Tudj elszámolni a lelkiismereteddel

2010. nov. 1. 23:08 - írta szundie6c

Sziasztok!

Tudom, tudom, hogy nagyon régen írtam, és szégyellem is magam rendesen miatta. Bocsánatot szeretnék kérni minden olvasómtól. Említettem már, hogy érettségizek föciből, és egyszerűen emiatt semmi időm nem volt... Remélem megértitek. Összecsapott munkát nem akartam kiadni a kezemből, viszont a tanulással minden nap este végeztem... A szóbeli majd 19-20-án lesz, de az már nem annyira vészes. Szóval mégegyszer szeretném kérni, hogy ne haragudjatok rám.

Most viszont itt az új rész, és úgy tervezem, hogy megint rendszeresen lesz folytatás!

Remélem ezzel a résszel meg vagytok elégedve! Próbáltam mindenkinek a kedvére tenni!

+18!! (remélem örültök, de felelősséget továbbra sem vállalok!xD)

Igyekezni fogok a folytatással!

Jó olvasást mindenkinek! Véleményekre kíváncsi vagyok!

Puszi!

 

19. rész

 

 Több mint félórányi összebújás után Tomot úgy kellett kirugdosnom a lakásból.

- Menj már! Rég az irodában kéne lenned!- vigyorgok a bejárati ajtót támasztva.

- Mindig elfelejted, hogy én vagyok a főnök, kislány!- dugja oda az orrát az enyémhez játékosan.

- És akkor kiről vegyenek példát a dolgozók, ha nem rólad, hm?- karolom át a nyakát.

- Csak még egy csókot!- görbül le könyörgően a szája- Egy icipicit!

- Jólvan…- csókolom meg mosolyogva, aztán már ott sincs.

 

A nap nagy része azzal telt, hogy a dobozokból pakolásztam ki a poharakat, étkészletet, és egyéb kacatjaimat.

Éppen az egyik utolsó dobozt ürítettem ki, amikor valaki csöngetett.

- Ilyen hamar végeztél?- sietek az ajtóhoz, ám amikor kinyitom lefagy a mosoly az arcomról, ugyanis Tom helyett Felix áll velem szemben egy dobozzal a kezében.

- Gondolom nem rám számítottál…- húzza be a nyakát.

- Hát nem…- nyögöm ki, majd a kilincsre támaszkodok.- Mi szeretnél?

- Csak ezt hoztam. Otthagytad nálam.- nyújtja oda a dobozt. Futólag belepillantok. Csak néhány könyv van benne.

- Visszamentem volna még néhány holmiért, de köszönöm.- teszem le az előszobában.

- Értem…- bólint- Hát akkor én… megyek is.

- Jólvan.- bólintok, és becsukni készülnék az ajtót, de valami nem hagy nyugodni.- Felix!- szólok utána

- Igen?- fordul vissza meglepetten.

- Megcsaltál?- kérdezek rá egyszerűen. A srác azonnal megrökönyödik, és látom rajta, hogy köpni-nyelni nem tud az ijedtségtől.

- Nem… nem…- válaszol határozatlanul.

- Jólvan.- bólintok- Csak aztán tudj elszámolni a lelkiismereteddel.

- Ezt én is mondhatnám neked!- vág vissza hirtelen.

- Persze…- mosolyodok el- Csak nekem senki nem csinált gyereket…- vonom meg a vállam, majd becsukom az ajtót.

 

Őszintén szólva baromira jól esett ezt Felix arcába mondani. Valahol a szívem mélyén mérges voltam rá, és talán ezért éreztem úgy, hogy megérdemli a szenvedést, másrészről pedig úgy gondoltam hogy ez jó tanulópénz lesz Lena-nak is.

Délután rendeltem kínait, hogy legyen kaja, mire Tom ideér, mivel a konyha még nem volt olyan állapotban, hogy akármit is főzni lehessen benne.

- Megjöttem!- hallom Tom hangját az előszobából

- A hálóban dobozolok!- kiabálok ki neki

- Szia!- ragadja meg a csípőmet és hátulról magához ölel.- Megvárhattál volna a dobozolással…- búgja a nyakamba.

- Ne aggódj, van még mit kicsomagolni…- fordulok felé mosolyogva, és megcsókolom.

- Jólvan.- enged el vigyorogva, és levetődik az ágyra.- Visszaköltözöm Billhez.

- Ez egyértelmű volt.- bólintok. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy Tom akár ide is költözhetne, de ha józanésszel gondolkozok, akkor ez még korai. Így is a házasságainkból ugrottunk rögtön ebbe a kapcsolatba, és bár korábban már szeretők voltunk, éppen elég nagy falat lesz rendesen összeszokni, és felvállalni, hogy együtt vagyunk.

Néhány perc csönd áll be közénk. Én pakolászok, Tom pedig a plafont bámulja.

- Az előszobában van még egy doboz, behoznád?- fordulok felé.

- Ja, persze.- pattan fel az ágyról, és fél perc múlva a dobozzal tér vissza- Segítek én is.- teszi le és ő is pakolni kezd.

- Itt volt ma Felix.- újságolom.- Otthagytam néhány cuccot, és elhozta, de még így is vissza kell mennem…- grimaszolok

- Nekem is minél hamarabb el kéne intéznem a költözést…- sóhajtja, majd leül a padlóra, a hátát nekitámasztja az üres falnak és úgy néz rám mosolyogva.

- Mi az?- pillantok röviden rá, majd szétszedem az üres dobozt.

- Hé, gyere ide.- int a fejével kedvesen.

