Futószalag?

2011. márc. 15. 15:31 - írta szundie6c

Sziasztok!

Itt az új rész, remélem örültök neki! Próbáltam egy kicsit hosszabbra írni.;) Köszönöm a kommenteket az előző részhez!:)

Jó olvasást hozzá, és nagyon várom a véleményeket!:)

Puszi!

u.i.: xiderlady megkaptad az e-mailemet? A freemail természetesen megint hozza a formáját...-.-

 

21. rész

 

 Nagyon meglepett, hogy Lena felkeresett, és fogalmam sem volt, hogy miért.

- Hát…- nyögöm ki- Rád aztán tényleg nem számítottam…

- Ugye?- sétál be a lakásba, és elfintorodva körbenéz- Én is tudok még meglepetéseket okozni…

- Éspedig…?- támaszkodok a kilincsre unottan- Egyébként igen, bejöhetsz…

- Nézd April.- fordul felém Lena hirtelen- Nem fogok kertelni. Egy undorító aljas dög vagy, akiben nincs egy csepp tartás sem. Úgy gázolsz át másokon, ahogy neked tetszik és közben nem foglalkozol vele, hogy hány életet teszel tönkre.

- Azért jöttél ide, hogy ezt elmondd?- húzom fel a szemöldököm. Lena-ból egyértelműen a féltékenység beszél, ezért nem is veszem magamra, amit mond.

- Remélem most boldog vagy, és nyugodtan alszol, amiért sikerült romba döntened a házasságomat.- teszi karba a kezét.

- Ó, azért egy házasság megromlásához két ember kell…- mosolyodok el féloldalasan- És amúgy meg a helyedben nem mertem volna idejönni, és házasságok tönkremeneteléről papolni, miután gyereket csináltattál az én férjemmel… Egy frigid kurva vagy Lena, és Tom csak örülhet, hogy megszabadul tőled. Most pedig ha nem haragszol- mutatok az ajtó felé- még dolgom van.

- Ahogy akarod, de egyet jól jegyezz meg!- fordul vissza az ajtóból, és egyenesen a szemembe néz- Egyszer nálad is lesz jobb, és akkor majd gondolj rám.

- Meglesz, ne aggódj!- mosolygok rá, és becsukom az ajtót.- Hülye picsa…- dörmögöm magamban, és visszaülök a laptopom elé.

Titkon nagyon vártam, hogy Tom megkeressen, és bocsánatot kérjen, de ez nem következett be, úgyhogy elég csalódottan aludtam el nagyjából éjfél körül.

 

- Most tulajdonképpen mi a problémád?- ül le Bill érdeklődve a nappaliba az ikrek lakásán.

- Az, hogy April ott akar hagyni…- válaszolja Tom szomorúan dörmögve.

- Te ezt honnan veszed?- kúszik fel az énekes szemöldöke.

- Felmondott…

- Uhh, ember…- néz Bill a testvérére lesújtóan- Nem lehetsz ennyire hisztis… Azért vesztél össze vele, mert felmondott?

- Hát végülis…- néz fel Tom az öccsére- …ja.

- Nem értelek én téged… Még csak most jöttetek össze hivatalosan, nem kéne máris ilyenen balhézni, de te tudod… Én a helyedben inkább örülnék neki hogy rendeződik az életem…- fejti ki Bill az álláspontját, majd ott is hagyja bátyját.

 

Másnap reggel ahhoz képest, hogy este későn feküdtem le, nagyon hamar kimásztam az ágyból. Muszáj volt egy irodát találnom, és úgy terveztem, hogy körbenézek egy kicsit a városban, és közben talán az irodába is beugrok Tomhoz. Talán.

Éppen Hamburg egyik legforgalmasabb osztottpályás útján haladtam, amikor az ablakon kipillantva egy új építésű irodaházon megláttam a feliratot, hogy van kiadó irodájuk.

- Ajaj… jaj… ki kéne innen valahogy keverednem…- nézek a körülöttem haladó autókra, miközben igyekszem sávot váltani, hogy aztán be tudjak kanyarodni.- Engedjetek beeee… légysziii!- nézek a külső sávban haladó terepjáróra, majd amikor egy kicsit lelassít, azonnal bevágok elé. A sofőr hatalmasat fékez, pont úgy mint a mögötte haladó autós is.

- Ki adott neked jogosítványt cica?- hallom még fél füllel a lehúzott ablaknál, ahogy utánam kiabál.

- Akkor is bekanyarodtam, te pöcs, hááhááá!- vigyorgok büszkén, és beintek neki.

 

Tom unottan ült az íróasztala mögött az egyik vezető beosztásban lévő munkatársával, Maxszal, és oda sem figyelve hallgatta, ahogyan a vele szemben ülő nő beszél az életrajzáról. Valahol a szíve mélyén tudta, hogy szüksége lesz egy új ügyvédre, mert a régi nem fog visszajönni.

