Kedves mama

2010. jún. 11. 17:17 - írta szundie6c

Sziasztok!

Itt a második rész is! Nagyon belelendültem az írásba ma!:D

Remélem ez is tetszeni fog, és köszönöm a kommenteket mindenkinek!

Írjatok véleményt! Mindenkinek jó olvasást!

Puszi!

 

2. rész

 

 

Felix szülei egy hatalmas birtokon laknak nem messze Hamburgtól. Amikor először elhozott ide leginkább valami skót film ugrott be a helyről, valószínűleg a birtok közepén álló hatalmas hodály miatt. A férjem egy meglehetősen magas rangú, és sznob családból származik. Egy ismerősünk mutatott be minket egymásnak Felixszel, és amikor az anyja ezt megtudta, tajtékzott. Nagy szerelem volt a miénk, saját akaratunkból kötöttük össze az életünket. Akkoriban még Felix is pontosan úgy lázadt, ahogyan én, azóta viszont besavanyodott. Talán nagyobb hatással vannak rá a szülei mint gyerekkorában… Az anyja pedig mindig is csak azt a nőt látta bennem, aki szégyent hoz a nevükre, mert az apám autószerelő, anyu pedig egy kisboltban eladó.

 

- Kérlek, ma este lehetőleg ne balhézz össze anyámmal.- pillant még rám Felix a kocsiban, miközben leparkol.

- Sose én kezdem…- vonom meg a vállam

- April.

- Ugyan Felix, fölösleges lefutnod ezeket a köröket. Menjünk inkább be. Jobb előbb túl lenni rajta.- válaszolom, majd kiszállok az autóból és meg sem várva őt, elindulok befelé.

 

Felix anyja, Dorin már az előszobában vár minket.

- Szia!- adok két puszit

- Szervusz! Felix hol van?- néz körbe

- Matat valamit a kocsinál…- vonom meg a vállam, ám ebben a pillanatban az említett személy is beesik.

- Fiam!- öleli meg, de azért csak úgy módjával, nehogy összegyűrődjön a blúza, vagy elkenődjön a sminkje…

- Szia mama!- ad neki két puszit. Meg kell mondjam, ki nem állhatom, hogyha valaki mamának szólítja az anyját. Számtalanszor ecseteltem már Felixnek…

- Apád már bent vár.

- Farkas éhes vagyok!- dörzsöli össze a tenyerét a férjem, majd az ebédlőbe siet.

- Meg kell hagyjam April, nem vitted ma túlzásba a cicomázást…- vét még rám egy pillantást Dorin, majd a fia után megy.

- A kurva anyád, te boszorka…- dörmögöm, és én is az ebédlőbe megyek.

 

Tom morcosan parkolt le a külvárosi otthona előtt. Feltett szándéka volt az irodában egy hatalmasat döngetni, aztán megkötni egy bomba üzletet, azonban egyik sem jött össze.

- Megjöttem!- csukja be maga mögött az ajtót

- Kaja a hűtőben!- érkezik Lena válasza a nappaliból.

- Fasza…- sóhajtja, majd ledobja a cuccait és a konyhába sietve a hűtőben kezd kotorászni.- Lena, nem találom!- kiabál be a nappaliba végül, miután átnézte az egész hűzőt.

Halk trappolás után a szőkeség is megjelenik a konyhában.

- Engedj ide!- szól rá Tomra, majd egy nagy kék tálat húz elő.- Pekingi kacsa, bár tegnapi. Megfelel?

- Meg.- bólint

- Akkor melegítsd meg!

- Te nem eszel?- kérdezi Tom kedvesen

- Már ettem. Baj?

- Nem, csak azt hittem megvársz…- sóhajt lemondóan- Akkor legalább ülj le, amíg eszek.- húzza ki az egyik széket a feleségének

- Ne haragudj, de megy a kedvenc sorozatom.- válaszolja Lena, majd visszasiet a nappaliba.

 

Már a desszertnél tartottunk a csodálatos vacsorában, és még mindig csak csöndben tűrtem Dorin piszkálódását, ahogy Felix kérte, bár már pattanásig feszültek az idegeim. A boszorka szinte mindenre megjegyzést tett, ami velem kapcsolatos…

- Rágyújthatok?- pillantok Felixre, mire ő bólint.

- Nem!- vágja rá Dorin, amikor látja, hogy komolyan gondolom. Komótosan előveszem a cigarettámat a táskámból, majd meggyújtom.