- Mit szeretnél?- mászok oda, és megtámaszkodok a felhúzott térdein.

- Szeretkezni.- húz magához még közelebb a karomnál fogva, majd megcsókol. A lábai közé térdelek, és a nyakába kapaszkodok, miközben Tom finoman felgyűri a pólómat, és a csípőmbe markol hosszú ujjaival.

- Tom…- simítok végig az arcán mindkét kezemmel a szemeibe nézve.

- Tudom.- bólint finoman, kitalálva a gondolataimat- Ez az érzés mindkettőnknek kijár.- azzal finoman megcsókol. Hátradőlök a padlón és magamra húzom. Ő óvatosan a combjaim közé fészkelődik, és leveszi rólam a pólómat. Mosolyogva hagyom neki, majd én is megszabadítom a melegítőfölsőjétől, és az alatta lévő trikótól is. Végigfuttatom az ujjaimat az izmos mellkasán egészen a nadrágja vonaláig. A lábaimat a csípője köré fonom, és egy kicsit felemelem a földről a fenekem, ezzel is összenyomva az ágyékunkat. Tom is csak férfiból van, és máris érzem rajta, ahogy kezd felizgulni. Élvezettel hunyja le a szemét, majd újra megcsókol, miközben kellemesen sóhajt egyet. Egy gyors mozdulattal kapcsolom ki a melltartómat, ő pedig készségesen segít eltávolítani a ruhadarabot. Vágyakozva néz végig rajtam, majd egyik kezét finomat a keményedő mellbimbómra csúsztatja, és játszani kezd vele. Néhány rövid másodpercre elengedem magam, és csak a saját élvezetemre koncentrálok, de nem akarok őt sem kihagyni a kellemes dolgokból, ezért vigyorogva becsúsztatom az egyik kezem a nadrágjába, és masszírozni kezdem, várva a hatást.

- Úh, baby…- sóhajtja a fülembe- Ez jó…

Nem válaszolok csak elégedetten mászok fölé és a térdéig lehúzom róla a nadrágot a bokszerével együtt. Tom kéjesen mosolyogva nyúlik végig a padlón és finoman a hajamba túr. Apró puszikat nyomok a mellkasától a nyakán át egészen az ajkaiig. Látom rajta, hogy menyire élvezi a kényeztetést és ez engem is felspannol. A nyelve hegyével finoman megérinti a mellbimbómat, miközben alattomosan a gatyámat kezdi gombolni. Hangosan felsóhajtok, Tom pedig a fenekemen végigsimítva levetőztet és a saját nadrágját is lerúgja magáról. Óvatosan siklik be a keze a lábaim közé, nekem pedig máris mindenem remegni kezd. Semmi mást nem csinál, csak simogat a bugyimon keresztül, majd a pántját óvatosan lejjebb húzza a combomon, és mire észbe kapok már fehérnemű sincs rajtam. Ha valaki, akkor ő nagyon tudja, hogyan varázsoljon ki egy lányt a bugyijából, hogy mire az feleszmél, már ne legyen visszaút.

Jó pár hosszú, simogatással töltött perc után sóhajtozva fekszünk egymáson. Tom engedélyre várva pillant rám, mire én elmosolyodok és megcsókolom. Nagyon lassan és finoman hatol belém. Látszik, hogy vissza kell fogja magát, hogy ne okozzon esetleg fájdalmat, és ezt nagyon becsülöm benne. Figyel rá, hogy nekem is jó-e és amikor látja, hogy borzasztóan élvezem, elkezd mozogni bennem. Hangosan felnyögök és a combjaimat kicsit feljebb húzom az oldala mentén, hogy mélyebben érezhessem magamban. Tom izmos háta megfeszül, ahogy támaszkodik fölöttem, és a nyakamat kezdi csókolgatni.

 

Másfél órával, és három orgazmussal később fáradtan fekszünk egymás mellett az ágyon. Tom védelmezően átkarol, és csak a plafont bámuljuk.

- Holnap már kedd…- sóhajt fel néhány perc múlva.

- Igen.- válaszolom rekedten.

- Elmegyek Lena-hoz, és összepakolok.

- Nekem is vissza kell még mennem a házba.- bólintok

- Visszajössz dolgozni?- pillant rám reménykedve.

- Felmondtam, nem emlékszel?- mosolyodok el

- April, ne csináld már!- ráncolja a homlokát- Azt csak mérgedben mondtad…

- De komolyan gondoltam. Azért mert te hisztirohamot kaptál, és széttépted a papírt, én még felmondtam…- vonom meg a vállam.

- Hát ezt nem hiszem el…- ül fel idegesen Tom az ágyban.

- Amúgy sem jó összekeverni a munkát a magánélettel.- nézek rá nyugodtan- Szóval ne sértődj meg…

- Meg különben is…- folytatom- Mit szólnának bent?

- Az irodában nyílt titok, hogy szeretők vagyunk…- néz rám Tom lesújtóan.

- Igen?- kérdezem meglepődve- Én még sosem hallottam vissza.

- Jó neked…

- Ez egy újabb ok, hogy ne menjek vissza.

- És mihez akarsz kezdeni?- néz rám ingerülten.

- Nyitok egy saját irodát.- válaszolom

- April…

- Nem értem, hogy ezt miért nem lehet elfogadni…

- Mindegy, hagyjuk…- kezdi el magára kapkodni a ruháit.

- Most mit csinálsz?- nézek rá kérdőn

- Billnél alszom.- válaszolja tömören.

- Hát te tiszta hülye vagy, Tom…- dőlök hátra az ágyon a fejemet fogva. Most komolyan képes volt ezen megsértődni?