- Köszönjük, majd értesítjük.- rendezi össze a papírjait monoton hangon, Max pedig a következő jelentkezőt hívja.

Egy feltűnően csinos, szőke nő lép az irodába, hosszú lábakkal, miniszoknyában, vörösre rúzsozott szájjal. Mindkét férfi azonnal felkapja a fejét, és alaposan szemügyre veszik. A nő mosolyogva csúsztatja eléjük az életrajzát, miközben gondosan figyel rá, hogy kellő belátást engedjen a blúzába.

- Szóval kedves…- kezdi meg a beszélgetést Max, majd a papírra pillant.

- Audrina.- segíti ki a lány.

- Nos, Audrina, milyen szakmai tapasztalatról tudna nekünk beszámolni?- vigyorog rá Max.

Tom kábán ül a székében, miközben erősen kapaszkodik a karfájába. Egy szót sem hall a beszélgetésből, miközben végigfuttatja a szemét a lány bokájától egész a formás combjaiig. A nyál összefut a szájában, amikor hirtelen egy vészjósló hang szólal meg a fejében: Futószalagon jönnek? Mit akarsz, boldog lenni, vagy egyedül maradni?

Melegség önti el a szívét, amikor arra gondol, hogy most van aki odaadóan szereti, majd mint egy elmeháborodott pattan fel a székből.

Max és Audrina megrökönyödve néznek rá.

- Minden rendben, haver?- kérdezi a kollégája Tomtól.

- Persze… persze, csak…- néz körül az irodában- … nekem most asszem mennem kell…

- Most?- lepődik meg Max.

- Azonnal.

- Én várakozzak esetleg kint?- szól közbe visszafojtott hangon Audrina.

- Nem, nem kell…- néz rá Tom- Én már megyek is… azt hiszem…

- Biztos minden rendben?- kérdezi Max.

- Rád bízom a döntést.- engedi el a kérdést a füle mellett Tom, majd kiviharzik a helységből.

Kiérve az előtérbe megáll Claire asztala előtt.

- Nem tudod April merre lehet?- pillant sietve a lányra

- Az előbb telefonált, hogy talált egy irodát a belvárosban és beszél a tulajjal.- válaszol a lány

- Le tudnád írni egy papírra a címet?- kérdezi Tom, mire Claire egy használható toll után kezd keresgélni- Gyorsan ha lehet!- bukik ki Tomból, mire a lány meglepődve a kezébe kap egy ceruzát és szinte olvashatatlan betűkkel firkálja oda a címet, Tom pedig szó nélkül kapja ki a kezéből és már ott sincs.

 

Az iroda, azt kell mondjam, hogy szinte tökéletes volt. Ki volt alakítva egy váró, volt hely Clairenek, és a váróból nyílt egy újabb helység, ami teljesen megfelelt nekem. Nem volt kedvem tovább várni, mert féltem, hogy elviszik az orrom elől, szóval azonnal meg is egyeztem a tulajjal, hogy kiveszem. Amíg ő elszaladt a papírokért, én az előtérben várakoztam. Már legalább tíz perce álldogálhattam ott, amikor egy magas barnahajú, kék szemű srác jelent meg mellettem kávéval a kezében. Egy darabig csak ácsorgott mellettem, aztán végül rászedte magát és megszólított.

- Te veszed ki az irodát?- fordul felém érdeklődve. Meglepően kellemes a hangja.

- Igen.- mosolygok rá, majd abba az irányba pillantok, amerre a tulaj távozott.

- Leo vagyok.- nyújtja felém a kezét barátságosan- Itt dolgozom a szomszéd irodában.

- April.- fogok vele kezet- Örülök.

- Lenne kedved meginni velem valamit?- kérdez rá spontán, amin eléggé meglepődök.

- Tessék?- nézek rá elképedve, Leo azonban egy csöppet sem veszít a bátorságából.

- Beülhetnél velem valahova.- vágja zsebre a kezét lazán, miközben kedvesen mosolyog rám.

- Ne haragudj, de most… nem igazán érek rá…- hirtelen nem jut jobb az eszembe, annyira zavarba hoz az egyenessége.

- Ó, értem. Hát akkor majd talán máskor.- kacsint rám- Mindenesetre örülök, hogy ilyen csinos csaj béreli a szomszéd irodát.- azzal eltűnik az egyik nagy ajtó mögött.

Elképedve bámulok magam elé. Ez most komolyan kikezdett velem?!

 

Miután az irodaház tulajdonosával elintéztük a papírokat és minden szükséges dolgot elégedetten léptem ki az épületből. Az autóm mellett egy kellemes meglepetés fogadott. Tom állt a kocsimnak támaszkodva, és hatalmas kiskutya szemekkel bámult rám, ahogy megálltam előtte.

