Futószalag?

2011. márc. 15. 15:31 - írta szundie6c

Sziasztok!

Itt az új rész, remélem örültök neki! Próbáltam egy kicsit hosszabbra írni.;) Köszönöm a kommenteket az előző részhez!:)

Jó olvasást hozzá, és nagyon várom a véleményeket!:)

Puszi!

u.i.: xiderlady megkaptad az e-mailemet? A freemail természetesen megint hozza a formáját...-.-

 

21. rész

 

 Nagyon meglepett, hogy Lena felkeresett, és fogalmam sem volt, hogy miért.

- Hát…- nyögöm ki- Rád aztán tényleg nem számítottam…

- Ugye?- sétál be a lakásba, és elfintorodva körbenéz- Én is tudok még meglepetéseket okozni…

- Éspedig…?- támaszkodok a kilincsre unottan- Egyébként igen, bejöhetsz…

- Nézd April.- fordul felém Lena hirtelen- Nem fogok kertelni. Egy undorító aljas dög vagy, akiben nincs egy csepp tartás sem. Úgy gázolsz át másokon, ahogy neked tetszik és közben nem foglalkozol vele, hogy hány életet teszel tönkre.

- Azért jöttél ide, hogy ezt elmondd?- húzom fel a szemöldököm. Lena-ból egyértelműen a féltékenység beszél, ezért nem is veszem magamra, amit mond.

- Remélem most boldog vagy, és nyugodtan alszol, amiért sikerült romba döntened a házasságomat.- teszi karba a kezét.

- Ó, azért egy házasság megromlásához két ember kell…- mosolyodok el féloldalasan- És amúgy meg a helyedben nem mertem volna idejönni, és házasságok tönkremeneteléről papolni, miután gyereket csináltattál az én férjemmel… Egy frigid kurva vagy Lena, és Tom csak örülhet, hogy megszabadul tőled. Most pedig ha nem haragszol- mutatok az ajtó felé- még dolgom van.

- Ahogy akarod, de egyet jól jegyezz meg!- fordul vissza az ajtóból, és egyenesen a szemembe néz- Egyszer nálad is lesz jobb, és akkor majd gondolj rám.

- Meglesz, ne aggódj!- mosolygok rá, és becsukom az ajtót.- Hülye picsa…- dörmögöm magamban, és visszaülök a laptopom elé.

Titkon nagyon vártam, hogy Tom megkeressen, és bocsánatot kérjen, de ez nem következett be, úgyhogy elég csalódottan aludtam el nagyjából éjfél körül.

 

- Most tulajdonképpen mi a problémád?- ül le Bill érdeklődve a nappaliba az ikrek lakásán.

- Az, hogy April ott akar hagyni…- válaszolja Tom szomorúan dörmögve.

- Te ezt honnan veszed?- kúszik fel az énekes szemöldöke.

- Felmondott…

- Uhh, ember…- néz Bill a testvérére lesújtóan- Nem lehetsz ennyire hisztis… Azért vesztél össze vele, mert felmondott?

- Hát végülis…- néz fel Tom az öccsére- …ja.

- Nem értelek én téged… Még csak most jöttetek össze hivatalosan, nem kéne máris ilyenen balhézni, de te tudod… Én a helyedben inkább örülnék neki hogy rendeződik az életem…- fejti ki Bill az álláspontját, majd ott is hagyja bátyját.

 

Másnap reggel ahhoz képest, hogy este későn feküdtem le, nagyon hamar kimásztam az ágyból. Muszáj volt egy irodát találnom, és úgy terveztem, hogy körbenézek egy kicsit a városban, és közben talán az irodába is beugrok Tomhoz. Talán.

Éppen Hamburg egyik legforgalmasabb osztottpályás útján haladtam, amikor az ablakon kipillantva egy új építésű irodaházon megláttam a feliratot, hogy van kiadó irodájuk.

- Ajaj… jaj… ki kéne innen valahogy keverednem…- nézek a körülöttem haladó autókra, miközben igyekszem sávot váltani, hogy aztán be tudjak kanyarodni.- Engedjetek beeee… légysziii!- nézek a külső sávban haladó terepjáróra, majd amikor egy kicsit lelassít, azonnal bevágok elé. A sofőr hatalmasat fékez, pont úgy mint a mögötte haladó autós is.

- Ki adott neked jogosítványt cica?- hallom még fél füllel a lehúzott ablaknál, ahogy utánam kiabál.

- Akkor is bekanyarodtam, te pöcs, hááhááá!- vigyorgok büszkén, és beintek neki.

 

Tom unottan ült az íróasztala mögött az egyik vezető beosztásban lévő munkatársával, Maxszal, és oda sem figyelve hallgatta, ahogyan a vele szemben ülő nő beszél az életrajzáról. Valahol a szíve mélyén tudta, hogy szüksége lesz egy új ügyvédre, mert a régi nem fog visszajönni.

- Köszönjük, majd értesítjük.- rendezi össze a papírjait monoton hangon, Max pedig a következő jelentkezőt hívja.

Egy feltűnően csinos, szőke nő lép az irodába, hosszú lábakkal, miniszoknyában, vörösre rúzsozott szájjal. Mindkét férfi azonnal felkapja a fejét, és alaposan szemügyre veszik. A nő mosolyogva csúsztatja eléjük az életrajzát, miközben gondosan figyel rá, hogy kellő belátást engedjen a blúzába.

