hogy ilyen sok időnk van egymásra és most kiakarjuk használni. Hamar a combjaim közé helyezkedik, és úgy csókol meg újra. A kezemet az inge és a trikója alá csúsztatom, majd végigsimítok az izmos lapockáján. Egyszerűen imádom a testét, gyönyörűen ki van dolgozva. Tom a hátam alá nyúl és egy kicsit megemeli a felsőtestem, ezzel jobban magához szorítva a melleimet, majd a nyakam kezdi csókolgatni. Mindig ezt csinálja. Teljesen odavan a melleimért, és ezt nagyon nem is szándékozik titkolni. Jólesően felnyögök, aztán egy kis segítséggel lehúzom róla az inget, és elhajítom. Átfonom a combjaimat a csípőjén, és újra megcsókolom. Érzem, hogy mennyire felvan izgulva. Mackósan felmordul, amikor megemelem a csípőmet, és ez mosolyra fakaszt. Újra belecsókol a nyakamba, miközben fél kézzel felgyűri a fölsőmet, aztán könnyedén meg is szabadít tőle. Erősen markol a fenekembe és mohón néz végig rajtam. Gyors mozdulatokkal veszi le a trikóját, egy kicsit segítek neki, aztán végighúzom a nyelvem a kulcscsontján, és egy kicsit meglököm a vállánál, hogy fölé tudjak mászni. Élvezet kúszik az arcára és ezzel együtt a gatyájába is, amikor megnyalom az egyik mellbimbóját, és tovább haladok lefelé, egészen a köldökéig. Hátravetett fejjel a hajamba túr, amint kikapcsolom az övét és letolom a nadrágot a térdéig. Alsónadrágon keresztül izgatni kezdem a már így is igencsak méretes férfiasságát, mire egy hatalmas nyögés szakad fel belőle. Készségesen megemeli a csípőjét, amikor érzi, hogy le akarom húzni róla a ruhadarabot. Az ajkaimmal kezdem izgatni, Tom pedig zilálni kezd.

- April!- nyögi néhány perc múlva teljes extázisban, amikor a kezemmel is rásegítek. Nem hagyom azonban elmenni, ismételten fölémászok. Gyorsan lerúgja magáról a nadrágot, és megszabadít a melltartómtól. A combjaira ülök, ő pedig élvezettel simít végig a mellemen, majd megcsókol. Hevesen kezdünk csókolózni, nem kímélve egymás ajkait. A fenekemet kezdi simogatni, majd így húzza le a nadrágomat is. Végigfut rajtam a remegés, amikor bugyin keresztül hozzám ér. Elégedetten elmosolyodik, ahogy arcomat a nyakához szorítom. A következő pillanatban arra eszmélek, hogy nincs rajtam már semmi, és az egyik ujja bennem van. Ütemesen mozgatni kezdi a kezét, és megpuszil, amikor erősen a vállába markolok. Néhány percig maradunk csak így, de amikor már majdnem elmennék, az izgatás abbamarad. Belülről a combjaim alá nyúl, majd finoman az ágyra fektet. A lábaim közé térdel, majd gyorsan felgörget magának egy óvszert, és csak azután mozdul felém. Gyengéden csókol meg, én pedig a fenekébe markolok. Érti a célzást. Megtámaszkodik az alkarjain, és óvatosan belém csúszik. Egy pillanatra megremeg a csípőm, majd lehunyom a szemem. Tom vár néhány másodpercet, nehogy fájdalmat okozzon. Érzelmesen csókol meg, végigsimítva az arcomon, amitől nagyon meglepődök, de nem hagy túl sok időt gondolkozni, lassú mozgásba kezd. Az oldalát kezdem simogatni, ő pedig a mellembe markol. Jólesően sóhajtozni kezd, én pedig újra megcsókolom. Átkulcsolom a lábaimat a derekán, hogy könnyebben hozzám férjen és a csípőmmel egy kicsit rásegítek a mozgásra. Gyakorlott mozdulatokkal von közelebb magához, és végignyal a fülcimpámon. Hangosan felnyögök, és a hátába kapaszkodok. A karjai valószínűleg kezdenek fáradni, ezért egy kicsit oldalra dől, magával húzva engem is. A mozgásán ez semmit nem módosít, sőt nem telik bele sok idő, és gyorsulni kezd. Fordítok a helyzeten, fölé mászok, és én kezdem diktálni a tempót. Ez szemmel láthatóan tetszik Tomnak. Izgatottan kapaszkodik a csípőmbe, és egy kicsit segít mozogni magán. Megcsókolja az egyik mellem, mire hangosan felnyögök, ő pedig felül, és úgy karol át. Nem telik bele sok idő, és újra fölülkerekedik rajtam. Újra ő kezdi diktálni a tempót, először lassan, bár tudom, hogy ha csak rajta múlna, akkor már rég elment volna. Nagyon becsülöm benne, hogy mindig figyel rá, hogy nekem is jó legyen. Azonban a lassú mozgás ellenére én is annyira fel vagyok izgulva, hogy kezdem érezni a lassan rám törő orgazmust. Hangosan felnyögök, és ringatni kezdem a csípőmet. Nem kell neki kétszer mondani, azonnal elkezd gyorsítani a tempón. Csókolózni kezdünk, Tom pedig egyik kezével a combom alá nyúl. A melleimet a mellkasához préselem, és ezzel egy időben hosszan élvezni kezdek. Hátravetem a fejem, majd érzem, ahogy Tom is elmegy. Egyszerre nyögünk fel, ő pedig csak lassan hagyja abba a mozgást, jóval azután, hogy elélveztünk. Szaporán lélegezve támasztja neki a homlokát az enyémnek.

- Nem hiába vártam erre egész nap…- lihegi, majd leszáll rólam.

- Igen.- húzom magunkra a takarót- Ez a nap fénypontja.

- A férjeddel nem döngetsz így, mi?- húz magához vigyorogva

- Nem döngtek vele sehogy…

- Igaz…- vonja meg a vállát- Én sem szoktam Lenával. Nem is törődik velem… Szerintem van valakije.

- És ezt így mondod?- pillantok rá

- Ugyan… Már csak egymás mellett élünk. Hiába minden próbálkozás… Jóformán nincs hozzám egy kedves szava sem…

- Akkor miért nem hagyod el?- csúszik ki a számon, mire csak elmosolyodik. Valószínűleg azt gondolja, hogy magam miatt kérdezem, azonban nincs kedvem magyarázkodni.

- Nehéz elszakadni, tudod?- simítja el a hajamat az arcomból- Mégiscsak ő a feleségem. És valamikor még a mi házasságunkkal is minden rendbe volt.

- Ismerős az érzés…-sóhajtom, majd felkelek

- Most hova mész?- pislog rám

- Letusolok…- kacsintok rá, mire azonnal felpattan és utánam siet.

Most fordult elő először, hogy Tom Lenáról mesélt nekem, és ahogy kivettem a szavaiból, ez a pasi már rendesen belefáradt a küzdelembe, és abba, hogy állandóan megfeleljen.