- Mi egy kultúrált család vagyunk, ha ez nem tűnt volna fel az évek során.- néz rám azokkal az undorító kígyó szemeivel.

- Dorin, légy szíves.- teszi Felix apja, Ronald az asszony kézfejére a kezét- Eddig sosem zavart.

- De igenis zavart!- kiabál rá Dorin.

- Na jól van, tudod mit?- állok fel az asztaltól.

- April gondold át!- szól rám Felix vészjóslóan, de nem különösebben hat meg. Átsétálok az asztal azon részére, ahol az anyósom ül, majd egy egész egyszerű mozdulattal elnyomom a csikket a fehér terítőn, közvetlen előtte.

- Így megfelel, kedves mama?- mosolygok rá

- Hogy merészeled?!- az öreglány szinte majdnem szívinfarktust kap.

- Igazán nagyon ízlett a vacsora.- mosolygok még mindig- Most viszont megyek! További szép estét!

- April!- siet utánam a férjem

- Mi az?- nézek rá az előszobában

- Ugye ezt most nem gondoltad komolyan?- kérdezi hitetlenkedve

- Ó, dehogynem!- nyitom ki az ajtót- Jössz vagy maradsz?

- Maradok, és te is!- kapja el a karom hevesen

- Felix engedj el!- szólok rá

- Kérj bocsánatot az anyámtól!- néz a szemembe

- Még mit nem!- rántom ki a karom a kezei közül

- Nálam van a kocsikulcs!- szól utánam- Mégis mi a terved? Hazagyalogolsz?- nevet fel gúnyosan

- Még az is jobb, mint anyád fejében gyönyörködni…- vonom meg a vállam, majd előkotrok egy újabb szál cigit a táskámból, és kényelmes tempóban az országút felé indulok.

 

Nagyjából egy kilométert mehettem, a magassarkúmat a kezemben tartva, amikor kezdtem rájönni, hogy ez mégsem volt olyan jó ötlet. Kénytelen voltam felhívni valakit, ha csak nem akartam visszamenni, ami azt jelentette volna, hogy megalázkodok. A vén szatyornak pedig elégtétel lett volna…

Bár autóval elég közel voltam még a birtokhoz, szándékosan a másik úton jöttem. Azon, amit Felix utál, sohasem jönne erre. Nem volt lebukásveszély.

- Tom Kaulitz telefonja, itt a felesége.

- Lena?- szólok bele. A gyomrom hihetetlenül összezsugorodik az ijedtségtől, és villámgyorsan ki kell találnom valamit

- Igen…

- Jó estét, April Grünfeld vagyok, Kaulitz úr ügyvédje. Ő ott van?- kérdezem időhúzás céljából

- Ha itt lenne, ő vette volna fel…- hallom az unott sóhajt a vonal túlsó végéről.- Éppen tusol.

- Megtenné, hogy ha végzett szól neki, hogy azonnal hívjon vissza? Van egy kis gond az egyik szerződéssel… Fontos lenne.- mondom az első dolgot, ami egy kicsit is hihető és az eszembe jut.

- Rendben.

- Köszönöm! Viszhall!- mondom, majd gyorsan leteszem.

Néhány perc sem telik bele, és Tom máris hív.

- April?- hallom a hangját, bár csak suttog- Sosem szoktál ilyenkor hívni…

- Van egy kis gond… értem kéne jönnöd.

- Hol vagy?- kérdezi halkan

- Nem messze Hamburgtól… Elindulsz Berlin felé az autópályán, és az első leágazásnál.

- Rendben. Szóval azt mondja baj van a szerződésekkel?- kérdezi valamivel hangosabban- Értem. Nos nézze én ma már nem terveztem dolgozni…

- Mivan, parázol, hogy lebuksz?- vihogok a telefonba

- Rendben. Akkor számítsak rá, hogy az egész éjszakánkat munkával fogjuk tölteni?

- Ó, igen, főnökúr, számítson rá, hogy keményen kell dolgoznia…- nyalom meg az ajkamat, majd leteszem a telefont.

És bár tudom, hogy Felix tajtékzani fog, hogy hol töltöttem az éjszakát, éppen eléggé mérgesek voltunk egymásra, ahhoz, hogy egyikünk se keresse a másikat.

És hogy megéri-e az izgalom? Abszolút. Tommal egy nagyon vékony jégen táncolunk, ami bármikor beszakadhat alattunk, mégis élvezzük.

 

Főnökúr

2010. jún. 11. 12:20 - írta szundie6c

Sziasztok!

