Szeretők csapdája

2010. szept. 7. 21:01 - írta szundie6c

Sziaszok!

Megkezdődött a suli, de ahogy mondta igyekezni fogok, szóval itt a folytatás!;)

Jó olvasást hozzá, remélem tetszik! Dobjatok kommentet!

Puszi!

u.i.: Nevelőapám nézi a magyar-moldáv meccset a nappaliban és csak ennyit lehet hallani: jaj bazmeg...!-.- xD (gondoltam megosztom veletek) <--- ennyit a magyar fociról...:D

 

16. rész

 

 A nap további rész totáliskínlódással telt. Magamra zártam az iroda ajtaját, és nem vettem fel a telefonokat sem. Tom az ajtó előtt ordítozott, azzal az ürüggyel, hogy őt, mint főnököt nem zárhatom ki, de egyértelmű volt, hogy ez csak a kint ülőknek szóló színjáték. Végül föladta, és a napnak csöndesen lett vége.

Élőhulla módjára vergődtem haza, és álltam neki bedobozolni a cuccaimat, mivel az albérlők kiköltöztek. Eric nagyon készségesen jött, és segített, így legalább volt kivel megbeszélnem a dolgokat.

- Ez várható volt.- fűz véleményt a mesémhez az öcsém, miközben elindul az autóhoz az egyik dobozzal.

- Micsoda?!- kérdezem- Hogy felcsinálja?! Azt mondta, hogy már vége a házasságának. Nem foglalkozik vele a neje, és nem is szexelnek!

- Azt kell mondjam, hogy beleestél a szeretők csapdájába.

- Hát ez bíztató, kösz…- grimaszolok, majd beteszek egy dobozt a csomagtartóba

- Hé, én csak őszinte vagyok!- teszi fel a kezét megadóan

- Tudom…- sóhajtok.- És azt is tudom, hogy igazad van… Rosszul csináltam, de nem bántam meg egy percet sem.

- Beszélhetek Tommal, ha szeretnéd.- ajánlja fel

- Isten ment! Nehogy megpróbáld!- tiltakozok azonnal.- Nem vagyunk már gyereket, tudni fogja, hogy én uszítottalak rá.

- Jólvan.- bólint- De azért a saját véleményemet elmondhatom neki, mint barát, nem?

 

- Hogyhogy Hamburgban?- bonja ki a sörét Tom, miközben leül Ericcel szemben

- Üzleti ügy…- fintorog- Legalább három hétig itt dekkolok…

- Még mindig jobb mint a porfészek München…- vonja meg a vállát mosolyogva Tom

- Hé, ne fikázd!- iszik bele a sörébe az öcsém.

- Sziasztok!- battyog be a konyhába Bill is, majd magához ragad egy doboz sört.

- Cső, kolibri!- int neki az öcsém mosolyogva.

- Nem vagyok kolibri, ötvenszer megmondtam már!- ripakodik rá Bill, de azért halványan elmosolyodik.

- Pedig szerintem pont olyan vagy…- vonja meg a vállát Eric.- Törékeny, de feltűnő és mindenbe beleüti a csőrét…

- Jól van, hagyd. Durcás, mert megint nem sikerült becsajoznia…- kortyol a sörébe Tom

- Apropó csajozás!- ragadja meg a témát Eric- Ahogy hallottam, neked nem csak becsajozni sikerült…

- Gondolom a nővéred részletesen beszámolt az eseményekről…

- Igen, és nem mondhatnám, hogy büszke lehetsz magadra…

- Én is ezt mondtam neki…- szól közbe Bill

- Jó, és most mit tudok tenni? Lena terhes!- emeli fel a hangját Tom kétségbeesetten

- Sosem tudhatod…- mondja Bill, majd csönd áll be közéjük.

- Szerelmes vagy?- kérdezi végül Eric, mire Tom csak szó nélkül rápillant- Nem kell macsónak lenned, nekünk bevallhatod…

- Igen…- válaszolja halkan

- Jól van.- bólint Eric- April akár mondta neked, akár nem, miattad adta be a válópert, és most padlón van.