- Kicsim, ne haragudj rám!- bukik ki Tomból néhány másodpercnyi csönd után szenvedő hangon- Akkora barom vagyok…

- Ebben egyetértünk.

- Csak elpattant az agyam… Nem akarok veled veszekedni…- néz rám hatalmas szemekkel, könyörgően.- Sajnálom…

- Aljas vagy, hogy így nézel rám…- eresztek meg egy aprócska mosolyt, mire kicsit közelebb jön.

- Ha saját irodát szeretnél nyitni, akkor én támogatlak.- karolja át a derekam.- Nagyon szeretlek, April.

- Nem tudok rád haragudni, basszameg…- sóhajtom lemondóan, és vigyorogni kezdek, Tom pedig lágyan megcsókol. Ez hiányzott!

- Kiengesztelés gyanánt arra gondoltam, hogy eljöhetnél velem ebédelni.- puszilja meg a homlokom.

- Legyen, de te fizetsz!- csapom meg a vállát jókedvűen.

- Én is így gondoltam.- paskolja meg a fenekem, majd beszáll az autóba, én pedig mosolyogva követem.

Hello, kislány

2011. márc. 13. 21:51 - írta szundie6c

Sziasztok!

Itt a varáva várt rész! Mostantól újra rendszeresen fogok írni, ígérem. Nagyon sok ötletem van, és remélem, hogy fel lehet ezt még itt éleszteni!:) Köszönöm mindenkinek aki írt, nagyon hálás vagyok nektek!:)

Jó olvasást, és várom a véleményeket!:)

 

20. rész

 

 Egyszerűen nem fért a fejembe, hogy Tom képes volt a felmondásomból ekkora ügyet csinálni, még úgy is, hogy a magánéletben már kibékültünk és minden rendeződött. Ő meg egyszerűen összekapta magát, és se szó, se beszéd elviharzott az öccséhez, vagy Isten tudja hova…

 

Másnap fáradtan keltem ismét. Nehéz napnak néztem elé, mert úgy terveztem, hogy visszamegyek még néhány cuccért Felixhez, és utána beszaladok az irodába is összeszedni a dolgaimat, majd nekiállok irodát keresni. Tudtam jól, hogy Tom nem fogja egykönnyen megérteni, hogy tényleg felmondok, és bár nem értettem egyet vele, azt is tudtam, hogy tajtékzani fog. Komolyan nem fért a fejembe, hogy miután nagy nehezen minden rendeződött köztünk, hogyan képes egy ilyen kis apróságon fennakadni, és játszani a durcás kisgyereket, ahelyett, hogy végre mindketten élveznénk a boldogságot.

 

Nem éppen könnyű szívvel parkoltam le a Felixszel közös házunk előtt, és miután megláttam az anyósom autóját a kocsibeállón, legszívesebben elfutottam volna. Csak az akadályozott meg, hogy láttam, ahogy a kedves mama kinéz a konyhaablakon, és a világért sem adtam volna meg neki azt az örömet, hogy megfutamodni lásson.

 

- Már vártam ezt a pillanatot…- támaszkodik meg Dorin a nappali ajtajában.

- Hát még én…- pillantok az anyósomra gúnyosan mosolyogva.

- Miért jöttél?- áll az utamba, amikor be akarnék menni a nappaliba

- Nem mindegy az magának?- tolom arrébb egy egyszerű mozdulattal, majd a nappaliba érve, néhány régi kacatomat lepakolom a polcról egy magammal hozott üres dobozba.

- Mindent el fogunk perelni tőled.- folytatja tovább az öreglány.

- Egyelőre még én vagyok az ügyvéd a családban.- fordulok felé vigyorogva egy pillanatra.

- Felix meg a megcsalt fél…- veti oda

Akkor ezek szerint még nem tudja, hogy Lena terhes… mosolyodok el magamban, és egy másodpercig sem fordul meg a fejemben, hogy be kéne fognom a számat.

- Hát mami, ahhoz képest, hogy nagymama lesz, elég jól tartja magát.- vigyorgok az anyósomra, aki csak tátott szájjal áll, és látom rajta, hogy a feje mindjárt szétdurran a méregtől.

- Terhes vagy?- nyögi ki

- Én ugyan nem.- emelem fel a kezem védekezően- Felix szeretője terhes, úgyhogy a maga helyében erősen kussolnék, amikor a megcsalásról van szó.- mondom a szemébe, majd, mint aki jól végezte dolgát, egy doboznyi kacattal a kezemben becsapom magam után az ajtót.

Nem tehetek róla. Világ életemben imádtam felidegesíteni a vén boszorkát.