Nos, remélem sikerült mindenkinek idetalálnia a másik blogomtól.;)

Nem gondolom, hogy a történet különösebb magyarázatra szorulna. Idővel majd minden ki fog derülni úgyis.:D Lesz egy-két szereplő, aki ugyanaz marad. Fölösleges lett volna teljesen új neveket kitalálnom szerintem, elég ha csak a személyiségüket formálom másképp.

Nagyon remélem, hogy mindenkinek tetszeni fog ez a történet is!

Itt is az első rész, jó olvasást kívánok hozzá!;) Dobjatok kommentet, ha tetszik!

Puszi!

u.i.: kitettem egy-két linket a kedvencek közé, remélem a szerzőik nem bánják, vagy ha mégis, akkor tessék szólni!:D

 

1. rész

 

 

- Gyere, van egy szabad órám!- ültet fel az irodai asztalára Tom, majd a nyakam kezdi csókolgatni.

- Most nem lehet!- fogom meg a kezét, amikor felgyűrné a szoknyámat, de a fejem azért egy kicsit oldalra billentem, hogy jobban hozzáférjen a nyakamhoz

- Mindent lehet…- szuszogja a nyakamba- Én vagyok a főnököd!

- Tudod, hogy ez csak félig igaz…- sóhajtom- És különben is… tizenegykor tárgyalásom lesz.

- Az még negyven perc.- pillant lopva a karórájára, majd a blúzom gombjaihoz nyúl.

- Tom!- tolom el a kezét, és kicsit hátrébb csúszok az asztalon- Itt nem szabad!

- Senki nem zavarhat meg. A titkárnőm azt hiszi, hogy fontos papírügyeket intézünk.- vonja meg a vállát, ám a következő pillanatban Julie, az említett titkárnő hangját halljuk az íróasztalon lévő kis hangszóróban.

- Főnökúr! A felesége keresi!

- Most nem érek rá, majd később visszahívom.- válaszolja

- Félreérti, főnökúr, itt van.- válaszol a titkárnő vontatottan, mire ijedten ugrok le az asztalról, és kezdem igazgatni a ruhám.

- Rendben, egy pillanat.- hadarja Tom, majd kikapcsolja a kütyüt.

- Látod! Erről beszéltem!- gombolom vissza a blúzom sietősen.

- Nyugi már!- igazítja el Tom is a pólóját

- Hihetetlen, hogy mennyire higgadt vagy még ilyenkor is…- nézek rá elképedve

- Ne hidd, hogy megúszod, ezt később még befejezzük.- nyom a kezembe egy halom papírt, csak a látszat kedvéért.- Gyerünk, fogd ezt, és ha kimentél, vágd be az iratmegsemmisítőbe egész nyugodtan.

- Jól van.- bólintok, ő pedig még egy utolsó csókot nyom a fülem mögé, és éppen az utolsó pillanatban válunk szét.

- Szia!- nyit be az irodába egy alacsony, ám annál formásabb szőke.

- Szia…- köszön Tom, majd egy rövidke csókot ad a nő szájára, jól láthatóan csak formalitásból, ám a nő nem is nagyon reagál rá. Teljesen érzéketlenül áll a férje mellett, és türelmetlenül néz rám.

- Jó napot!- köszönök

- Még nem ismeritek egymást.- pillant Tom a feleségére azonnal- A hölgy itt April, a cég ügyvédje. April, ő pedig itt Lena, a feleségem.- mutat be minket egymásnak.

- Örvendek.- fog velem kezet rezzenéstelen arccal

- Hát még én!- mosolygok rá magabiztosan.- Most viszont megyek. További szép napot, főnökúr.- pillantok Tomra.

- Magának is.- küld még egy sokatmondó pillantást a felesége háta mögül, majd becsukódik az ajtó.

 

Remegő gyomorral siettem vissza a saját irodámba, és azonnal leültem az asztalomhoz. A viszonyunk alatt még sosem találkoztam Tom feleségével, és ez eléggé megrázott. Nagyon bepánikoltam, hogy lebukunk, és kicsin múlott ugyan, de nagyon nagy szerencsénk volt. Muszáj volt még a tárgyalás előtt összeszednem a gondolataimat, hiszen a magánéleti gondjaim nem látszhatnak meg a munkámon.