- Szóval kedves…- kezdi meg a beszélgetést Max, majd a papírra pillant.

- Audrina.- segíti ki a lány.

- Nos, Audrina, milyen szakmai tapasztalatról tudna nekünk beszámolni?- vigyorog rá Max.

Tom kábán ül a székében, miközben erősen kapaszkodik a karfájába. Egy szót sem hall a beszélgetésből, miközben végigfuttatja a szemét a lány bokájától egész a formás combjaiig. A nyál összefut a szájában, amikor hirtelen egy vészjósló hang szólal meg a fejében: Futószalagon jönnek? Mit akarsz, boldog lenni, vagy egyedül maradni?

Melegség önti el a szívét, amikor arra gondol, hogy most van aki odaadóan szereti, majd mint egy elmeháborodott pattan fel a székből.

Max és Audrina megrökönyödve néznek rá.

- Minden rendben, haver?- kérdezi a kollégája Tomtól.

- Persze… persze, csak…- néz körül az irodában- … nekem most asszem mennem kell…

- Most?- lepődik meg Max.

- Azonnal.

- Én várakozzak esetleg kint?- szól közbe visszafojtott hangon Audrina.

- Nem, nem kell…- néz rá Tom- Én már megyek is… azt hiszem…

- Biztos minden rendben?- kérdezi Max.

- Rád bízom a döntést.- engedi el a kérdést a füle mellett Tom, majd kiviharzik a helységből.

Kiérve az előtérbe megáll Claire asztala előtt.

- Nem tudod April merre lehet?- pillant sietve a lányra

- Az előbb telefonált, hogy talált egy irodát a belvárosban és beszél a tulajjal.- válaszol a lány

- Le tudnád írni egy papírra a címet?- kérdezi Tom, mire Claire egy használható toll után kezd keresgélni- Gyorsan ha lehet!- bukik ki Tomból, mire a lány meglepődve a kezébe kap egy ceruzát és szinte olvashatatlan betűkkel firkálja oda a címet, Tom pedig szó nélkül kapja ki a kezéből és már ott sincs.

 

Az iroda, azt kell mondjam, hogy szinte tökéletes volt. Ki volt alakítva egy váró, volt hely Clairenek, és a váróból nyílt egy újabb helység, ami teljesen megfelelt nekem. Nem volt kedvem tovább várni, mert féltem, hogy elviszik az orrom elől, szóval azonnal meg is egyeztem a tulajjal, hogy kiveszem. Amíg ő elszaladt a papírokért, én az előtérben várakoztam. Már legalább tíz perce álldogálhattam ott, amikor egy magas barnahajú, kék szemű srác jelent meg mellettem kávéval a kezében. Egy darabig csak ácsorgott mellettem, aztán végül rászedte magát és megszólított.

- Te veszed ki az irodát?- fordul felém érdeklődve. Meglepően kellemes a hangja.

- Igen.- mosolygok rá, majd abba az irányba pillantok, amerre a tulaj távozott.

- Leo vagyok.- nyújtja felém a kezét barátságosan- Itt dolgozom a szomszéd irodában.

- April.- fogok vele kezet- Örülök.

- Lenne kedved meginni velem valamit?- kérdez rá spontán, amin eléggé meglepődök.

- Tessék?- nézek rá elképedve, Leo azonban egy csöppet sem veszít a bátorságából.

- Beülhetnél velem valahova.- vágja zsebre a kezét lazán, miközben kedvesen mosolyog rám.

- Ne haragudj, de most… nem igazán érek rá…- hirtelen nem jut jobb az eszembe, annyira zavarba hoz az egyenessége.

- Ó, értem. Hát akkor majd talán máskor.- kacsint rám- Mindenesetre örülök, hogy ilyen csinos csaj béreli a szomszéd irodát.- azzal eltűnik az egyik nagy ajtó mögött.

Elképedve bámulok magam elé. Ez most komolyan kikezdett velem?!

 

Miután az irodaház tulajdonosával elintéztük a papírokat és minden szükséges dolgot elégedetten léptem ki az épületből. Az autóm mellett egy kellemes meglepetés fogadott. Tom állt a kocsimnak támaszkodva, és hatalmas kiskutya szemekkel bámult rám, ahogy megálltam előtte.

- Kicsim, ne haragudj rám!- bukik ki Tomból néhány másodpercnyi csönd után szenvedő hangon- Akkora barom vagyok…

- Ebben egyetértünk.

- Csak elpattant az agyam… Nem akarok veled veszekedni…- néz rám hatalmas szemekkel, könyörgően.- Sajnálom…

- Aljas vagy, hogy így nézel rám…- eresztek meg egy aprócska mosolyt, mire kicsit közelebb jön.

- Ha saját irodát szeretnél nyitni, akkor én támogatlak.- karolja át a derekam.- Nagyon szeretlek, April.

- Nem tudok rád haragudni, basszameg…- sóhajtom lemondóan, és vigyorogni kezdek, Tom pedig lágyan megcsókol. Ez hiányzott!

- Kiengesztelés gyanánt arra gondoltam, hogy eljöhetnél velem ebédelni.- puszilja meg a homlokom.

- Legyen, de te fizetsz!- csapom meg a vállát jókedvűen.

- Én is így gondoltam.- paskolja meg a fenekem, majd beszáll az autóba, én pedig mosolyogva követem.