 

Az iroda előtt azért már nem ekkora önbizalommal parkoltam le. Tom nem olyan egyszerű eset, mint Dorin, és ráadásul pasiból is van. Egy újabb üres dobozt vettem magamhoz, és remegő gyomorral léptem az épületben a lifthez.

Amikor felértem az emeletre borzalmas érzés kerített hatalmába. Minden szem rám szegeződött, és az irodában megfagyott a levegő. Tisztában voltam vele, hogy mindenki tudja mi van köztünk Tommal, ez is megerősített abban, hogy el kell jönnöm innen. Nem esett jól az, ahogyan bámultak rám, aztán összesúgtak a hátam mögött, de azzal nyugtattam magam, hogy többet úgysem kell már ide visszajönnöm.

Ahogy az egykori irodám elé értem Claire volt az egyetlen, aki mosolyogva fogadott.

- Rég jártál erre!- üdvözöl

- Igen, tudom.- bólintok, miközben megpuszilom.- Most is csak a cuccaimért jöttem.

- Értem. A telefonban mindenkinek azt mondtam hogy szabadságon vagy.- jön utánam, ahogy bemegyek az irodámba.

- Köszönöm!- pillantok rá hálásan, miközben kihúzgosom a fiókokat, és a kacatjaimat kipakolom belőlük.- Hogy döntöttél? Velem jössz?

- Igen.- válaszolja- Igazad van, nélküled Tomnak már nem lenne rám szüksége.

- Rendben.- mosolyodok el- Akkor segíthetnél nekem valami csinos kis irodát találni.- javaslom.

- Oké, majd körbenézünk.- egyezik bele- Most viszont megyek, mert van még egy kis dolgom. Majd beszélünk!- indul el az ajtó felé.

- Jólvan!

- Ja, és vigyázz Tommal- fordul vissza az ajtóból- ma tiszta idegbeteg, mindenkivel összeveszett.

Nem akarom neki mondani, hogy nagyon jól tudom, hogy mitől ilyen…

Már vagy fél órája pakolásztam nyugodtan, amikor Tom, mint valami bika, rombolt be a helységbe.

- Mi a francot csinálsz?- néz rám fújtatva

- Pakolok.- nézek a dobozra, mintha ez teljesen egyértelmű lenne.

- Most akkor tényleg elmész?- kérdezi

- Amint látod el. Te pedig gyerekesen viselkedsz.

- Nem én menekülök.

- Te hisztizel kicsim, és azt ki nem állhatom….

- Nem szeretném, hogy felmondj.- ül le az egyik székre

- Én viszont fel szeretnék mondani. Nem tudom, miért kell ezen veszekednünk. A magánéletben minden rendeződött.- nézek rá.- Te viszont hülyén viselkedsz. És mondjak még valamit? Az a te nagy bajod, hogy ezentúl majd nem főnökösködhetsz felettem, és ez kurvára dühít…- fejezem be a pakolást.

Tom csak megszeppenve ül, és pislog rám kiskutya szemekkel.

- Úgyhogy jó lesz, ha feldolgozod, hogy a magam ura vagyok.- pillantok még rá az ajtóból, és otthagyom.

 

Mérges voltam Tomra, amiért nem volt képes elfogadni a döntésem. Azt vártam volna tőle, hogy miután minden rendeződik köztünk, támogat és mellettem lesz, Ehhez képest még úgy állította be a dolgot, mintha valami főben járó bűnt követtem volna el…

Estefelé egy kicsit keresgéltem a neten, hogy mégis hol lenne érdemes irodát bérelni, amikor valaki csöngetett. Elmosolyodtam magamban, és arra gondoltam, hogy Tom eddig bírta. Mosolyogva indultam az ajtó felé, ám minden jókedvem elszállt, amikor kinyitottam, ugyanis Lena állt velem szemben.

- Hello kislány!- köszön elszántan, én pedig csak meglepve bámulok rá.

Újra

2011. márc. 13. 10:19 - írta szundie6c

Sziasztok!

Először is nem tudom, hogy jár-e még erre valaki, ha mégis, akkor annak nagyon örülök!:) Igen, elhanyagoltam a blogot, igen cserbenhagytalak titeket, és nem jelentkeztem, de rá kellett jönnöm, hogy nem tudok élni az írás nélkül...

Fölösleges magyarázkodnom szerintem, csak azt szeretném kérni, hogy ne haragudjatok rám. Feltett szándékom újra "felvirágoztatni" a blogot (nem úgy ahogy eddig, és most tényleg:D) Nagyon haragszom magamra, amiért itt minden végülis az én hibámból ment tönkre... Hiányzik a társaság, ami itt volt, és az írás is...:S

Tényleg nagyon remélem, hogy jár erre még valaki...:\

Puszi!