- Kösz, ettől most jobban érzem magam…- ráncolja össze a szemöldökét

- Elbasztad tesó…- vonja le a következtetést Bill.

- Kolibrinek igaza van. Elbasztad.- ért egyet Eric is

- Anyád a kolibri!- azzal Bill hozzávág egy üres sörösüveget az öcsémhez.

 

Péntek estére az öcsém segítségével sikerült teljesen átcuccolnom a régi lakásomba. Nem mondom, hogy lelkileg nem volt megterhelő, de tudtam, hogy meg kell tennem, hogy előre tudjak lépni az életemben. Azonkívül elgondolkoztam Lenán és Tomon. Egy gyerek nem két hónapig tart, és nem is két évig. Ez egy életre szóló meló, és nem lehet csak úgy kiiktatni… És ha Lena tényleg terhes, akkor nagy valószínűséggel a mi kapcsolatunknak Tommal lőttek…

- Biztos, hogy ezt akarod?- állít meg Felix az ajtóban, mielőtt kivinném az utolsó doboz kacatot is a kocsiba.

- Jobb lesz így mindkettőnknek. Ez már sehova nem vezetett.

- Igen, tudom…- hajtja le a fejét

- Megyek.- simítok végig a vállán.

- Rendben.- néz a szemembe fájdalmasan

- A bíróságon találkozunk.- ölelem magamhoz fél kézzel- Szia, Felix!

- Szia!- várja meg, amíg bepakolok, és beülök az autóba, majd én elhajtok, ő pedig becsukja a bejárati ajtót. Otthagyva a garázs előtt a közös múltunkat.

 

Vasárnap délelőtt leugrottam a közeli bevásárlóközpontba, mert az öcsémmel együtt ebédeltünk nálam. Le kellett kötnöm magam valamivel, egyrészt, mert napok óta nem aludtam egy szemhunyásnyit sem, másrészt pedig azért, mert éreztem, hogy beteg leszek, és nem akartam kaja nélkül maradni. Minden ötödik gondolatom Tom volt. Újra és újra lepörgettem magamban a beszélgetést, amikor elmondta, hogy Lena terhes, és mindig egyre jobban fájt.

Éppen fizetni készültem a pénztárnál, amikor felpillantottam a pénztárcámból, és a következő kép tárult elém: Tom és Lena együtt léptek ki az egyik bababoltból, három hatalmas szatyorral. Olyan érzés volt, mint akit agyonvágtak. Az arcom égni kezdett, és a szívem annyira felgyorsult, hogy majd kiugrott a mellkasomból. Egy pillanatra összetalálkozott a tekintetem Tommal, ő megállt, és csak bámult rám, nekem pedig minden kiesett a pénztárcám a kezemből.

- Minden rendben?- szólít meg a sorban mögöttem álló srác, majd felveszi a pénztárcám.

- Igen.- zökkenek ki- Köszönöm!- majd mire újra a bababolt felé pillantok, Toméknak már hűlt helyük.

 

- Hova mész?- siet ki az előszobába Lena, amikor hallja, hogy Tom készülődik.

- Futni.- húzza fel az edzőcipőjét.- Kiszellőztetem a fejem… ha szabad…- teszi hozzá cinikusan.

- Jól van.- vonja meg a vállát Lena nemtörődöm stílusban, majd visszamegy a nappaliba.

Tomnak borzalmasan szüksége volt egy kis egyedüllétre, mert már kezdte úgy érezni, hogy szétrobban a feje, ha továbbra is csak tehetetlenül ül. Tudta jól, hogy neki egyedül kell megoldást találni a problémáira. Egy kicsit úgy érezte, mintha a felesége helyett a szeretőjét csalta volna meg azzal, hogy lefeküdt a feleségével. Tisztában volt vele, hogy csalódást okozott, és bármit megtett volna érte, hogy jóvátegye.

Éppen kilépett volna az ajtón, amikor bentről hallotta a felesége hangját.

- Tom, várj egy kicsit!- szalad ki Lena

- Igen?- fordul vissza

- Mielőtt elmész, szeretnék valamit mondani…- böki ki egy megbánó sóhaj kíséretében, ami alaposan felkelti Tom figyelmét.