Ugyanakkor elgondolkoztatott Lena. Rengetegszer elképzeltem már, hogy milyen lehet. Úgy gondoltam, biztosan imádja Tomot, ragaszkodik hozzá, és mindent megtenne érte, azonban ez az egyetlen aprócska kis csók ezek ellenkezőjéről árulkodott. Rá kellett jöjjek, hogy Lena egy frigid, prűd kis kurva, és ezzel együtt arra is, hogy Tom miért menekül az én karjaimba már hosszú hónapok óta. Sohasem szoktunk egymás magánéletéről beszélni, ezért nem tudok jóformán semmit, de egy nő az ilyet egy apró kis gesztusból is leszűri.

Másrészről viszont élveztem, hogy találkozhattam Tom feleségével. Végre felmérhettem a helyzetet, és egyértelmű volt, hogy ez a férfi sokkal többet kap tőlem a pásztorórákban, mint egész éjjel otthon.

Tommal egyetértettünk abban, hogy bármi is történjék ezek az izgalmak mindent sokkal édesebbé tesznek. És ez bőven elég is volt egy viszony folytatásához.

 

A tárgyalásra sikerült annyira összeszednem magam, hogy sima győzelmet arattunk ügyfelemmel, azonban ehhez legalább három óra kellett. Mentális hulla voltam, amikor visszaértem az irodába. Aznapra már csak papírmunka várt rám.

- Claire, senki ne zavarjon!- adom ki az utasítást a titkárnőmnek, miközben elmegyek az asztala mellett.

- Rendben.- bólint, majd tovább lakkozza a körmét, én pedig bemegyek az irodámba. Claire egy tipikus nőci, viszont egyáltalán nem zavar, hogy ezt csinálja, amíg a munkáját rendesen végzi. Elég jóban vagyunk, egyszer még vásárolni is voltunk együtt. Mellesleg előfordult már, hogy én is az irodában lakkoztam a körmeimet…

Amint leültem az asztalhoz, a telefonom megcsörrent.

- Igen, tessék?- veszem fel

- April! Azt hittem már sosem veszed fel!- hallom a túloldalról Felix hangját.

- Ne haragudj, tárgyalásom volt…- sóhajtom fáradtan, mire a férjem is lemondóan sóhajt.

- Ugye nem felejtetted el, hogy ma anyámékhoz megyünk vacsorára?- kérdezi végül

- Nem, ezerszer mondtam már…- hazudom

- Jól van, rendben, csak mostanában annyira szétszórt vagy…- mentegetőzik.

Ó, ha tudnád miért…, gondolom magamban.

- Le kell tennem.- válaszolom

- Rendben, szeretlek.- mondja érzelemmentes hangon.

- Én is…- sóhajtom gondterhelten, majd leteszem a telefont.

A következő pillanatban kivágódik az irodám ajtaja, és Tom lép be rajta.

- A francba már a hülye belépőiddel…- dőlök hátra a székemen ijedten

- Nem tiszta a lelkiismereted?- húzogatja a szemöldökét, majd leül velem szembe

- Épp az előbb beszéltem Felixszel, ha már itt tartunk.- hajolok előre az asztalon. Nem válaszol, csak elkomorul az arca.

- Most mi van?- nézek rá értetlenül

- Képzelem mekkora ász lehet az a pasi…- fintorog

- Na jó, ha csak ezért jöttél, akkor mehetsz is!- kezdem el kitessékelni az ajtón- Rengeteg papírmunkám van még, és időben haza kell érnem. Meg különben is nem értem, hogyan jutottál be, mikor világosan megmondtam Claire-nek, hogy senki ne zavarjon…

- Mindig elfelejted, hogy én vagyok a főnök, kislány.- csóválja a fejét mosolyogva

- Elnézést, főnökúr…- grimaszolok

- Jó, látom harapós vagy.- sóhajt végül- Adj egy csókot és már itt sem vagyok.

Gyorsan, de érzékien megcsókolom, majd kinyitom neki az ajtót, ő pedig szó nélkül hagy ott.

 

Már öt óra is elmúlt, mikor hazaértem. Fáradtan estem be az ajtón, Felix azonban már teljes harci díszben várt rám.

- Késésben vagyunk.- teszi zsebre a kezét rezzenéstelen arccal.

- Sietek!- teszem le a táskám

- Utálom, hogy ilyen pontatlan vagy.

- Ha most felidegesítesz, azzal nem készülök el gyorsabban.- vetem oda neki, majd lerúgom magamról a magassarkúmat és a fürdőbe megyek.

Pompás, egy újabb feledhetetlen családi vacsorának nézünk elébe.